A szerk.

Magyarország legnagyobb tüntetése

A szerk.

Megy most némi szemérmeskedés: sokan voltak, százezres tömeg, több mint százezres, lehetett az vagy kétszáz is, satöbbi. A rendőrség (jaj, innen is köszönjük a professzionális helytállásukat) vonogatja a vállát, mit tudják ők, aki kíváncsi, kérdezze a szervezőket. Hát, persze.

1956. október 6-án Rajk László és mártír­társai újratemetésén az annalesek szerint épp kétszázezren voltak. Valamelyik szerencsétlen tévébohóc szerint 2002-ben, a parlamenti választás két fordulója közötti Kossuth téri Fidesz-dzsemborin egyenest kétmillióan voltak – aha. (Ennek emlegetésére több mint húsz éve mindig akkor kerül sor, amikor valaki a gátlástalanul stupid nagyot mondást akarja illusztrálni egy extrémül vicces példával.) Meg az van még, hogy a netadó elleni tüntetés akkora nagy volt, hogy a bátor Fidesz azonnal visszavonulót fújt, s azóta sincsen netadó, hurrá.

De az isten szerelmére, látta valaki a szombaton készült drónfelvételeket? Hallotta valaki a helyszíni beszámolókat? Mert azok mind arról szóltak, hogy amikor a tömeg eleje elért a Gellért térre, akkor a vége még el sem tudott indulni a Madách térről, vagy épp akkor indult el – végig teljes szélességében a Kiskörúton, a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet híd mind a hat sávján és a járdáin is, végig a budai felső rakparton… Mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését.

Csupa bátor és vidám ember, színes ruhákban, egyedül vagy kis csoportokban, rengetegen, elszántan és emelkedett hangulatban, tudván, hogy amit tesznek, túlnő a saját személyükön. Javít rajtuk, s a világ során. S így érzett az is, aki – bármilyen okból – távolmaradt a Pride-ról, de egyetértett vele, lélekben ott volt, csak pont a sajtóban követte, vagy este egyszerűen csak rápillantott a hírekre. Így éreztek, akik integettek az ablakokból. S persze azt sem nehéz kitalálni, hogy mit érezhetett az a 18 ellentüntető, aki a saját egérfogójába szorult a Szabadság hídon, s az a másik nyolc-kilenc, akit a rendőrség szorított a Gellért-hegy kerítéséhez, de találgassa a fene. Feljelentik a rendőrséget, rendben van.

Szombaton Magyarország legnagyobb tüntetése zajlott le, s méltó is volt e történelmi státusához – már ha rendes emberek írják majd a történelemkönyveket (mert ha nem, akkor az lesz benne, hogy „gondolom, nem gyalog”, már le is védették).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.