Tudta? 2017. március 13-án köztársasági elnököt választ a magyar Országgyűlés. Soros kétheti ülésszakának utolsó napján, hétfő délután, a rákövetkező nemzeti ünnep szélárnyékában, mintegy suttyomban. Mindebből persze aligha következik, hogy a Fidesznek vagy éppenséggel Orbánnak bármi takargatnivalója lenne a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban, sokkal inkább az, hogy mit gondolnak magáról az intézményről jelenlegi formájában – és persze az azt betöltő személyről. Semmit, vagy azt, hogy Áder János pont jó helyen van ott, ahová támasztották, ha ez ugyan több a semminél. Ezen – a hatalom számára kétségkívül megnyugtató – állapot viszonylag kényelmes fenntartásának a törvényi keretei is adottak; okulván Mádl Ferenc megválasztásának az első Orbán-kormány idejére eső nehézségeiből, immár csak kétfordulós a rendszer: ha nincs kétharmad, azonmód jön a második kör, s a kormánypárt egyszerű többsége.
Magyarország viszont közel sincs olyan kényelmes helyzetben, mint a Fidesz vagy Orbán, lévén akarva-akaratlanul a magáévá tette e központi álláspontot a köztársasági elnök személyének és pozíciójának megítéléséről. Ez pedig elég szomorúan hangzik. Valahogy így: kit érdekel, hogy ki Magyarország köztársasági elnöke. Még Áder a legjobb, az legalább nem lopott, nem mondott nagyon durva dolgokat, inkább olyan csendesfajta. Meg különben is, kit érdekel, hogy pont őt hol parkolta le Orbán Viktor. S mindehhez még azt a kérdést csaphatjuk hozzá, hogy vajon nőtt-e akár egy szemernyit is Majtényi László ismertsége a jelölésétől az elnökválasztásig, magyarán a kampányidőszakban. Hol kampányolt Majtényi? Hol kampányolt Áder? Volt-e egyáltalán köztársasági elnöki választási kampány Magyarországon? Nem volt. De miért is kellett volna, hogy legyen, amikor az államfőt a parlament választja, ott meg adott a helyzet: van kormányoldal meg ellenzéki oldal meg van a Jobbik, mindenki többé-kevésbé jól hallhatóan világossá tette álláspontját, így néhány óriásplakát vagy televíziós reklámspot aligha változtatna bármit is.
Ilyenformán Majtényi nagy napja szó szerint tizenöt perc hírnévre korlátozódik, ennyi áll ugyanis a jelöltek rendelkezésére a szavazás előtt a parlamentben. S hogy e körül is teljes legyen a tisztánlátás: a Fidesz kegyéből. Ahogy azt Kósa Lajos tűpontosan megfogalmazta a számukra kötelezővé tett sorosozásba csomagolva: azért Majtényi is lehetőséget kap majd március 13-án, hogy 15 percet beszéljen – tudniillik tőlük. Az sem tartozik más lapra, hogy Kósa szerint inkább Sorosnak kellene szónokolnia, de e kijelentés értelmezéséhez szakorvosra lenne szükség, így ezúttal elhagyjuk.
Szögezzük le, Áder János tökéletesen alkalmatlan köztársasági elnöknek. Alkalmatlan volt első megválasztásakor, s azóta csak távolabbra navigálta magát a normális körülményekben elvárhatótól. Áder díszfasznak is béna. Nem tud beszélni, nincs kiállása, nem volt szerencsénk az elmúlt időben egyetlen gondolatát sem megismerni, nincsenek múltbéli érdemei, amiket elő lehetne citálni rosszabb napokon. Áder azért van ott, mert máshol kellemetlen lenne Orbánnak.
Ha pedig nem fogadjuk el a poszt orbáni értelmezését: Áder János kész katasztrófa. Hol a bánatban egyesítette ő személyében a magyar nemzetet? Mikor őrködött ő a magyar állam demokratikus működése fölött? Hol volt, amikor loptak? Az egyetlen valamelyest kézzelfogható érdeme e térre korlátozódik: már nem úgy hívják a lopást, hogy „a közpénz elveszíti közpénzjellegét”, hanem, mondjuk, „észszerűsítésnek”. Mit mondott Áder János akkor, amikor kopasz hirigjanik lökdösték el a választási irodánál kérdést benyújtani próbáló országgyűlési képviselőt? Hallgatott, mint a csuka, akivel PR-okokból amúgy is igen közeli kapcsolatot ápol: az elnök szeret horgászás közben fényképezkedni, tudtuk meg az elmúlt öt év során. Merre járt az elnök akkor, amikor felszámolták a Népszabadságot? Mit csinált Áder János, ha visszadobott egy törvényt, s azt pár óra múlva visszakapta változatlan formában? Aláírta – ja, nem engedtek többet a jogosítványai, s épp a hangja is elment tüszős alapon. Hol állt földrajzi pontossággal Áder János, mikor Bayer Zsolt mellire tűzték a középkeresztet? A fenébe is, e lap utolsó oldaláig sorolhatnánk, mi mindenért alkalmatlan Áder János, plusz a pótkötetek.
Áder János ötéves kurzusa idején csak egyszer volt hiperaktív: akkor, amikor hírét vette, hogy az ENSZ vezetésében üresedés várható, s a szabad helyre állítólag valami zöldbe hajló ürgét keresnek. Akkor Áder János kivirult, s kitört belőle az általános felmelegedés ádáz ellenfele, a napfolttevékenység ostora; de még az ózonlyuk szájalással esedékes befoltozására is tett egy ígéretes kísérletet. Az állást azóta sajnos betöltötték, de a konferenciaturizmussal töltött időszak sem volt hiábavaló: addig sem kellett itt lennie, addig sem kellett tennie a dolgát, addig sem kellett közjogi méltóságnak lennie. Méltóságnak. Mert azt utálta, mert az nem ment neki, s tudta is magáról, hogy nem boldogul vele. Azt mondta, hogy csak egy kurzus erejéig vállalja, de abból is menekült volna az ENSZ-be, hogy előlépésnek vagy legalább felfelé bukásnak lássék. De aztán rászólt Orbán: maradsz!
Így most sutyiban megválasztják még öt évre, amit dettó sutyiban le is húz, aláír, visszaküld, aláír, elbagadozik évente egy ájtatos hülyeségekből összerótt ünnepi beszédet.
A gondtalan öregség, iroda, személyzet, lakás, kocsi garantálva. Még ha röpülne is Orbán 2018-ban, köztársasági elnököt nem szokás Magyarországon elcsapni, még kevésbé tollban és szurokban hempergetni. Magyarországon leszarni szokás az ilyesmit, ezért is hordták el már az országot belőle.
