A szerk.

Mégis melegünk lehet

A szerk.

Miközben Európa népei izgatottan találgatják, zord lesz-e a tél és jut-e majd elég gáz mindenkinek, a hétvégén Rómában a világ legfontosabb gazdaságainak vezetői megvitatták, mikor jön majd el az a kor, amikor már senki nem éget el egy köbcenti földgázt és egy gramm szenet sem.

A G20-ak (a világ 19 legjelentősebb gazdasággal bíró országa Argentínától Kínán át Törökországig, plusz a komplett EU) üdvözölték a mind ambiciózusabb klímacélokat, s ez igazán örvendetes. Sőt azt is rögzítették: tényleg sokkal jobb lesz mindenkinek, ha e század végéig csupán 1,5 fokkal nő a földi átlaghőmérséklet Tisza Kálmán korához képest, és nem kettővel, ne adj’ isten, hárommal. Közös nyilatkozatuk szerint átolvasták az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó kormányközi testület) legfrissebb, jelentésnek álcázott disztópiáját, és hirtelen ráébredtek, hogy a rossznál is van rosszabb kimenet. És a maguk részéről meg is ígértek megannyi értelmes és hatékony lépést: lesz pénz az átállásra a karbonsemleges gazdaságra, és összehangolják az eddig nem túl koherens nemzeti klímastratégiákat is. Sőt még a klímaváltozástól leginkább sújtott országoknak is jutni majd valami – ezek mellesleg ugyanazon országok, amelyeket a legjobban megviselhet, ha jól bevált fosszilis fűtőanyagaik helyére más, megújuló energiaforrást kell iktatniuk.

Ezt követően a G20-ak sok sikert kívántak az ENSZ klímaváltozási konferenciájának, melyen a sok ezer szakértő szorgos alkuk során biztos elvégzi majd a további aprómunkát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.