A szerk.

Csak egy maradhat 2.

A szerk.

Jobb ötletünk, magyarázatunk nincs, legyen így: Karácsony Gergely biztosan azért lépett vissza, amit ő maga is állított, hogy ti. ezzel járuljon hozzá Márki-Zay Péter pajzsra emeléséhez, s így a kormányváltás – szerinte – valószínűbb esélyéhez.

Hogy ez jó analízis-e, avagy sem, arról még lesz szó (spoiler: nem tudjuk), az mindenesetre nem mondható el, hogy Karácsony és környezete ne rágták volna meg alaposan a kérdést; egyik jobbkezi emberének, Gál J. Zoltánnak a lemondásából arra következtetünk, hogy nem is feltétlenül jutottak teljes egyetértésre. Azt, hogy hogyan rontott el egyetlen választási kampányt Karácsony legalább háromszor, kegyeleti okokból nem részletezzük (megtettük ezt online felületünkön). E fordulat egyetlen pozitív hozadékának azt tekinthetjük, hogy legalább idejekorán kiderült Karácsony hajlama a balfaszkodásra (egy árnyalattal jóindulatúbban: a teszetoszaságra), és nem a 2022-es kampány finisében mondják be a betlit. De azt azért rögzítsük, hogy fent említett, az MZP-t esélyesebbnek (mármint Dobrevnél esélyesebbnek) kihozó választásmatematikai vélelem olyannyira erős lehetett, hogy pár egyéb faktort simán felülírt. Karácsony – aki annak idején, 2013-ban már az LMP-t is különösebb küzdelem nélkül adta fel, illetve át Schiffer Andrásnak – gyakorlatilag saját párt nélkül, magánzóként lavírozott el két megbecsült közhatalmi pozícióig (a zuglói polgármesterségig és a főpolgármesterségig), és ebbéli sikerének egyik kulcsa kétségkívül az volt, hogy kívülállóként széles koalíciót tudott maga mögé kanyarítani. (Amikor meg nem, mint a 2018-as országgyűlési választáson, akkor nem ment semmire sem ő, sem az őt támogató MSZP.) Most pedig mi történt? Nem is az, hogy önkezével hajította el az újabb, minden eddiginél fontosabb nagykoalíció vezetésének esélyét, de még azt a két pártot is, amellyel eddig párban futott, őket is, hogy is mondjuk csak… van az a fordulat a palánkkal… Szóval nekik is csalódást okozott, amikor – a hírek szerint – kész tények elé állította őket, és nemcsak a visszalépéssel, de MZP támogatásával is. A másik furcsaság Karácsony döntésében pedig az, hogy programja, világnézete, általános hozzáállása alapján bízvást nevezhetjük őt zöld, zöldes, zöldinger, baloldali politikusnak, míg Márki-Zay politikai személyisége az ő tökéletes ellentétének tűnt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.