A szerk.

Melyik út megyen itt Budára?

A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Először is helyezzük el az alkotást a műtörténetben, a filmművészet honi Olümposzán. Emlékeznek arra, amikor Bánhidi László berontott a tanácselnökhöz (Mádi Szabó Gábor), hogy a Bódog megbódogult? Tudniillik Páger Antal, az a ravasz paraszt, a Bódog inkább halottnak tettette magát, csak hogy ne kelljen belépnie a téeszbe. A Felmegyek a miniszterhez pont arról szólt, amit a címe ígér, Balogh Bódog elkapta a parlament folyosóján a minisztert (az ifjú Szirtes Ádámot), s kidumált belőle valami menlevelet, hogy aki nem akar, annak nem kell belépnie a tszcs-be – mert így ment ez akkoriban. A lógósok a parlamenti folyosókon sasszéztak, a jóságos miniszter meg futni hagyta őket a téeszesítés elől.

Szép, igaz történet, pont annyira, mint jelenkori változata. A Felmegyek a miniszterhez ugyanis hardcore propagandafilm volt, s minő véletlen, a Borkorcsolya is az. Mit nekünk Jancsó Miklós, Tarr Béla, mégiscsak ebben a műfajban vagyunk a legnagyobbak. A Borkorcsolyában például már fel sem kell menni a miniszterhez, lejön az a nép közé magától. Sőt, maga a miniszterelnök jön le a nép közé – borozni (így csinálom majd Bordeaux-ban is, elvegyülök lazán, jókedvem lesz). Lejön a nép közé, s mint egy közülük, jól elbeszélget velük, morzsákat babrálva egy tál pogácsa, palack borok felett. Lejön a nép közé, és elmondja, hogy adok ám én pénzt, ne ugrájj’, nem most, majd a jövő hónapban, meg majd februárban, ha nem is sokat, inkább keveset. De azt én adom ám! Álljon itt szöveghűen az egész: „Van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy nyolcvanast, és a következő évben pedig február közepén szerintem meg fog kapni egyhavit. Még azért küzdenem kell kicsit, mert ne kétheti legyen, hanem egyhavi, de rajta vagyunk a szeren. Ott loholok a pénzügy­miniszter nyakán” – hallják ezt a hangot? Látják ezt a szemet? Látják, ahogy a keze jár? (Ezt a „szeren”-t a filmkritikusunk kivágta volna, mert lelövi a poént). A film feléig, az első másfél mondat alatt Orbán Viktor rá sem néz a szerencsétlenre, akihez beszél. Előbb belebámul a pogácsába, aztán bekukkant valahova a sarokba, majd egyes szám első személyből („küzdenem kell” – mármint az alamizsnáért, amit lökök neked) fejedelmi többesre vált, de ki nem billen ebből a leereszkedő tenorból, nyomja immár kényszeresen vigyorogva végig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.