A Fidesz-kormány 15 éves regnálása során ész nélkül építette le a valaha párját ritkítóan professzionális, nemzetközi szintű állatorvosi hálózatot – erről a szakma leghíresebb pályaelhagyója, Hadházy Ákos ír sokat. Tőle tudjuk azt is, hogy Orbánék páratlanul jó ütemezéssel éppen a járvány kitörése előtt vontak el 4 milliárd forintot a hatósági jogkörökkel megbízott állatorvosok béréből (ráadásul a járási főállatorvosok nagy része már nem is képzett, diplomás állatorvos).
Ennek dacára, tűnjön bár irgalmatlan módszereit tekintve bármily elborzasztónak is a krízishelyzet kezelése, a szakhatóságok a lehetőségekhez képest professzionálisan jártak el. E nem gyógyítható betegség esetén valóban nem lehet mit kezdeni a már megbetegedett, komoly fájdalommal élő állatokkal, sem a villámgyorsan terjedő vírussal vélhetően már megfertőződött állománnyal – ilyenkor, hangozzék ez nagyon kegyetlenül, ölni kell. (Az ezt megelőzően utolsó, 1973-as, Heves megyében pusztító magyarországi járvány idején még más volt az eljárás: akkor vakcinázni próbáltak, ami a már beteg állatokon akkor sem segített. Csakhogy akkor még endemikus, azaz állandóan jelen lévő volt ez a járvány Magyarországon, most pedig úgy tört ránk, hogy azt hittük, már rég kiirtottuk. Az Európai Unióban – pont az ilyen krízishelyzeteket leszámítva – be is tiltották a vakcinázást száj- és körömfájás ellen: a védőoltás ugyanis annyira nem megbízható, hogy több esetben pont miatta alakultak ki fertőzési gócok.) Kirívó dilettantizmust csupán közvetlenül a járvány kitörése után lehetett tapasztalni, amikor a miniszterelnök és a méhészből lett agrárminiszter próbáltak nyilvánvaló kampánycélokból behatolni a kisbajcsi állattelepre, hogy személyesen irányíthassák a harcot (ami az állatok tömeges, kábítás utáni leöléséből és rögtönzött dögtemetőkbe szállításából áll). Ezzel a legfontosabb szabályt szegték volna meg – fertőzött telepen semmi keresnivalója sincs kívülállónak, a járvány fő terjesztői ugyanis mi, emberek vagyunk, akik a vírust fertőzött testünkkel, ruházatunkkal, élelmiszerekkel, járművekkel, berendezési tárgyakkal visszük egyik helyről a másikra. Még szerencse, hogy mi nem nagyon kapjuk el.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
