A szerk.

Megint a gyávaság

A szerk.

„Ez döbbenetes. Kiállt a város, kiállt a saját színháza, kiálltak a Nemzet Színészei, kiállt az egész szakma, mert egyszerűen imádják” – mondta Törőcsik Mari. „Olyan indulatok kavarognak bennem, hogy az egyszerűen nem tűrné a nyomdafestéket. Csak a káromkodás jönne ki belőlem a dolog lehetetlensége miatt. Nem tudom, érdemes-e itt bármi jót csinálni” – mondta Molnár Piroska. A két nagy színésznő az Indexnek nyilatkozott, miután a szombathelyi közgyűlés annak ellenére sem választotta meg Jordán Tamást a Weöres Sándor Színház élére, hogy végül egyedül maradt a pályázatban.

Azt a Jordán Tamást, aki megálmodta, létrehozta, valamint tíz éve sikeresen vezeti a szombathelyi színházat, 2011 óta az ő kezdeményezésére, politikai konszenzussal felhúzott új épületben, az általa összerakott társulat élén. Ha ebbe a kivételes konstellációba beillesztjük a szakmai elismeréseket és a dekoratív nézőszámokat, akkor már tényleg rohadt nehéz az ellen érvelni, hogy Jordán folytathassa a munkát. De éppenséggel meg lehetne próbálni. Miért is ne? Jöhetett volna valaki, aki elmondja, mi a baj a szombathelyi színházzal, az igazgatással, a társulattal, a repertoárral. Aki kifejti, hogyan tudná jobbá tenni mindezt, és hogyan fejlesztené az előadások esztétikáját, a közönségszervezést, a társadalmi szerepvállalást. De a történet lényege éppen az, hogy nem volt, hogy nincs ilyen ember.

Volt ugyan másik jelentkező, a színházi életben járatlan filmrendező, Dér András azonban visszatáncolt, miután kiszivárgott a pályázata, és megjelent néhány kritikus hangvételű cikk, amely az őt támogató Vidnyánszky Attilát gyanította a pályázat mögött. A gyanút igazolta a fideszes városvezetés múlt heti ülése. A neten elérhető kétórás videófelvétel fájdalmas lenyomata a mai magyar valóságnak. Az egyik kormánypárti alpolgármester semmivel alá nem támasztott, sunyi módon kérdésként előadott vádaskodásán túl (miszerint „valakik” Dér Andrást „megzsarolhatták, megfenyegették”, hogy visszavonja a pályázatát, és Jordán erről „tudhatott”) a kormánypártok nem győzték hangsúlyozni, hogy – a polgármester szavaival – „senki nem vitatja Jordán Tamás érdemeit”. Mégsem szavazták meg a kinevezését. A gyávaság drámai sűrűségű megjelenését láthattuk: úgy dobták vissza a színházalapító pályázatát, hogy senki nem mert kiállni ellene és senki nem merte kritizálni a munkáját.

Kiállt viszont mellette több szakmai szervezet és színház, a Nemzet Színészei testületileg, az egész társulat – és ami a legfontosabb: a szombathelyi közönség. Most az következik, hogy a Fidesz hatalomba beleszédült színházi helytartóinak, Vidnyánszkynak és a bírálóbizottságban is ott ülő Eperjesnek keresniük kell valakit, aki ilyen körülmények között is hajlandó elindulni az újra kiírt pályázaton Jordán ellen. Az új jelöltnek gyorsan össze kell csapnia valami pályázati anyagot, és összeszorított fogakkal bele kell hazudnia a helyi közönség és a kollégái arcába, hogy ő nem báb és nem a politika ejtőernyőse, hanem kizárólag a szombathelyi teátrum felvirágoztatásáért régóta érzett felelősség mozgatja. Ezt mondja majd magáról a polgármester és Vidnyánszkyék is. De már senki nem fog hinni nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.