A szerk.

A nem megfelelő ember

A szerk.

Nem váratott sokáig magára, hogy az állam is beszálljon „az úszók és szövetség háborújába”. Kedden reggel közleményt adott ki a sportért felelős államtitkárság, mely szerint sem az államnak, sem az államtitkárságnak nem szabad beleavatkozni a sportolók és a szövetségük belügyeibe, de… de ők azért „elősegítik” a kialakult tűrhetetlen helyzet megoldását.

Ha lehet, még ennél is kendőzetlenebbül fogalmazott a hvg.hu-nak „egy magas kormányzati tisztséget is viselő fideszes”, amikor azt mondta, hogy „nagyon rövid időn belül le kell és le is fogjuk zárni ezt az ügyet, a feszültségek nem veszélyeztetik a vizes vb eredményességét”. A kormánytényező nem hallgatta el a lényeget, melynek egyik eleme az, hogy „le fogjuk zárni”, mármint ők; a másik meg az, hogy a vizes vébé veszélyeztetve van – ki mástól, Gyárfástól.

A „le fogjuk zárni” fordulat sokat elárul arról, hogy aminek itt az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, mennyiben az úszók és a szövetség, vagy éppen Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás háborúja. A vizes vébé veszélyeztetettségének az emlegetéséből szintén egészen más következik, mint az, amit eddig adagoltak, hogy ti. a jobb körülményekért küzdő sportolók keltek volna fel az elvárható feltételeket sem biztosító szövetség, s annak diktatórikus vezetője ellen. Hiszen egy ilyen belháború maximum a magyar úszók világbajnoki teljesítményének eredményességét veszélyeztetheti, magát a vébét aligha. Azt Magyarország akkor is megrendezi, ha mondjuk a Verrasztó testvérek nem ússzák meg – nyilvánvalóan a mostoha felkészülési körülmények miatt – a szintidőket. Világbajnokság attól még lesz.

Olyannyira lesz, hogy már épül is a mesevilág a Dagály fürdő helyén; az alapjáraton 5 ezer, a nagy alkalommal pedig 18 ezer nézőt befogadó csodapalota, melynek tervezett ára már most közelíti a 100 milliárdot, s ki tudja, mit hoz majd a végelszámolás. Már látjuk is magunk előtt az úszó országos bajnokságon tomboló ötezer szurkolót, s másik ötezret, amelyik a BVSC–Eger vízilabdameccsre sereglik össze. Mert amikor ilyeneket a Komjádiban vagy a Sportuszodában rendeztek, azért volt csak pár tucat néző, mert a létesítmény fala nem formázott arany hullámokat, nem volt benne „energiatermelő járda”, s a Pilisig sem lehetett ellátni egyikből sem.

Nem lehet ezt jobban körülírni: Orbán újabb piramisa épül a Dagály helyén. Nem is a legkisebb, inkább az egyik legnagyobb, hisz arra már alighanem maga is rájött, hogy a magyar labdarúgásból az ő életében nem lesz énekes halott, s ilyenformán az átalakított felcsúti arénában sem rendeznek majd világbajnoki döntőt. De a vizes vébé már ténykérdés, az megvan, s arra odafigyel majd a világ! Nem figyel, de Orbán ezt éppenséggel gondolhatja máshogy. S mivel valóban máshogyan gondolja, az is nyilvánvaló, hogy Gyárfásnak semmi keresnivalója e világbajnokság azon fertályán, amelyiken Orbán kíván szorgoskodni.

Gyárfást előbb a palotaépítés környékéről kell kivezetni, aztán meg a rivaldafényből. Valahol a takarásban kell kushadnia, amikor vakuk csillannak, s a világraszóló erőfeszítések világraszóló diadalát kell learatni.

Csakhogy Gyárfást nem lehet úgy elcsapni, mint egy megunt birkózóelnököt vagy egy útban lévő kézilabdást, őt a nemzetközi szövetségben elfoglalt pozíciója védi, s ráadásul magát a világbajnokságot meg a korábbi Európa-bajnokságokat is ő hozta ide. De idehozta! Már itt is van szinte – s innentől ez már Orbán Viktor világbajnoksága, nem az övé. Ezért ha nem megy könnyen, akkor nehezen kell elmozdítani.

Jöjjenek a sportolók, jöjjön Hosszú Katinka, s gyakorlatilag csak általánosságokat tartalmazó 7 pontjuk. És jöjjön aztán a felelős államtitkárság is, amely átérezvén a „világklasszis sportolóink, legkiválóbb úszóink felkészülését gátló helyzet” komolyságát, csak odapenderíti a szövetség élére Seszták Miklóst vagy Mészáros Lőrincet, vagy a Télapót. Gyárfás meg mehet isten hírével a nemzetközi szövetségbe, még akár elnöknek is, ki bánja. Gyárfás tán menne is – ám ha tényleg nemzetközi elnök akar lenni, ahhoz kell a sikeresen levezényelt világbajnokság. Ezért kezdődik az úszószövetség minden Hosszúék felé elrebegett, valójában máshoz intézett könyörgése úgy, hogy csak legalább a vébéig, csak legalább a vébéig.

Az eljárás – egy részlet híján – ugyanaz, mint korábban mindig, a kéziseknél, a birkózóknál, bárhol. Orbán fogja a pénzünket, s odaadja valamelyik kifutófiújának: mutasd fel nekik, s megnyílik előtted az út. Amikor megnyílik, ők házon belülre kerülnek, és szétrontanak mindent. Csak annyi változott, hogy most a sportolókat is bele kellett keverni, mert az ő tekintélyük nélkül nem ment volna. Bele is ke­ver­ték őket, szemrebbenés nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.