A szerk.

Készpénz és ígéret

A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.

E szavak rögtön azután hangzottak el, hogy Márki-Zay a civileké mellett a pártok támogatását is megköszönte, kiemelve a balján álló Tóth Bertalant, az MSZP társelnökét, aki úgymond nem Szapolyaiként, lábhoz tett fegyverrel figyelte a mohácsi csatamezőn elvérző Márki-Zayt és csapatát, hanem fegyverrel, felmentő seregként érkezett. A dicséret láthatóan jól esett Tóthnak (valaki biztatóan hátulról a vállára is csapott), ám amikor Márki-Zay az általuk megtisztított (és a beszéd kontextusából következően: tovább tisztítandó) MSZP-ről beszélt, Tóth arcára fagyott a mosoly.

E képsor jól láttatja az ellenzéki oldalon előállt helyzet kuszaságát.

A vasárnap esti eufória előzményei 2018 kora teléig nyúlnak. Az ellenzéki pártok a tavaszi választási kudarc után ekkorra belátták: demokratikus úton csakis teljes összefogással váltható le Orbán és rendszere, másrészt a vágyott sikerhez szélesíteni kell a szavazóbázist azzal, hogy megkísérlik maguk mellé állítani a politizálni hajlandó rendszerkritikus civileket is. Mindkét feltétel elfogadása komoly önkorlátozásra szorította a pártokat. Ennek egyik leglátványosabb jele a „gyurcsányozás” elhagyása, takaréklángra állítása volt – ami, tekintettel arra, hogy az ellenzék többi pártja a volt kormányfővel szemben határozta meg magát, vagy, mint a hajdani Jobbik, puszta létét is Gyurcsány Ferenc eltakarításának a szándékával indokolta, figyelemre méltó kompromisszumként értékelendő. Másfelől Gyurcsány is újra és újra deklarálta, hogy semmiféle kormányzati pozíciót nem kíván a jövőben betölteni, és ennek valóban semmi jelét nem adja azóta sem – ami habitusának, valamint azon ténynek az ismeretében, hogy hosszú évek szívós munkájával a legszervezettebb ellenzéki pártot építette föl, a legkevésbé sem magától értetődő. Az meg mindannyiuktól lemondást igényelt, hogy ebbe a folyamatba beengedjenek kívülállókat – akár annak árán is, hogy így saját embereik eshetnek el országgyűlési vagy önkormányzati mandátumoktól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.