Hamis minden ízében

A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

A marslakó, érezhető tisztelettel a hangjában teketóriázás nélkül vágta rá: a buszok világnapját! S nem állt meg itt: sokfelé jártam én a galaxisban, még a Vénuszon is, sőt, magam is űrbusszal járok, de ennyi buszt még nem láttam egy helyen. Buszerdő, busztenger, buszhegyek… Elengedtük, hadd fusson, föl is szállt az első buszra.

Október 23-a a sajtóban (voltaképpen ideértve függőt és függetlent) a számok bűvöletében jelent meg, a propaganda 300–400 ezres tömeget vizionált oda (az úgynevezett békemenetre és a kormánypárt központi rendezvényére), ahol tizedannyian sem voltak; persze még így is rengetegen. Az egyéb sajtótermékek pedig arról értekeztek, hogy Orbán Viktor hívei hosszú évek ácsingózása után kaptak végre egy igazi tömegrendezvényt a gazditól, ahol végre kiüvölthették magukból az összes fájdalmukat: Gyurcsány. S ahol maga Orbán is kiüvölthette (egyre nehezebben megy ez neki, most már az elején is csak az erőlködés ütött át a hangján) a saját fájdalmát: Gyurcsány. S még egyszer: Gyurcsány meg a kommunisták. Értsd: Washington, Brüsszel és per Gyuri bácsi. A nagy beszéd látható szándéka szerint erőteljesnek, hovatovább fenyegetőnek íródott, csak épp megbicsaklott valamin, pont a legkendőzetlenebb fenyegetésen. Ott, hogy „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: soha nem fogjuk elfelejteni nekik!” – tudniillik a 2006. október 23-i rendőri fellépést. Az orbáni retorika szerint szemkilövetést, lovasrohamot, meg mindent, amit ilyenkor szoktak mondani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”