A szerk.

Itt a norma

A szerk.

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Folytathatnánk napestig, a pálinka egészséges, és társai – de van valami, ami mindennél bizonyosabb. Jelesül az, hogy Lázár Jánosnál nincsen alkalmasabb személy arra, hogy megmondja, hogy kicsoda vagy micsoda normális e röghazában.

Hogy Lázár a legalkalmasabb a Nemzeti Normalitásmérő forgatására, arra bizonyítékok sokasága áll a köz rendelkezésére – gondoljunk csak bele, hogy nyilván nem véletlenül fejlesztette őt fel a Fidesz az utóbbi hetekben egyfajta új Menczer Tamássá, nem is csak azért, mert a régi még nekik is kínos volt, inkább azért, mert Lázárban tényleg megvan minden potenciál a menczerkedéshez. A kormány és a párt igazságainak kinyilatkoztatásához.

Mindazonáltal a párt biztosra akart menni, s kizárt minden esetleges külső zavaró körülményt. Így ha valaki azt gondolta volna, hogy Lázárt azért emelték a hatalom fő megmondóemberévé, mert nem annyira hülye, mint Menczer Tamás, nos, az csak vakon vagdalkozik, hisz a Fidesz első dolga épp az volt, hogy bohócot csináljon belőle is (Lázárból ti.). Kiállították, hogy számoljon le a nemzettesten szivornyázó kullancsokkal – ő pedig neki is látott, s csak utána szóltak neki, hogy höhö, megalkudtunk a kullancsokkal, futni hagytuk őket, nagyhangú közlésed okafogyott, de ne félj, majd kisegít Gulyás Gergely. Gulyás meg is tette a tőle telhetőt, de az persze semmi volt Lázár saját önmentő akciójához képest; ő először azt tisztázta, hogy nem Mészáros Lőrincre, nem Tiborcz Istvánra, nem a saját batidai kastélyára gondolt, amikor vérszívózott. Aztán meg azt, hogy még csak nem is a Matolcsyakra és peonjaikra, hanem egyes egyedül Magyar Péterre. De ennyi sem volt elég a menczeri úton, ezért Lázár ma már ott tart, hogy a NER vérszívói inkább a Lidl, az Aldi, a Spar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.