E kellemes mutatók nem függetlenek az adatfelvétel időpontjától, ami október 11. és 19. közé esett, vagyis az izgalmassá vált miniszterelnök-jelölti előválasztás második fordulója körüli napokra. És természetesen attól a lelkesedéstől sem, amit Márki-Zay Péter látványos előretörése keltett. Márki-Zay minden megszólalása és föllépése azóta is csak erősíti e reményteli várakozást; az ellenzék kormányfőjelöltje a jövő évi választás céljaként rendre az országgyűlési mandátumok kétharmadát jelöli ki. De hát a listavezető nem is tehet másként. Ha ő maga nem hisz a sikerében, hogyan hihetnének ebben a lehetséges támogatói?
Töprengjünk el azonban a másik, nagyon is elképzelhető kimenetelen: mi történik, ha az ellenzék veszít? Nem nagyon, csak egy kicsit. A Márki-Zay keltette nagy remények ekkor könnyen a visszájára is fordulhatnak; a csoda elmaradása könnyen a 2014-es, 2018-as startvonalra lökheti vissza az ellenzéki pártokat, s teljes apátiába a választóikat. „Orbán hatalma ellen úgysem lehet semmit tenni.” Ez pedig valóban katasztrófa lenne Magyarországnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
