A szerk.

Megkopott hittel

A szerk.

Egyes ún. politikai elemzések kedvelt toposza leborulni Orbán Viktor taktikai érzéke előtt.

Nos, kínjában újfent e bevett fordulattal próbálja magyarázni a szombati fővárosi demonstráció (önkormányzati rendezvény) mellbevágóan hatalmas létszámát a fideszes univerzum; hogy tulajdonképpen ez nekik jó, mert Orbán Viktor eleve így is tervezte, és mindenki jól bele is sétált a vezénylő tábornok zseniálisan felállított csapdájába. Jól össze lett buzizva és brüsszelezve az ellenzék meg a Karácsony meg a több százezernyi résztvevő! Tehát, figyelem: a Pride nagy mellénnyel meghirdetett betiltása ezek szerint kamu volt; és ennek indoklása, a gyermekvédelem dettó az; és a szabadságjogok korlátozása mellesleg azt a célt is szolgálta, hogy Orbán Viktor lerántsa a leplet arról a titokról, hogy a nem fideszes Magyarország inkább a nyugati értékeket választja a szuverén Orbán Viktor helyett. Na, ezt kapjátok ki!

Mindehhez járt még egy miniszterelnöki útmutató is: hogy szégyen meg gyalázat meg visszataszító, ami szombaton a Pride-on történt. Azóta „az Orbán így is akarta” narratíva mellett ezt is lelkesen igyekszik igazolni a propaganda reggel, délben, este, adott esetben akár több hónapos fényképekkel is. Az orbáni szöveg azonban nemcsak Orbán állapotát mutatja, hanem egyúttal a Fidesz-bázis szűkülésére is utal, úgy materiálisan, mint mentálisan. Orbán, mint mindig, ezúttal is kizárólag az övéinek beszél, őket akarja egyben tartani, és a retorikája is ehhez idomul. Nos, a jelek szerint ez idő tájt úgy véli, híveinek – akik továbbra is vele tartanak – ilyeneket és így kell mondani, mert erre vevők, mert ezzel a mondandóval képes uralni a pillanatot az ő szuverén Magyarországában. Mert szerinte már csak azok vannak vele, akik erre izgulnak.

A végletekig lebutított beszéd mindig az autokráciák, a diktatúrák sajátja: az élet sokszínűségét a katekizmusok minimalizmusára szorítani, hogy a hívők ily módon megkaphassák a biztonságérzetükhöz szükséges, mindent a helyére tévő világmagyarázatot. Elegendő a múlt század történelméig visszamenni, és belenézni mondjuk a harmincas évek Szovjetuniójának vagy Németországának, meg a két háború közötti vagy az ötvenes évek Magyarországának propagandájába (sajtójába): a hasonlóság a NER-propaganda érv- és szókészletével csak annak lesz kísérteties, aki eddig nem akart sem látni, sem hallani semmit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.