A szerk.

Magyarország legnagyobb tüntetése

A szerk.

Megy most némi szemérmeskedés: sokan voltak, százezres tömeg, több mint százezres, lehetett az vagy kétszáz is, satöbbi. A rendőrség (jaj, innen is köszönjük a professzionális helytállásukat) vonogatja a vállát, mit tudják ők, aki kíváncsi, kérdezze a szervezőket. Hát, persze.

1956. október 6-án Rajk László és mártír­társai újratemetésén az annalesek szerint épp kétszázezren voltak. Valamelyik szerencsétlen tévébohóc szerint 2002-ben, a parlamenti választás két fordulója közötti Kossuth téri Fidesz-dzsemborin egyenest kétmillióan voltak – aha. (Ennek emlegetésére több mint húsz éve mindig akkor kerül sor, amikor valaki a gátlástalanul stupid nagyot mondást akarja illusztrálni egy extrémül vicces példával.) Meg az van még, hogy a netadó elleni tüntetés akkora nagy volt, hogy a bátor Fidesz azonnal visszavonulót fújt, s azóta sincsen netadó, hurrá.

De az isten szerelmére, látta valaki a szombaton készült drónfelvételeket? Hallotta valaki a helyszíni beszámolókat? Mert azok mind arról szóltak, hogy amikor a tömeg eleje elért a Gellért térre, akkor a vége még el sem tudott indulni a Madách térről, vagy épp akkor indult el – végig teljes szélességében a Kiskörúton, a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet híd mind a hat sávján és a járdáin is, végig a budai felső rakparton… Mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését.

Csupa bátor és vidám ember, színes ruhákban, egyedül vagy kis csoportokban, rengetegen, elszántan és emelkedett hangulatban, tudván, hogy amit tesznek, túlnő a saját személyükön. Javít rajtuk, s a világ során. S így érzett az is, aki – bármilyen okból – távolmaradt a Pride-ról, de egyetértett vele, lélekben ott volt, csak pont a sajtóban követte, vagy este egyszerűen csak rápillantott a hírekre. Így éreztek, akik integettek az ablakokból. S persze azt sem nehéz kitalálni, hogy mit érezhetett az a 18 ellentüntető, aki a saját egérfogójába szorult a Szabadság hídon, s az a másik nyolc-kilenc, akit a rendőrség szorított a Gellért-hegy kerítéséhez, de találgassa a fene. Feljelentik a rendőrséget, rendben van.

Szombaton Magyarország legnagyobb tüntetése zajlott le, s méltó is volt e történelmi státusához – már ha rendes emberek írják majd a történelemkönyveket (mert ha nem, akkor az lesz benne, hogy „gondolom, nem gyalog”, már le is védették).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.