A szerk.

Elúszott

A szerk.

Átadták az új Dagály uszodát, ami nem is a Dagály uszoda, hanem Duna Aréna, remek hír, hisz csodálatos új létesítménnyel gazdagodott fővárosunk eddig sem szegényes palettája! Kicsit zavaró, hogy átadták ugyan, de még nincs kész, mindegy, majd elkészül, és azután is átadják (sőt, addig is), rendszeresen, annyiszor, ahányszor kell, ha kell, délelőtt is, délután is. Baromi ronda ugyan és tökéletesen tájidegen – valamely alföldi terményraktárra emlékeztet, amit egy gonosz varázsló merő kibaszásból természetes méretének többszörösére nagyított fel –, de hátha a sok átadástól megszépül majd, nagyon bízunk ebben.

A Duna Arénát kitűnő olimpikonunknak, Hosszú Katinkának adták át, ő kapta a szimbolikus kulcsot. Csodálatos gesztus ez is, kérdés, elkérte-e és megkapta-e a szereplésért Hosszú a 12 gurigát, amit Gyárfástól kevesellt annak idején, vagy grátisz lépett fel – de akkor meg Gyárfás filmjében miért nem szerepelt ingyen? A hírek szerint a Duna Arénát az úszó-világbajnokságig csak élsportolóink használhatják majd, még szép, a birka lakosság csak belenyáladzana (a bárdolatlanabbja még -hugyozna is) a mödansziéba, ami így bakteriális fertőzések melegágyaként veszélyeztetné versenyzőink csúcsdöntő szereplését a szeptemberi megmérettetésen. De aztán más is használni fogja, például Hosszú Katinka és klubja, az Iron Aquatics, melyben a jövő olimpiai bajnokai fognak majd cseperedni, vagy ahogy az uszodai zsargon mondja, csöpörödni. A beruházásért felelős kormánybiztos azt mondja (az Indexnek), az Iron Aquaticson kívül az uszoda „edzőbázisa lesz a versenysportnak, minden korosztályban”, de nyitva áll majd a nagyközönség előtt, sőt, otthona lesz a kisiskolások és óvodások úszásoktatásának is. Ezt nem csak azért fogadnánk cum grano salis, mert Fürjes Balázs egy későbbi időpontban esetleg ezt a fogadkozását is „blöffnek” minősíti majd, mint a szóban forgó uszoda eredeti látványtervét, hanem azért is, mert matematikailag nincs előttünk a dolog. Hogy fér majd itt el ennyi ember? És mennyi? Ha válogatott versenyzőink edzenek majd itt, plusz a habokat a Hosszú Katinka magánérdekeltségében hasító vasvizesek, és még a kis óvodások is itt tanulnak majd úszni, mi lesz a lakossági úszókkal? És vajon Hosszú Katinka nem dobatja-e majd végleg ki az óvodásokat, kisiskolásokat, ha azok netán más úszóiskolába akarnának járni?

A meseszép, ám sajnálatos módon embertelenül ronda létesítmény távlatos felhasználásának megannyi kérdőjele sorakozik előttünk, és bár ezek szőrszálhasogatásnak tűnhetnek, összefüggenek azzal a kérdéssel, sőt, egy az egyben ki is adják azt a kérdést, hogy mi és miért nőtt itt ki a földből. Mi lehetett a cél, és megérte-e? Fürjes kormánybiztos úr szíves tájékoztatása szerint az uszoda maga nem 49, hanem csak 22 milliárd forintba került, a különbözetet „az árvíz ellen épült kilométeres gát, a bontás, területrendezés, közműmunkák, tervezési díj” adja: de ezt addig sajnos nem hisszük el, amíg nincs előttünk a 49 milliárdos szerződésállomány (ezt a beruházónak egyelőre esze ágában sincs kiadni). Egyelőre annyi biztos, hogy a magyar úszó- és vízilabda-válogatottak kapják ezt a szép ajándékot tőlünk (hány ember lehet ez? hatvan? száz? százötven?), meg egy magánvállalkozás (az ugyanis, hogy a Hosszúék úszó­iskolája által fizetett bérleti díj az uszoda bekerülési költségeinek akár a töredékét is fedezné, ki van zárva). És azon már tök értelmetlen tépelődni, hogy ha már uszodát építünk, ebből a töméntelen pénzből hány kisebb, kényelmes, csinos medencét lehetett volna kihozni, amiben mindenkinek jutott volna hely, a rózsaszín fürdősapkás néninek, a dagadt középkorú hobbistának, az óvodásoknak. A nemzet élcsapata megúszott a pénzzel, a többieknek egy dolguk maradt: állni a parton, és önfeledten ünnepelni, hogy megint hülyének nézték őket.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.