A szerk.

Itt a norma

A szerk.

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Folytathatnánk napestig, a pálinka egészséges, és társai – de van valami, ami mindennél bizonyosabb. Jelesül az, hogy Lázár Jánosnál nincsen alkalmasabb személy arra, hogy megmondja, hogy kicsoda vagy micsoda normális e röghazában.

Hogy Lázár a legalkalmasabb a Nemzeti Normalitásmérő forgatására, arra bizonyítékok sokasága áll a köz rendelkezésére – gondoljunk csak bele, hogy nyilván nem véletlenül fejlesztette őt fel a Fidesz az utóbbi hetekben egyfajta új Menczer Tamássá, nem is csak azért, mert a régi még nekik is kínos volt, inkább azért, mert Lázárban tényleg megvan minden potenciál a menczerkedéshez. A kormány és a párt igazságainak kinyilatkoztatásához.

Mindazonáltal a párt biztosra akart menni, s kizárt minden esetleges külső zavaró körülményt. Így ha valaki azt gondolta volna, hogy Lázárt azért emelték a hatalom fő megmondóemberévé, mert nem annyira hülye, mint Menczer Tamás, nos, az csak vakon vagdalkozik, hisz a Fidesz első dolga épp az volt, hogy bohócot csináljon belőle is (Lázárból ti.). Kiállították, hogy számoljon le a nemzettesten szivornyázó kullancsokkal – ő pedig neki is látott, s csak utána szóltak neki, hogy höhö, megalkudtunk a kullancsokkal, futni hagytuk őket, nagyhangú közlésed okafogyott, de ne félj, majd kisegít Gulyás Gergely. Gulyás meg is tette a tőle telhetőt, de az persze semmi volt Lázár saját önmentő akciójához képest; ő először azt tisztázta, hogy nem Mészáros Lőrincre, nem Tiborcz Istvánra, nem a saját batidai kastélyára gondolt, amikor vérszívózott. Aztán meg azt, hogy még csak nem is a Matolcsyakra és peonjaikra, hanem egyes egyedül Magyar Péterre. De ennyi sem volt elég a menczeri úton, ezért Lázár ma már ott tart, hogy a NER vérszívói inkább a Lidl, az Aldi, a Spar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.