A szerk.

Még egy új barát

A szerk.

Rodrigo Dutertét 2016. május 6-án választották a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökévé, és június 30-án iktatták be. Bár a hazai és nemzetközi statisztikák szerint a kábítószer-fogyasztás a Fülöp-szigeteken nem kirívóan magas és nem is szerepelt előkelő helyen a választók problémalistáján, a nép egyszerű fiaként pózoló Duterte mégis ennek a „megoldását” tette választási hadjárata központi elemévé. Sokáig nem ő volt a választás esélyese, végül mégis hatmillió szavazattal verte meg legerősebb riválisát.

Már a kampányában kilátásba helyezte, hogy embereket fog meggyilkoltatni: százezer kábítószerfüggő holttestével hizlalja kövérre a Manilai-öböl halait. Számos alkalommal biztatott arra rendőröket, katonákat, de civileket, a polgárságot is: bárkit, hogy a drogosokat egyszerűen öljék meg; az elkövetőknek büntetlenséget ígért. Azt, hogy nem a levegőbe beszél, a track recordja sejtette: ama 22 év alatt, amíg a másfél milliós Davao város polgármestere volt, 1400 embert – drogfogyasztókat és utcai pushereket, kis kaliberű bűnelkövetőket – gyilkoltak meg rendőrök és a velük együttműködő halálosztagok, mindenféle letartóztatás, nyomozás, bírósági eljárás nélkül. (A Fülöp-szigeteken egyébként nincs halálbüntetés.) Duterte már elnökjelöltként, 2015 decemberében azzal is eldicsekedett, hogy egy ízben ő maga is részt vett három gyanúsított meggyilkolásában.

Tavaly nyári beiktatása után mindez az állami politika szintjére emelkedett. Az ügymenet a világsajtó bőséges tudósításaiból, valamint az Amnesty International idén január végén közzétett alapos jelentéséből rekonstruálható. A hivatalos statisztikák szerint az elnök mandátumának első hat és fél hónapja alatt legalább 7000 drogfüggő, utcai drogterjesztő, csekély súlyú bűnelkövető esett gyilkosság áldozatául. Ezek egy részét rendőrök követték el, egy részét pedig a rendőrökkel együttműködő civil halálosztagok. A rendőrség és a helyi hatóságok először listázzák a környék drogosait – nemcsak a terjesztőket, de az aktív szerhasználókat, sőt azokat is, akik régebben voltak azok. Ezek után a rendőrök – akik a legmagasabb utasításokat követik – éjszakai rajtaütéseken, utcai kamuvásárlások során vagy az őrizetbe vétel után egyszerűen lelövik a kiszemelt áldozatokat. A drogosok listájára önként jelentkezőknek büntetlenséget ígérnek, aztán megölik őket is. Ezeket az eseteket természetesen senki nem vizsgálja ki. A halálosztagok szoros kötelékben tevékenykednek a rendőrökkel, nemcsak tippeket kapnak tőlük, de vérdíjat is, 100 dollár körüli értékben. Heti normát teljesítenek. Az áldozatok jellemző módon a legszegényebbek; a nyomornegyedek lakói, fiatal, jobbára munka nélkül tengődő férfiak, gyakran családapák, akik vagy árulnak csekély mennyiségű metamfetamint, vagy nem, vagy fogyasztanak, vagy nem.

Hogy senkinek ne legyen kétsége, Duterte nemcsak folyamatosan tüzeli a drog elleni háború katonáit, de tavaly szeptemberben szükségállapotot vezetett be Mindanaóban, az ország egyharmadán. Azt a képviselőnőt, aki megpróbált gátat vetni a törvényen kívüli erőszaknak, most kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt tartják fogva. Az emberi jogokra, az ország alkotmányára és jogrendjére, az ehhez hasonló „drogháborúk” meddő mivoltára hivatkozó külföldi szereplőket folyamatosan gyalázza, hazai kritikusait – politikusokat, ügyvédeket, emberi jogi aktivistákat – pedig fenyegeti, gyakran halállal. „Hitler hárommillió zsidót irtott ki. Nálunk van hárommillió drogfüggő. Én boldogan kiirtanám őket” – mondta egy ízben. (E miatt a megjegyzése miatt később bocsánatot kért – a zsidóktól.) Legutóbb azért kelt ki magából, mert az Európai Parlament a Fülöp-szigeteki törvényhozást felszólította, hogy állítsa le a halálbüntetés visszaállítására tett kezdeményezését. „Ha lehetne preferenciám, én felkötném min­det” – mondta az EP tagjaira március 23-án.

A minap Lévai Anikó ellátogatott barinőjéhez, az azerbajdzsáni elnök hitveséhez, s miután személyesen is gratulált Meriban Alijeva elnökhelyettesi kinevezéséhez, együtt megtekintették a bakui magyar házban rendezett festészeti kiállítást is. Helyes. Állítsanak ki baltát is, nézze meg azt is a két förszt lédi! De nem ez volt diplomáciánk egyetlen fényes pillanata 2017 márciusában. Szijjártó Péter, hazánk külügyminisztere a múlt héten Manilában járt kollégájánál, Enrique Manalónál, s az Európai Unió mind ez idáig egyetlen magas beosztású kormányhivatalnokaként tiszteletét tette az államfőnél is. A nemzetközi politika tartózkodását Duterte elnöktől az undoron, s úgy általában a gyilkosoktól való viszolygáson kívül némiképp magyarázhatja az a tény is, hogy nem egy fórumon felmerült a gyanú: az elnök a nemzetközi jogba ütköző, emberiesség elleni bűncselekményeket hajtott végre.

A hírek szerint Szijjártó húst, magyar húst adott el a Fülöp-szigeteki partnereknek. Csak aztán tényleg fizessenek azért a kolbászért!

Ahogy Kurtz ezredes mondta a híres regény végén: a borzalom, a borzalom.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.