0:1

A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

A fideszes Nemzeti Választási Bizottság hitelesítő határozatát több szervezet is megtámadta a legfelső bírói fórumon, köztük a Momentum, a Kutyapárt és a TASZ. Beadványaik számos érvet hoztak fel a kormány abszurd kezdeményezésével szemben, többek között azt, hogy a tervezett népszavazás nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget érint, hogy a kérdés nem egyértelmű sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára, vagy hogy az egész kormányzati projekt ellentmond a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, hiszen Orbán Viktor maga ismerte el nagy nyilvánosság előtt, hogy a népszavazás célja nem a parlament kötelezése valamilyen jogalkotásra, hanem az, hogy a szavazók „megerősítsék” az LMBTQ-ellenes törvényt, és ezáltal támogassák a kormányt az Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásban.

A Kúria Kovács András vezette tanácsának ezeket a szempontokat végül nem kellett érdemben vizsgálnia. Az alapján meszelték el a kérdést, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés alkotmányellenes szabályozás megalkotására kényszerülne, ily módon a népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény burkolt megváltoztatására irányul, ami viszont tiltott népszavazási tárgykör. Ha egy esetleges népszavazáson a „nem” válaszok kapnak többséget – szól a Kúria érvelése –, akkor a parlamentnek generálisan, életkorra, belátási képességre vagy a kezelés típusára való tekintet nélkül meg kellene tiltania a nemátalakító kezeléseket a kiskorúaknak, ami önrendelkezési joguk és testi integritáshoz való joguk aránytalan korlátozását jelentené. Ha viszont az „igenek” nyernek – folytatja a sorok közötti élcelődést sem mellőzve a bíróság végzése –, akkor a parlamentnek minden kiskorú számára korlátozás nélkül elérhetővé kellene tennie ezeket a kezeléseket, amivel pont az Alaptörvény legutóbbi módosítását sértené, miszerint „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.