Eszerint a rendelet egyszeri megszegéséért járó, 50 ezer forinttól 3 millió forintig terjedhető bírság visszaeső magatartás, azaz újbóli árdrágítás(ok) és lebukás(ok) esetén tetszőleges alkalommal kivethető, ám minden egyes további alkalommal el kell érnie az előző bírság legalább kétszeres összegét (kiemelés tőlünk – a szerk.); és ilyenkor az említett 3 milliós felső határt sem kell figyelembe venni. Ehhez jön még az, hogy ismételt jogsértés esetén a hatóság fél évre be is csukathatja a boltot, valamint hogy a két szankció (a bírság és a bezárás) egyszerre is alkalmazható.
A „legalább” szócska leleményes beszúrása azért érdemel különös figyelmet, mert ezzel a második (és a többi) bírság összege korlátlanul magas lehet. Az első kihágásért kapsz két pofont, de a másodikért már nem annyit, sőt nem is négyet, hanem nem mondjuk meg, mennyit, de akár jövő karácsonyig mindennap nyolcat! Ez a NÉBIH-ellenőrökön fog múlni, a rendelet betartatása ugyanis a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal feladata lesz. Ez elég eredeti jogtechnikai megoldás, bár az alkotmányosságáért nem kezeskednénk.
Ugyancsak nagy gondosságra törekedett a jogalkotó a deliktum, latinosan delictum, vagyis a bűnös aktus meghatározásakor. Nemcsak azt adta parancsba, hogy a kereskedő mely hat termékét köteles boltjának tavaly október 15-i árain forgalmaznia, hanem arra is kötelezte a kufárokat, hogy e termékeket a rendelet hatályba lépése után se vehessék le a polcukról (a ráfizetéssel járó forgalmazást elkerülendő); függetlenül attól, hogy a beszállítóik az október 15-inél már drágábban kínálják nekik a portékájukat. (Ellenkező esetben ugyancsak meg lesznek baszva, lásd mint fönt.) Ezen kívül a nyomorult élelmiszer-spekulánsnak a boltban jól látható helyre ki kell függeszteni az „általános politikai koordinációért felelős miniszter által meghatározott tartalmú és formájú tájékoztatást” is. Ennek szövege egyelőre nem ismeretes, de kezdődhetne így: „Én, a nyomorult spekuláns, az elvetemült, árdrágító MTK-drukker (ezt csak abban az esetben kell így írni, ha a kereskedő írógépéről valamilyen ok miatt hiányzik a z és az s betű – a szerk.) eddig, de csak eddig tudtam fosztogatni a nemzetet, mostantól azonban, hála Kormányunknak… és í. t., és í. t.
A dr. Orbán kormányfő sk. aláírását viselő rendelet által ily módon végre érdemei szerint sarokba szorított tej-, étolaj- és lisztüzér munkanapja ezentúl tehát a következőképpen fog festeni. Hajnalhasadtakor kifüggeszti a pult fölé a Sertéscomb Kormány Dicséretét Zengő Táblát, ha pedig már kifüggesztette, gondosan megtisztogatja, nehogy rászáradjon a légyszar, mint Ferenc József képmására a híres regény első fejezetében. Megveszi a Hat Árut, bármennyit is kér érte a beszállító. Fogja a tavaly október 15-i árait, és ráírja a Hat Termékre. Ha ezekre az árakra nem emlékszik, és a pénztárgépe sem rögzítette őket annak idején, úgy a KSH tavaly októberi átlagárát alkalmazza. Megnézi, hogy milyen nap van aznap, ha mondjuk hétfő, akkor kiszámolja, hogy 2021-ben hétfőnként átlagosan mennyit forgalmazott a Hat Áruból, és annyit kitesz a polcra; ugyanezt teszi kedd, szerda, stb. vonatkozásában. Majd pedig várja a vevők rohamát, s persze – megérdemelten rettegve! – a NÉBIH próbavásárlóit. Esetleg a csődöt.
Mindez, és ezt úgyse hiszik el nekünk, mert teljességgel hihetetlen, a „piaci rendellenességek káros hatásainak megelőzése érdekében” vezeti be „frissen, hűtve, fagyasztva” a kormány – mintha legalábbis nem maga a már a nyelvezetében is abszurd rendelet lenne a két lábon járó rendellenesség. Azzal együtt is, hogy az intézkedés átültetése a gyakorlatba számos nem várt akadályba ütközhet: hogy messzebbre ne menjünk, a csirkefarhátnak például nincs KSH-ára, ahogy a NÉBIH humánerőforrásai is méltatlanul alulméretezettek a feladat nagyságához képest, ráadásul a bírságok ellen jogorvoslat is lehetséges, ami újabb kapacitásproblémákat vethet fel… A képhez hozzátartozik az is, hogy az új szabályozás mikro- és makroökonómiai hatásai is megjósolhatatlanok. Az biztos, hogy a kiskereskedelmi üzemegységek szívni fognak, az már korántsem, hogy melyik közülük mekkorát, a nagy üzletláncok az így keletkezett veszteségeiket – például egyéb cikkeik erőteljesebb árazásával – könnyebben kimozogják, mint a sarki hentes. (Pedig a számítás alapja, legalábbis Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó közlése szerint épp az volt, hogy a nagy láncok 80 milliárdos éves nyereségéből vesz el a hatósági ár 10-et. Annyit pedig igazán be is dobhatnak a Fidesz kampányába!) És mi lesz a csirkecombbal? Azt ki veszi majd meg, ha annyi lesz, mint a mellehúsa? És mi lesz az inflációval? Tényleg annyira mélyponton lennének intellektuálisan, hogy elhitték maguknak, ez állítja meg a pénzromlást? És ehhez csak annyi kellett, hogy jó mélyre temessék el magukban mindazt, amit a hatósági árak és a hiány meg a szétvert gazdaság közti szükségszerű ok-okozati összefüggésekről valaha tanultak?
Vagy nem gondolták komolyan ezt egy percig sem. A rendelet felfogható egyfajta erőfitogtatásként, fenyegetésként is, melynek címzettjei nem csak a kereskedőcégek, hanem mindenki: bármit és bármennyit elvehetünk bárkitől. Nagy István agrárminiszter már kilátásba helyezte, hogy a választási győzelmük esetén lehet a dolognak folytatása is. Mégis, a farhát-akció legelsősorban a „krumpliért szavazatot” kortesfogás kiterjesztése a virtuális térbe. Még csak nem is közvetlenül azokat a nehéz sorsú szavazópolgárokat célozza meg, akik háztartásában az olcsóbbá tett csirkehúson vagy liszten fogható szerény forintok is számítanak (ha egyáltalán lesznek ilyenek), pusztán azon kampányállítások alátámasztására szolgál, hogy a Fidesz nem hagyja – az árak elszállását, a szegényeket magukra, a kereskedők elorcátlanodását… Ezt gondolják a szavazóikról. Ezért húzták a fejükre a csirke seggét, mintegy koronájaként annak, amit eddig az országgal műveltek.
