A Duna Arénát kitűnő olimpikonunknak, Hosszú Katinkának adták át, ő kapta a szimbolikus kulcsot. Csodálatos gesztus ez is, kérdés, elkérte-e és megkapta-e a szereplésért Hosszú a 12 gurigát, amit Gyárfástól kevesellt annak idején, vagy grátisz lépett fel – de akkor meg Gyárfás filmjében miért nem szerepelt ingyen? A hírek szerint a Duna Arénát az úszó-világbajnokságig csak élsportolóink használhatják majd, még szép, a birka lakosság csak belenyáladzana (a bárdolatlanabbja még -hugyozna is) a mödansziéba, ami így bakteriális fertőzések melegágyaként veszélyeztetné versenyzőink csúcsdöntő szereplését a szeptemberi megmérettetésen. De aztán más is használni fogja, például Hosszú Katinka és klubja, az Iron Aquatics, melyben a jövő olimpiai bajnokai fognak majd cseperedni, vagy ahogy az uszodai zsargon mondja, csöpörödni. A beruházásért felelős kormánybiztos azt mondja (az Indexnek), az Iron Aquaticson kívül az uszoda „edzőbázisa lesz a versenysportnak, minden korosztályban”, de nyitva áll majd a nagyközönség előtt, sőt, otthona lesz a kisiskolások és óvodások úszásoktatásának is. Ezt nem csak azért fogadnánk cum grano salis, mert Fürjes Balázs egy későbbi időpontban esetleg ezt a fogadkozását is „blöffnek” minősíti majd, mint a szóban forgó uszoda eredeti látványtervét, hanem azért is, mert matematikailag nincs előttünk a dolog. Hogy fér majd itt el ennyi ember? És mennyi? Ha válogatott versenyzőink edzenek majd itt, plusz a habokat a Hosszú Katinka magánérdekeltségében hasító vasvizesek, és még a kis óvodások is itt tanulnak majd úszni, mi lesz a lakossági úszókkal? És vajon Hosszú Katinka nem dobatja-e majd végleg ki az óvodásokat, kisiskolásokat, ha azok netán más úszóiskolába akarnának járni?
A meseszép, ám sajnálatos módon embertelenül ronda létesítmény távlatos felhasználásának megannyi kérdőjele sorakozik előttünk, és bár ezek szőrszálhasogatásnak tűnhetnek, összefüggenek azzal a kérdéssel, sőt, egy az egyben ki is adják azt a kérdést, hogy mi és miért nőtt itt ki a földből. Mi lehetett a cél, és megérte-e? Fürjes kormánybiztos úr szíves tájékoztatása szerint az uszoda maga nem 49, hanem csak 22 milliárd forintba került, a különbözetet „az árvíz ellen épült kilométeres gát, a bontás, területrendezés, közműmunkák, tervezési díj” adja: de ezt addig sajnos nem hisszük el, amíg nincs előttünk a 49 milliárdos szerződésállomány (ezt a beruházónak egyelőre esze ágában sincs kiadni). Egyelőre annyi biztos, hogy a magyar úszó- és vízilabda-válogatottak kapják ezt a szép ajándékot tőlünk (hány ember lehet ez? hatvan? száz? százötven?), meg egy magánvállalkozás (az ugyanis, hogy a Hosszúék úszóiskolája által fizetett bérleti díj az uszoda bekerülési költségeinek akár a töredékét is fedezné, ki van zárva). És azon már tök értelmetlen tépelődni, hogy ha már uszodát építünk, ebből a töméntelen pénzből hány kisebb, kényelmes, csinos medencét lehetett volna kihozni, amiben mindenkinek jutott volna hely, a rózsaszín fürdősapkás néninek, a dagadt középkorú hobbistának, az óvodásoknak. A nemzet élcsapata megúszott a pénzzel, a többieknek egy dolguk maradt: állni a parton, és önfeledten ünnepelni, hogy megint hülyének nézték őket.
