A szerk.

Volt egyszer egy fesztivál

A szerk.

Németh Szilárd előadásán, höhö, csak páran lézengtek, mert az irodalmi sátorban ugyanakkor volt a Varró Dani fellépése, s őt hallgatta mindenki – informálta lapunkat a szlovákiai Gombaszögön évente hagyományosan megrendezett fesztivál egyik résztvevője. Ígérjük, jövőre is megkérdezzük az illetőt, hogy akkor is becsúszott-e ilyen rászervezős malőr.

Németh Szilárd előadásán, höhö, csak páran lézengtek, mert az irodalmi sátorban ugyanakkor volt a Varró Dani fellépése, s őt hallgatta mindenki – informálta lapunkat a szlovákiai Gombaszögön évente hagyományosan megrendezett fesztivál egyik résztvevője. Ígérjük, jövőre is megkérdezzük az illetőt, hogy akkor is becsúszott-e ilyen rászervezős malőr.

Nem akármilyen rendezvényről van szó, Szlovákia második legnagyobb nyári zenei fesztiváljáról (a legnagyobb a Trencsén melletti Pohoda, idén olyan fellépőkkel, mint Liam Gallagher, a The 1975 vagy a The Roots), amely ráadásul úgy határozza meg önmagát, mint „a szlovákiai magyar fiatalság hagyományos találkozóhelye”. Az idei alkalom fényét az is emelte, hogy egy napot eltöltött a rendezvényen Zuzana Čaputová is – személyében az első hivatalban lévő szlovák államfő vendégeskedett a „szlovákiai magyar fiatalok hagyományos” buliján. Čaputová a látogatása napján a magyar nyelvű közszolgálati Pátria Rádiónak is interjút adott – aligha véletlenül. A Pátria Rádió ugyanis az idén (először) nem vett részt a fesztiválon, holott jelenlétük hagyományosan az alkalom részét képezte eddig. A Pátria Gombaszögre tervezett beszélgetéseit – többek közt olyan személyiségekkel, mint Enyedi Zsolt, a CEU rektor-helyettese, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia egyik szlovákiai külsős tagja – végül a pozsonyi stúdióban vették fel. Tavaly közel húsz ilyen beszélgetést tartottak még Gombaszögön. Idén viszont nem sikerült megegyezniük a fesztivál szervezőivel, amiről Orosz Örs főszervező és praktizáló MKP-s politikus azt mondta, hogy a „szlovákiai magyarságnak nem érdeke, hogy magyarországi politikai szekértáborok politikai konfliktusait Szlovákiába importálják a meghívott vendégek”. Szavaival oly mélységesen egyetértünk, hogy kicsit el is csodálkozunk azon, hogy a szlovákiai magyar közrádió helyett viszont fellépett Deutsch Tamás, Németh Zsolt és Szilárd, a szekértáborok konfliktusaitól már-már betegesen irtózó Pesti Srácok főszerkesztője és a kiváló Szili Katalin. Németh Szilárd a honvédelemről tartott előadást, Deutsch Duray Miklós és Berényi József, tehát a múlt és félmúlt MKP-s vezéralakjai társaságában értékelte a 30 éves rendszerváltást. Az ürge a Pesti Srácoktól pedig vitatkozott egy hosszú ideje mélyen és átélten ellenzéki kollégájával a valahai Heti Választól, illetve a mai Magyar Hangtól. Szili Katalin pedig a menekültválságról beszélt – ennyit a politika exportjának szerfelett elítélendő gyakorlatáról.

Nem beszélt viszont a fesztiválon Fülek polgármestere, Agócs Attila, aki bár elfogadta a meghívást, de amikor értesült a Pátria kizeccöléséről, visszalépett. E szavakkal: „A Pátria számomra a kiegyensúlyozott tájékoztatást, a különböző vélemények ütköztetését jelenti.” Meg ezekkel: „A tavalyi magyarországi kritikákat olvasva a főszervezők nyilván preventív öncenzúrát gyakoroltak.” Ne tévedjünk, a tavalyi magyarországi kritikák konkrétan a már túl sokat is emlegetett PS-t jelentik, ott írták ugyanis, hogy „magyar kormánypénzből szerveztek ellenzéki nyári tábort a felvidéki Gombaszögön”. Nem beszélt Kovács Attila, a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarának vallástudományi oktatója, a brnói Kazinczy Ferenc Diákklub volt elnöke sem – ő ugyancsak a Pátriával szolidarizálva mondta le jelenését. És így tovább.

Ilyenformán leszögezhetjük, hogy a főszervező azon óhajtása, hogy a magyarországi politikai konfliktusok elkerüljék a fesztivált, tökéletesen megvalósulatlan maradt, elsősorban neki és a fesztivál magyarországi finanszírozóinak köszönhetően. Nem történt más, csak ami Magyarországon mindennapos: volt egy sikeres – évek gondos munkájával, rengeteg erőfeszítéssel létrehozott – produktum, a Gombaszögi Nyári Tábor, amely sokakat megszólított, idén már 25 ezer látogatója volt: aztán odament a Fidesz a pénzünkkel, s tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Az ilyen visszautasíthatatlan ajánlatok legfőbb jellemzője pedig az, hogy a közvélemény csak az első felü­ket ismerheti meg, már amikor megismerheti, azt tudniillik, hogy mennyi pénzt vágtak hozzájuk – a VOLT-hoz az orbánvideókért, a gombaszögiekhez Németh Szilárd marhaságaiért (örüljenek, hogy a főztjét megúszták). Viszont a másik felét, ami úgy kezdődik, hogy „mert ha nem írod alá…”, nos, azt sosem. Csak az eredményt látjuk. Odamentek, elvették és szétbaszták, amennyire csak erejükből tellett. Megtörtént ez már sikeres vállalkozásokkal, emberek csoportjaival, iskolákkal, kórházakkal, bármivel, amire vásott a foguk, vagy zavarta a világképüket. Mert úgy tudják, hogy ez a dolgok elintézési módja. A világ viszont piszkosul másként tudja, ugyanakkor látja rajtunk mindezt, s a kellő megvetéssel is szemléli. Korántsem véletlenül írta mindezek után Zuzana Čaputová a Facebookján, hogy „Gombaszög a magyar közösség számára egy jelkép. Ezért fontos, hogy ez a rendezvény továbbra is fenntartsa az ideológiai sokszínűségét és függetlenségét, amelyre mindig is törekedett”. És persze azt is, hogy „figyelmesen követem és a jövőben is követni fogom, hogy mi történik a magyar közösségben. Ezért adtam interjút a Pátria Rádiónak”.

Mindenki tud tehát mindent, s mindenkinek meg is van róla a véleménye. S az is nyilvánvaló, hogy kinek mi a teendője. A Pesti Srácok főemberének például rengeteg, ő úgyszólván átszállás nélkül rohan szegény most Tusványosra, ahol a fideszes Médianéző Központ igazgatója a Fidesz digitális igazgatójával vitatja meg a magyarországi balliberális médiatúlsúlyt (aki azt hiszi, hogy ez vicc, megnézheti magát – meg lám, a többiek is).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.