A szerk.

Mégis melegünk lehet

A szerk.

Miközben Európa népei izgatottan találgatják, zord lesz-e a tél és jut-e majd elég gáz mindenkinek, a hétvégén Rómában a világ legfontosabb gazdaságainak vezetői megvitatták, mikor jön majd el az a kor, amikor már senki nem éget el egy köbcenti földgázt és egy gramm szenet sem.

A G20-ak (a világ 19 legjelentősebb gazdasággal bíró országa Argentínától Kínán át Törökországig, plusz a komplett EU) üdvözölték a mind ambiciózusabb klímacélokat, s ez igazán örvendetes. Sőt azt is rögzítették: tényleg sokkal jobb lesz mindenkinek, ha e század végéig csupán 1,5 fokkal nő a földi átlaghőmérséklet Tisza Kálmán korához képest, és nem kettővel, ne adj’ isten, hárommal. Közös nyilatkozatuk szerint átolvasták az IPCC (a klímaváltozással foglalkozó kormányközi testület) legfrissebb, jelentésnek álcázott disztópiáját, és hirtelen ráébredtek, hogy a rossznál is van rosszabb kimenet. És a maguk részéről meg is ígértek megannyi értelmes és hatékony lépést: lesz pénz az átállásra a karbonsemleges gazdaságra, és összehangolják az eddig nem túl koherens nemzeti klímastratégiákat is. Sőt még a klímaváltozástól leginkább sújtott országoknak is jutni majd valami – ezek mellesleg ugyanazon országok, amelyeket a legjobban megviselhet, ha jól bevált fosszilis fűtőanyagaik helyére más, megújuló energiaforrást kell iktatniuk.

Ezt követően a G20-ak sok sikert kívántak az ENSZ klímaváltozási konferenciájának, melyen a sok ezer szakértő szorgos alkuk során biztos elvégzi majd a további aprómunkát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.