A szerk.

Melyik út megyen itt Budára?

A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Először is helyezzük el az alkotást a műtörténetben, a filmművészet honi Olümposzán. Emlékeznek arra, amikor Bánhidi László berontott a tanácselnökhöz (Mádi Szabó Gábor), hogy a Bódog megbódogult? Tudniillik Páger Antal, az a ravasz paraszt, a Bódog inkább halottnak tettette magát, csak hogy ne kelljen belépnie a téeszbe. A Felmegyek a miniszterhez pont arról szólt, amit a címe ígér, Balogh Bódog elkapta a parlament folyosóján a minisztert (az ifjú Szirtes Ádámot), s kidumált belőle valami menlevelet, hogy aki nem akar, annak nem kell belépnie a tszcs-be – mert így ment ez akkoriban. A lógósok a parlamenti folyosókon sasszéztak, a jóságos miniszter meg futni hagyta őket a téeszesítés elől.

Szép, igaz történet, pont annyira, mint jelenkori változata. A Felmegyek a miniszterhez ugyanis hardcore propagandafilm volt, s minő véletlen, a Borkorcsolya is az. Mit nekünk Jancsó Miklós, Tarr Béla, mégiscsak ebben a műfajban vagyunk a legnagyobbak. A Borkorcsolyában például már fel sem kell menni a miniszterhez, lejön az a nép közé magától. Sőt, maga a miniszterelnök jön le a nép közé – borozni (így csinálom majd Bordeaux-ban is, elvegyülök lazán, jókedvem lesz). Lejön a nép közé, s mint egy közülük, jól elbeszélget velük, morzsákat babrálva egy tál pogácsa, palack borok felett. Lejön a nép közé, és elmondja, hogy adok ám én pénzt, ne ugrájj’, nem most, majd a jövő hónapban, meg majd februárban, ha nem is sokat, inkább keveset. De azt én adom ám! Álljon itt szöveghűen az egész: „Van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy nyolcvanast, és a következő évben pedig február közepén szerintem meg fog kapni egyhavit. Még azért küzdenem kell kicsit, mert ne kétheti legyen, hanem egyhavi, de rajta vagyunk a szeren. Ott loholok a pénzügy­miniszter nyakán” – hallják ezt a hangot? Látják ezt a szemet? Látják, ahogy a keze jár? (Ezt a „szeren”-t a filmkritikusunk kivágta volna, mert lelövi a poént). A film feléig, az első másfél mondat alatt Orbán Viktor rá sem néz a szerencsétlenre, akihez beszél. Előbb belebámul a pogácsába, aztán bekukkant valahova a sarokba, majd egyes szám első személyből („küzdenem kell” – mármint az alamizsnáért, amit lökök neked) fejedelmi többesre vált, de ki nem billen ebből a leereszkedő tenorból, nyomja immár kényszeresen vigyorogva végig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.