A szerk.

Járványkezelés 2.

A szerk.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

A Fidesz-kormány 15 éves regnálása során ész nélkül építette le a valaha párját ritkítóan professzionális, nemzetközi szintű állatorvosi hálózatot – erről a szakma leghíresebb pályaelhagyója, Hadházy Ákos ír sokat. Tőle tudjuk azt is, hogy Orbánék páratlanul jó ütemezéssel éppen a járvány kitörése előtt vontak el 4 milliárd forintot a hatósági jogkörökkel megbízott állatorvosok béréből (ráadásul a járási főállatorvosok nagy része már nem is képzett, diplomás állatorvos).

Ennek dacára, tűnjön bár irgalmatlan módszereit tekintve bármily elborzasztónak is a krízishelyzet kezelése, a szakhatóságok a lehetőségekhez képest professzionálisan jártak el. E nem gyógyítható betegség esetén valóban nem lehet mit kezdeni a már megbetegedett, komoly fájdalommal élő állatokkal, sem a villámgyorsan terjedő vírussal vélhetően már megfertőződött állománnyal – ilyenkor, hangozzék ez nagyon kegyetlenül, ölni kell. (Az ezt megelőzően utolsó, 1973-as, Heves megyében pusztító magyarországi járvány idején még más volt az eljárás: akkor vakcinázni próbáltak, ami a már beteg állatokon akkor sem segített. Csakhogy akkor még endemikus, azaz állandóan jelen lévő volt ez a járvány Magyarországon, most pedig úgy tört ránk, hogy azt hittük, már rég kiirtottuk. Az Európai Unió­ban – pont az ilyen krízishelyzeteket leszámítva – be is tiltották a vakcinázást száj- és körömfájás ellen: a védőoltás ugyanis annyira nem megbízható, hogy több esetben pont miatta alakultak ki fertőzési gócok.) Kirívó dilettantizmust csupán közvetlenül a járvány kitörése után lehetett tapasztalni, amikor a miniszterelnök és a méhészből lett agrárminiszter próbáltak nyilvánvaló kampánycélokból behatolni a kisbajcsi állattelepre, hogy személyesen irányíthassák a harcot (ami az állatok tömeges, kábítás utáni leöléséből és rögtönzött dögtemetőkbe szállításából áll). Ezzel a legfontosabb szabályt szegték volna meg – fertőzött telepen semmi keresnivalója sincs kívül­állónak, a járvány fő terjesztői ugyanis mi, emberek vagyunk, akik a vírust fertőzött testünkkel, ruházatunkkal, élelmiszerekkel, járművekkel, berendezési tárgyakkal visszük egyik helyről a másikra. Még szerencse, hogy mi nem nagyon kapjuk el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem az a baj, hogy zebrára költi, hanem hogy lopta

  • Upor László

„Hé, emberek, nem látjátok, hogy egyesek komoly szervezettséggel talicskázzák tova, ami a tiétek, illetve nektek járna?” Upor László dramaturg, egyetemi tanár, a Freeszfe Egyesület alapítójának írása az SZFE-blokád meghirdetésének ötödik évfordulóján.

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.