Hamis minden ízében

A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

A marslakó, érezhető tisztelettel a hangjában teketóriázás nélkül vágta rá: a buszok világnapját! S nem állt meg itt: sokfelé jártam én a galaxisban, még a Vénuszon is, sőt, magam is űrbusszal járok, de ennyi buszt még nem láttam egy helyen. Buszerdő, busztenger, buszhegyek… Elengedtük, hadd fusson, föl is szállt az első buszra.

Október 23-a a sajtóban (voltaképpen ideértve függőt és függetlent) a számok bűvöletében jelent meg, a propaganda 300–400 ezres tömeget vizionált oda (az úgynevezett békemenetre és a kormánypárt központi rendezvényére), ahol tizedannyian sem voltak; persze még így is rengetegen. Az egyéb sajtótermékek pedig arról értekeztek, hogy Orbán Viktor hívei hosszú évek ácsingózása után kaptak végre egy igazi tömegrendezvényt a gazditól, ahol végre kiüvölthették magukból az összes fájdalmukat: Gyurcsány. S ahol maga Orbán is kiüvölthette (egyre nehezebben megy ez neki, most már az elején is csak az erőlködés ütött át a hangján) a saját fájdalmát: Gyurcsány. S még egyszer: Gyurcsány meg a kommunisták. Értsd: Washington, Brüsszel és per Gyuri bácsi. A nagy beszéd látható szándéka szerint erőteljesnek, hovatovább fenyegetőnek íródott, csak épp megbicsaklott valamin, pont a legkendőzetlenebb fenyegetésen. Ott, hogy „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: soha nem fogjuk elfelejteni nekik!” – tudniillik a 2006. október 23-i rendőri fellépést. Az orbáni retorika szerint szemkilövetést, lovasrohamot, meg mindent, amit ilyenkor szoktak mondani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.