A szerk.

Lesz nagy meglepetés!

A szerk.

Miután az Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament képviselői a múlt kedden csekély többséggel megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság első emberének, kontinensünk legjobb elméi azon pörögnek, hogy vajon miként fogja magát viselni az új elnök, szembesülvén a kelet-európai renegátok, jelesül a lengyel és a magyar kormány csínytevéseivel.

Miután az Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament képviselői a múlt kedden csekély többséggel megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság első emberének, kontinensünk legjobb elméi azon pörögnek, hogy vajon miként fogja magát viselni az új elnök, szembesülvén a kelet-európai renegátok, jelesül a lengyel és a magyar kormány csínytevéseivel. Különösen, hogy mind a Fidesz, mind a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság (PiS) párt azzal kérkedik, hogy ők is megszavazták UvdL-t, sőt nélkülük nem is lenne ma ő az elnök, következésképp UvdL sírig tartó hálával tartozik nekik. A gyanakvást – hogy tudniillik von der Leyen valami viszontszívességet ígérhetett mindkét rosszcsont-pártnak, leginkább azt, hogy a Bizottság nem fogja piszkálni őket, ha megint rossz fát tesznek a demokratikus, jogállami tűzre, vagy ha tovább lopják az EU pénzét: már ahogyan ez nekik a szokásukban áll –, a rossz közérzetet tehát az is hizlalja, hogy UvdL a megválasztását megelőzően tárgyalt a Jog és Igazságosság magas rangú képviselőivel, és látogatást tett a PiS-nek otthont adó euroszkeptikus EP-frakciónál, az ECR-nél is. Egy holland honatya egyenesen arról pletykált (a Der Standardnak), hogy UvdL ekkor belengette a jogállamiság-mechanizmus felpuhítását is; a kevésbé meredek verzió szerint a PiS csak Beata Szydło volt miniszterelnök érdekében próbált interveniálni, akit az egyik parlamenti bizottság elnökének szánt, de UvdL széttárta a kezét, miszerint erre neki nincs ráhatása. Arról, hogy ő vagy valaki a csapatából a Fidesszel is felvette volna a kapcsolatot, még ennyit sem tudunk – de biztos felvette, miért ne vette volna fel.

Ám mindezeknél az ellenőrizhetetlen híreszteléseknél valamivel talán többet árul el a már elnökké választott UvdL első vonatkozó megnyilvánulása, az, amit ő az ő saját szájával nyilvánosan a tárgyban mondott. A néhány nagy európai napilapnak adott közös interjúban például ezt: „mindnyájunknak tudomásul kell venni, hogy célunk a teljes jogállamiság, de senki nem tökéletes”, pénzügyi szankciók pedig csak „a legeslegvégső eszköznek minősülnek számos más, ezeket megelőző szakasz után”. A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a jogállamiság, a sajtószabadság és a menekültek európai elosztása ügyében „figyelmesen meg kell hallgatnunk az érveket”, illetve „objektív vitát kell folytatnunk”.

Az új bizottsági elnök ezen mondásait UvdL-szkeptikus megfigyelők nyomban rossz érzéseik igazolásaként mutatták fel: lám, az asszony már neki is látott „meghálálni” a támogatást. És valóban – UvdL nem azt mondta, hogy ha legközelebb meglátom Kaczyńskit, szó nélkül úgy rúgom tökön, hogy jojózni fog a szeme, vagy hogy Orbántól, ha csak beteszi a lábát a Berlaymont-palotába, elveszem az összes, egzotikus országban futtatott bankszámlájának a PIN-kódját, és még az aprót is a brifkójából. De még csak nagyon erőlködni sem kell ahhoz, hogy épp ellenkezőleg: egyfajta burkolt, ám határozott fenyegetésként értelmezzük a fenti szavakat. Az például elég feltűnő, hogy az uniós szabályok egyelőre semmilyen „pénzügyi szankciót” nem írnak elő a jogállami normák megsértése esetére – von der Leyen pedig szinte evidenciaként állítja, hogy végül ez vár azokra, akik nem hallgatnak majd a jó szóra. És arra sem vennénk mérget, hogy Orbán vagy Kaczyński épp a sajtószabadság vagy a jogállam aktuális kérdéseiről kívánna csevegni az unió vezető hivatalnokaival – de, mint kiderült, a meghívás épp erre szól.

Mindez persze még nem muszáj, hogy bármit is jelentsen – ezer ponton vérezhet el a magyar és a lengyel kormány megfékezésére irányuló legnemesebb, páneurópai, pán-demokratikus szándék: az európai intézmények gyengeségén, Európa vezető politikusainak érdektelenségén és opportunizmusán, a német nagytőke rövidlátásán, vagy épp a magyar és lengyel választói tömegek önsorsrontó nacionalizmusán. És ne legyenek kétségeink: ha úgy hozza a szükség, Von der Leyenből egyik pillanatról a másikra lesz majd a magyar emberek leghitványabb ellensége, áruló, esküszegő, aki hátba döfte saját adott szavát, hogy zsíros „európai” baksissal tömhesse meg alantas gazdagodását!

De akkor legalább biztosan tudjuk majd: kezdenek a dolgok komolyra fordulni.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.