A szerk.

Itt a norma

A szerk.

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Folytathatnánk napestig, a pálinka egészséges, és társai – de van valami, ami mindennél bizonyosabb. Jelesül az, hogy Lázár Jánosnál nincsen alkalmasabb személy arra, hogy megmondja, hogy kicsoda vagy micsoda normális e röghazában.

Hogy Lázár a legalkalmasabb a Nemzeti Normalitásmérő forgatására, arra bizonyítékok sokasága áll a köz rendelkezésére – gondoljunk csak bele, hogy nyilván nem véletlenül fejlesztette őt fel a Fidesz az utóbbi hetekben egyfajta új Menczer Tamássá, nem is csak azért, mert a régi még nekik is kínos volt, inkább azért, mert Lázárban tényleg megvan minden potenciál a menczerkedéshez. A kormány és a párt igazságainak kinyilatkoztatásához.

Mindazonáltal a párt biztosra akart menni, s kizárt minden esetleges külső zavaró körülményt. Így ha valaki azt gondolta volna, hogy Lázárt azért emelték a hatalom fő megmondóemberévé, mert nem annyira hülye, mint Menczer Tamás, nos, az csak vakon vagdalkozik, hisz a Fidesz első dolga épp az volt, hogy bohócot csináljon belőle is (Lázárból ti.). Kiállították, hogy számoljon le a nemzettesten szivornyázó kullancsokkal – ő pedig neki is látott, s csak utána szóltak neki, hogy höhö, megalkudtunk a kullancsokkal, futni hagytuk őket, nagyhangú közlésed okafogyott, de ne félj, majd kisegít Gulyás Gergely. Gulyás meg is tette a tőle telhetőt, de az persze semmi volt Lázár saját önmentő akciójához képest; ő először azt tisztázta, hogy nem Mészáros Lőrincre, nem Tiborcz Istvánra, nem a saját batidai kastélyára gondolt, amikor vérszívózott. Aztán meg azt, hogy még csak nem is a Matolcsyakra és peonjaikra, hanem egyes egyedül Magyar Péterre. De ennyi sem volt elég a menczeri úton, ezért Lázár ma már ott tart, hogy a NER vérszívói inkább a Lidl, az Aldi, a Spar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.