A szerk.

Magyarország legnagyobb tüntetése

A szerk.

Megy most némi szemérmeskedés: sokan voltak, százezres tömeg, több mint százezres, lehetett az vagy kétszáz is, satöbbi. A rendőrség (jaj, innen is köszönjük a professzionális helytállásukat) vonogatja a vállát, mit tudják ők, aki kíváncsi, kérdezze a szervezőket. Hát, persze.

1956. október 6-án Rajk László és mártír­társai újratemetésén az annalesek szerint épp kétszázezren voltak. Valamelyik szerencsétlen tévébohóc szerint 2002-ben, a parlamenti választás két fordulója közötti Kossuth téri Fidesz-dzsemborin egyenest kétmillióan voltak – aha. (Ennek emlegetésére több mint húsz éve mindig akkor kerül sor, amikor valaki a gátlástalanul stupid nagyot mondást akarja illusztrálni egy extrémül vicces példával.) Meg az van még, hogy a netadó elleni tüntetés akkora nagy volt, hogy a bátor Fidesz azonnal visszavonulót fújt, s azóta sincsen netadó, hurrá.

De az isten szerelmére, látta valaki a szombaton készült drónfelvételeket? Hallotta valaki a helyszíni beszámolókat? Mert azok mind arról szóltak, hogy amikor a tömeg eleje elért a Gellért térre, akkor a vége még el sem tudott indulni a Madách térről, vagy épp akkor indult el – végig teljes szélességében a Kiskörúton, a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet híd mind a hat sávján és a járdáin is, végig a budai felső rakparton… Mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését.

Csupa bátor és vidám ember, színes ruhákban, egyedül vagy kis csoportokban, rengetegen, elszántan és emelkedett hangulatban, tudván, hogy amit tesznek, túlnő a saját személyükön. Javít rajtuk, s a világ során. S így érzett az is, aki – bármilyen okból – távolmaradt a Pride-ról, de egyetértett vele, lélekben ott volt, csak pont a sajtóban követte, vagy este egyszerűen csak rápillantott a hírekre. Így éreztek, akik integettek az ablakokból. S persze azt sem nehéz kitalálni, hogy mit érezhetett az a 18 ellentüntető, aki a saját egérfogójába szorult a Szabadság hídon, s az a másik nyolc-kilenc, akit a rendőrség szorított a Gellért-hegy kerítéséhez, de találgassa a fene. Feljelentik a rendőrséget, rendben van.

Szombaton Magyarország legnagyobb tüntetése zajlott le, s méltó is volt e történelmi státusához – már ha rendes emberek írják majd a történelemkönyveket (mert ha nem, akkor az lesz benne, hogy „gondolom, nem gyalog”, már le is védették).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.