A szerk.

Melyik út megyen itt Budára?

A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Először is helyezzük el az alkotást a műtörténetben, a filmművészet honi Olümposzán. Emlékeznek arra, amikor Bánhidi László berontott a tanácselnökhöz (Mádi Szabó Gábor), hogy a Bódog megbódogult? Tudniillik Páger Antal, az a ravasz paraszt, a Bódog inkább halottnak tettette magát, csak hogy ne kelljen belépnie a téeszbe. A Felmegyek a miniszterhez pont arról szólt, amit a címe ígér, Balogh Bódog elkapta a parlament folyosóján a minisztert (az ifjú Szirtes Ádámot), s kidumált belőle valami menlevelet, hogy aki nem akar, annak nem kell belépnie a tszcs-be – mert így ment ez akkoriban. A lógósok a parlamenti folyosókon sasszéztak, a jóságos miniszter meg futni hagyta őket a téeszesítés elől.

Szép, igaz történet, pont annyira, mint jelenkori változata. A Felmegyek a miniszterhez ugyanis hardcore propagandafilm volt, s minő véletlen, a Borkorcsolya is az. Mit nekünk Jancsó Miklós, Tarr Béla, mégiscsak ebben a műfajban vagyunk a legnagyobbak. A Borkorcsolyában például már fel sem kell menni a miniszterhez, lejön az a nép közé magától. Sőt, maga a miniszterelnök jön le a nép közé – borozni (így csinálom majd Bordeaux-ban is, elvegyülök lazán, jókedvem lesz). Lejön a nép közé, s mint egy közülük, jól elbeszélget velük, morzsákat babrálva egy tál pogácsa, palack borok felett. Lejön a nép közé, és elmondja, hogy adok ám én pénzt, ne ugrájj’, nem most, majd a jövő hónapban, meg majd februárban, ha nem is sokat, inkább keveset. De azt én adom ám! Álljon itt szöveghűen az egész: „Van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy nyolcvanast, és a következő évben pedig február közepén szerintem meg fog kapni egyhavit. Még azért küzdenem kell kicsit, mert ne kétheti legyen, hanem egyhavi, de rajta vagyunk a szeren. Ott loholok a pénzügy­miniszter nyakán” – hallják ezt a hangot? Látják ezt a szemet? Látják, ahogy a keze jár? (Ezt a „szeren”-t a filmkritikusunk kivágta volna, mert lelövi a poént). A film feléig, az első másfél mondat alatt Orbán Viktor rá sem néz a szerencsétlenre, akihez beszél. Előbb belebámul a pogácsába, aztán bekukkant valahova a sarokba, majd egyes szám első személyből („küzdenem kell” – mármint az alamizsnáért, amit lökök neked) fejedelmi többesre vált, de ki nem billen ebből a leereszkedő tenorból, nyomja immár kényszeresen vigyorogva végig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.