Megnyugodva dőlhetünk hátra, mint a 20. század eleje óta már annyiszor: ez a pártkongresszus sem volt hiábavaló, ismét nagyot lépett általa a haza, és a felszólalók számának tekintetében alighanem rekordot is állított fel.
Minden ellenkező híresztelés dacára – melyek kolportálásában éppenséggel lapunk sem teljesen ártatlan, de most kimagyarázzuk – a Zoran Zaev vezette macedón kormány nem bukott meg, legalábbis keddi lapzártánkkor még hivatalban volt.
Újabb határt lépett át az orbánizmus azzal, hogy bevezették a 480 forinton maximált üzemanyagárat. Persze, tudjuk, hogy másból sem állt az utóbbi immár 11 és fél év, mint újabb és újabb határok gátlástalan átlépéséből, de ez más eset. Ezúttal ugyanis alapvető világgazdasági és energiapiaci folyamatokat akarna megállítani a rezsim.
„Urunk, Jézus Krisztus, szeretett Mesterünk! Teljes szívünkből hálát adunk Neked, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét. Hittük eddig is, de most meg is érezhettük, hogy ami történt, nagyobb, mint mi vagyunk.”
Az egy szent ember, tudniillik, a Kövér dr., az nem lop, az nem lett milliárdos, annak nincsenek vállalkozásai, ugyan dehogy, az csak a családjának él – jól tudjuk ezt mindnyájan itt a röghazában. S hogy ez mennyire így van, annak hiteléül pont a forrás személye szolgál, hisz az maga Kövér dr. – ő csak tudja.
A kétharmados fideszes többségű Országgyűlésen simán átment egy ellenzéki törvénymódosítás. A képviselők ellenszavazat nélkül fogadták el a párbeszédes Szabó Tímea azon javaslatát, amely eltörli az országos népszavazás tilalmát az országgyűlési, az európai parlamenti és az önkormányzati választást megelőző és követő 41 napon belül.
Miközben Európa népei izgatottan találgatják, zord lesz-e a tél és jut-e majd elég gáz mindenkinek, a hétvégén Rómában a világ legfontosabb gazdaságainak vezetői megvitatták, mikor jön majd el az a kor, amikor már senki nem éget el egy köbcenti földgázt és egy gramm szenet sem.
Statisztikailag is értékelhető mértékű (4 százalék) az ellenzéki összefogás listájának előnye a Fidesszel szemben a Závecz Research október közepi felmérése szerint. Feltámadt az ellenzéki választók optimizmusa is: csaknem a teljes szavazóbázis bízik a kormányváltásban. Épp úgy, ahogy majd’ az összes Fidesz-támogató reménykedik az ötödik Orbán-kormány eljövetelében.
Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?
A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.
„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.
„Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról.”
Jobb ötletünk, magyarázatunk nincs, legyen így: Karácsony Gergely biztosan azért lépett vissza, amit ő maga is állított, hogy ti. ezzel járuljon hozzá Márki-Zay Péter pajzsra emeléséhez, s így a kormányváltás – szerinte – valószínűbb esélyéhez.
