A szerk.

Megkopott hittel

A szerk.

Egyes ún. politikai elemzések kedvelt toposza leborulni Orbán Viktor taktikai érzéke előtt.

Nos, kínjában újfent e bevett fordulattal próbálja magyarázni a szombati fővárosi demonstráció (önkormányzati rendezvény) mellbevágóan hatalmas létszámát a fideszes univerzum; hogy tulajdonképpen ez nekik jó, mert Orbán Viktor eleve így is tervezte, és mindenki jól bele is sétált a vezénylő tábornok zseniálisan felállított csapdájába. Jól össze lett buzizva és brüsszelezve az ellenzék meg a Karácsony meg a több százezernyi résztvevő! Tehát, figyelem: a Pride nagy mellénnyel meghirdetett betiltása ezek szerint kamu volt; és ennek indoklása, a gyermekvédelem dettó az; és a szabadságjogok korlátozása mellesleg azt a célt is szolgálta, hogy Orbán Viktor lerántsa a leplet arról a titokról, hogy a nem fideszes Magyarország inkább a nyugati értékeket választja a szuverén Orbán Viktor helyett. Na, ezt kapjátok ki!

Mindehhez járt még egy miniszterelnöki útmutató is: hogy szégyen meg gyalázat meg visszataszító, ami szombaton a Pride-on történt. Azóta „az Orbán így is akarta” narratíva mellett ezt is lelkesen igyekszik igazolni a propaganda reggel, délben, este, adott esetben akár több hónapos fényképekkel is. Az orbáni szöveg azonban nemcsak Orbán állapotát mutatja, hanem egyúttal a Fidesz-bázis szűkülésére is utal, úgy materiálisan, mint mentálisan. Orbán, mint mindig, ezúttal is kizárólag az övéinek beszél, őket akarja egyben tartani, és a retorikája is ehhez idomul. Nos, a jelek szerint ez idő tájt úgy véli, híveinek – akik továbbra is vele tartanak – ilyeneket és így kell mondani, mert erre vevők, mert ezzel a mondandóval képes uralni a pillanatot az ő szuverén Magyarországában. Mert szerinte már csak azok vannak vele, akik erre izgulnak.

A végletekig lebutított beszéd mindig az autokráciák, a diktatúrák sajátja: az élet sokszínűségét a katekizmusok minimalizmusára szorítani, hogy a hívők ily módon megkaphassák a biztonságérzetükhöz szükséges, mindent a helyére tévő világmagyarázatot. Elegendő a múlt század történelméig visszamenni, és belenézni mondjuk a harmincas évek Szovjetuniójának vagy Németországának, meg a két háború közötti vagy az ötvenes évek Magyarországának propagandájába (sajtójába): a hasonlóság a NER-propaganda érv- és szókészletével csak annak lesz kísérteties, aki eddig nem akart sem látni, sem hallani semmit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.