A szerk.

Járványkezelés 2.

A szerk.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

A Fidesz-kormány 15 éves regnálása során ész nélkül építette le a valaha párját ritkítóan professzionális, nemzetközi szintű állatorvosi hálózatot – erről a szakma leghíresebb pályaelhagyója, Hadházy Ákos ír sokat. Tőle tudjuk azt is, hogy Orbánék páratlanul jó ütemezéssel éppen a járvány kitörése előtt vontak el 4 milliárd forintot a hatósági jogkörökkel megbízott állatorvosok béréből (ráadásul a járási főállatorvosok nagy része már nem is képzett, diplomás állatorvos).

Ennek dacára, tűnjön bár irgalmatlan módszereit tekintve bármily elborzasztónak is a krízishelyzet kezelése, a szakhatóságok a lehetőségekhez képest professzionálisan jártak el. E nem gyógyítható betegség esetén valóban nem lehet mit kezdeni a már megbetegedett, komoly fájdalommal élő állatokkal, sem a villámgyorsan terjedő vírussal vélhetően már megfertőződött állománnyal – ilyenkor, hangozzék ez nagyon kegyetlenül, ölni kell. (Az ezt megelőzően utolsó, 1973-as, Heves megyében pusztító magyarországi járvány idején még más volt az eljárás: akkor vakcinázni próbáltak, ami a már beteg állatokon akkor sem segített. Csakhogy akkor még endemikus, azaz állandóan jelen lévő volt ez a járvány Magyarországon, most pedig úgy tört ránk, hogy azt hittük, már rég kiirtottuk. Az Európai Unió­ban – pont az ilyen krízishelyzeteket leszámítva – be is tiltották a vakcinázást száj- és körömfájás ellen: a védőoltás ugyanis annyira nem megbízható, hogy több esetben pont miatta alakultak ki fertőzési gócok.) Kirívó dilettantizmust csupán közvetlenül a járvány kitörése után lehetett tapasztalni, amikor a miniszterelnök és a méhészből lett agrárminiszter próbáltak nyilvánvaló kampánycélokból behatolni a kisbajcsi állattelepre, hogy személyesen irányíthassák a harcot (ami az állatok tömeges, kábítás utáni leöléséből és rögtönzött dögtemetőkbe szállításából áll). Ezzel a legfontosabb szabályt szegték volna meg – fertőzött telepen semmi keresnivalója sincs kívül­állónak, a járvány fő terjesztői ugyanis mi, emberek vagyunk, akik a vírust fertőzött testünkkel, ruházatunkkal, élelmiszerekkel, járművekkel, berendezési tárgyakkal visszük egyik helyről a másikra. Még szerencse, hogy mi nem nagyon kapjuk el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.