A szerk.

Megint a gyávaság

A szerk.

„Ez döbbenetes. Kiállt a város, kiállt a saját színháza, kiálltak a Nemzet Színészei, kiállt az egész szakma, mert egyszerűen imádják” – mondta Törőcsik Mari. „Olyan indulatok kavarognak bennem, hogy az egyszerűen nem tűrné a nyomdafestéket. Csak a káromkodás jönne ki belőlem a dolog lehetetlensége miatt. Nem tudom, érdemes-e itt bármi jót csinálni” – mondta Molnár Piroska. A két nagy színésznő az Indexnek nyilatkozott, miután a szombathelyi közgyűlés annak ellenére sem választotta meg Jordán Tamást a Weöres Sándor Színház élére, hogy végül egyedül maradt a pályázatban.

Azt a Jordán Tamást, aki megálmodta, létrehozta, valamint tíz éve sikeresen vezeti a szombathelyi színházat, 2011 óta az ő kezdeményezésére, politikai konszenzussal felhúzott új épületben, az általa összerakott társulat élén. Ha ebbe a kivételes konstellációba beillesztjük a szakmai elismeréseket és a dekoratív nézőszámokat, akkor már tényleg rohadt nehéz az ellen érvelni, hogy Jordán folytathassa a munkát. De éppenséggel meg lehetne próbálni. Miért is ne? Jöhetett volna valaki, aki elmondja, mi a baj a szombathelyi színházzal, az igazgatással, a társulattal, a repertoárral. Aki kifejti, hogyan tudná jobbá tenni mindezt, és hogyan fejlesztené az előadások esztétikáját, a közönségszervezést, a társadalmi szerepvállalást. De a történet lényege éppen az, hogy nem volt, hogy nincs ilyen ember.

Volt ugyan másik jelentkező, a színházi életben járatlan filmrendező, Dér András azonban visszatáncolt, miután kiszivárgott a pályázata, és megjelent néhány kritikus hangvételű cikk, amely az őt támogató Vidnyánszky Attilát gyanította a pályázat mögött. A gyanút igazolta a fideszes városvezetés múlt heti ülése. A neten elérhető kétórás videófelvétel fájdalmas lenyomata a mai magyar valóságnak. Az egyik kormánypárti alpolgármester semmivel alá nem támasztott, sunyi módon kérdésként előadott vádaskodásán túl (miszerint „valakik” Dér Andrást „megzsarolhatták, megfenyegették”, hogy visszavonja a pályázatát, és Jordán erről „tudhatott”) a kormánypártok nem győzték hangsúlyozni, hogy – a polgármester szavaival – „senki nem vitatja Jordán Tamás érdemeit”. Mégsem szavazták meg a kinevezését. A gyávaság drámai sűrűségű megjelenését láthattuk: úgy dobták vissza a színházalapító pályázatát, hogy senki nem mert kiállni ellene és senki nem merte kritizálni a munkáját.

Kiállt viszont mellette több szakmai szervezet és színház, a Nemzet Színészei testületileg, az egész társulat – és ami a legfontosabb: a szombathelyi közönség. Most az következik, hogy a Fidesz hatalomba beleszédült színházi helytartóinak, Vidnyánszkynak és a bírálóbizottságban is ott ülő Eperjesnek keresniük kell valakit, aki ilyen körülmények között is hajlandó elindulni az újra kiírt pályázaton Jordán ellen. Az új jelöltnek gyorsan össze kell csapnia valami pályázati anyagot, és összeszorított fogakkal bele kell hazudnia a helyi közönség és a kollégái arcába, hogy ő nem báb és nem a politika ejtőernyőse, hanem kizárólag a szombathelyi teátrum felvirágoztatásáért régóta érzett felelősség mozgatja. Ezt mondja majd magáról a polgármester és Vidnyánszkyék is. De már senki nem fog hinni nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.