A szerk.

E lapszámunk megjelenését követő napon, január 20-án iktatják be Donald J. Trumpot. Mi lesz? Nem is az, hogy mi lesz Amerikában, mert azért sírjon az ő anyukájuk – de mi lesz mindenki mással? A világgal?

Az 1956-os forradalom egyik emblematikus mondata úgy hangzik, hogy „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak”. Fénykép is van róla, a falragasz alatt nyitott bőrönd az utcán, rengeteg papírpénzzel. Úgy tudni, 5-6 ilyen gyűjtőhely volt Budapesten, őrizetlenül álló katonaládák, s úgy 260 ezer forint jött össze. A gyűjtést az Írószövetség szervezte, a pénzt a szervezet székházában valaki még át is vette, stempli, aláírás, aztán a november 4-e utáni sorsa ismeretlen.

Hétfőn úgy háromtucatnyi magyar művész és értelmiségi vette magának a fáradságot, s tett egy – a leendő köztársasági elnök személyére vonatkozó – ellenajánlatot Orbán Viktorral szemben.

Látványos pofozkodással végződött vagy nem végződött Vona Gábor esete a hanukával és Köves Slomó rabbival.

Amikor Orbán arról beszél, hogy az igazi politikai ellenfelei az elkövetkezőkben nem a politikai ellenzék pártjai lesznek, hanem a civil szervezetek – az ő és a csicskái megfogalmazásában: az „álcivilek” –, akkor arra is gondol, hogy a jelen politikai ellenzék pártjait részben (nagy részben) úgyis pacifikálja.

Nem vagyunk derűlátók. A nemzetközi élsport, az emberiség önszórakoztatásának ez a nagyszerű módszere meredek lejtőre került.

Bejutott a román képviselőházba és a szenátusba a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a múlt vasárnapi általános választásokon, mégpedig az előzetes várakozásokat felülmúló 6,3 százalékos eredménnyel.

A magyar külügy el akart kerülni egy kisebb, de kínos pofont, ezért beleszaladt egy igazi nagy tasliba.

Megint nem lesz felújítva a hármas metró, vagy legalábbis nem egyhamar.

Lapzártánk reggelén két csodálatos magyarázkodásra ébredtünk. Mindkettő az Orbán család ifjúsági tagozatából érkezett. S mindkettő tankönyvi eset, tele klasszikus megoldásokkal. Zsidai Roy kisebbíteni igyekszik a terhére rótt disznóságok mértékét, Tiborcz István pedig kikéri magának az inzultust, s védekezésképpen átmegy aszfaltbetyárba. Tiborczot elkapta a sajtó az utcán, Zsidai állt az őt megkereső sajtó rendelkezésére (őt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kapta el).

„A miniszterelnök még nem beszélt telefonon Donald Trumppal, de nem látom, hogy ennek mi a jelentősége” – ezt két hete nyilatkozta Lázár János kancelláriaminiszter a kormányinfón némi tettetett értetlenséggel.

Nem váratott sokáig magára, hogy az állam is beszálljon „az úszók és szövetség háborújába”. Kedden reggel közleményt adott ki a sportért felelős államtitkárság, mely szerint sem az államnak, sem az államtitkárságnak nem szabad beleavatkozni a sportolók és a szövetségük belügyeibe, de… de ők azért „elősegítik” a kialakult tűrhetetlen helyzet megoldását.

Még az elmúlt évek erős mezőnyében is figyelemre méltó a szaúdi szomszéd körüli kormányzati hazudozás intenzitása és kétségbeesettsége. Ez a Pharaon talán nem is azonos önmagával, de ha mégis, akkor nem jelent kockázatot. Ha mégis jelent, akkor letartóztatjuk. Vagyis bocsánat, nem tudjuk letartóztatni, mert nincsen neki ujjlenyomata. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem tudjuk, hány Pharaon van, de az egyik tiszteletre méltó professzor, a másiknak pedig nincs ujjlenyomata. Vagy van. Ez a hivatalos álláspontunk. Legalábbis ma délelőtt.

Farkas Flórián az ideális roma politikus az Orbán-rezsim, avagy az Orbán Viktor által felépített hatalmi masinéria számára, és ebben az a szép és emberi, hogy ezt a kijelentést minden további nélkül megtehetjük a „roma” jelző használata nélkül is.