A szerk.

A nem megfelelő ember

A szerk.

Nem váratott sokáig magára, hogy az állam is beszálljon „az úszók és szövetség háborújába”. Kedden reggel közleményt adott ki a sportért felelős államtitkárság, mely szerint sem az államnak, sem az államtitkárságnak nem szabad beleavatkozni a sportolók és a szövetségük belügyeibe, de… de ők azért „elősegítik” a kialakult tűrhetetlen helyzet megoldását.

Ha lehet, még ennél is kendőzetlenebbül fogalmazott a hvg.hu-nak „egy magas kormányzati tisztséget is viselő fideszes”, amikor azt mondta, hogy „nagyon rövid időn belül le kell és le is fogjuk zárni ezt az ügyet, a feszültségek nem veszélyeztetik a vizes vb eredményességét”. A kormánytényező nem hallgatta el a lényeget, melynek egyik eleme az, hogy „le fogjuk zárni”, mármint ők; a másik meg az, hogy a vizes vébé veszélyeztetve van – ki mástól, Gyárfástól.

A „le fogjuk zárni” fordulat sokat elárul arról, hogy aminek itt az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, mennyiben az úszók és a szövetség, vagy éppen Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás háborúja. A vizes vébé veszélyeztetettségének az emlegetéséből szintén egészen más következik, mint az, amit eddig adagoltak, hogy ti. a jobb körülményekért küzdő sportolók keltek volna fel az elvárható feltételeket sem biztosító szövetség, s annak diktatórikus vezetője ellen. Hiszen egy ilyen belháború maximum a magyar úszók világbajnoki teljesítményének eredményességét veszélyeztetheti, magát a vébét aligha. Azt Magyarország akkor is megrendezi, ha mondjuk a Verrasztó testvérek nem ússzák meg – nyilvánvalóan a mostoha felkészülési körülmények miatt – a szintidőket. Világbajnokság attól még lesz.

Olyannyira lesz, hogy már épül is a mesevilág a Dagály fürdő helyén; az alapjáraton 5 ezer, a nagy alkalommal pedig 18 ezer nézőt befogadó csodapalota, melynek tervezett ára már most közelíti a 100 milliárdot, s ki tudja, mit hoz majd a végelszámolás. Már látjuk is magunk előtt az úszó országos bajnokságon tomboló ötezer szurkolót, s másik ötezret, amelyik a BVSC–Eger vízilabdameccsre sereglik össze. Mert amikor ilyeneket a Komjádiban vagy a Sportuszodában rendeztek, azért volt csak pár tucat néző, mert a létesítmény fala nem formázott arany hullámokat, nem volt benne „energiatermelő járda”, s a Pilisig sem lehetett ellátni egyikből sem.

Nem lehet ezt jobban körülírni: Orbán újabb piramisa épül a Dagály helyén. Nem is a legkisebb, inkább az egyik legnagyobb, hisz arra már alighanem maga is rájött, hogy a magyar labdarúgásból az ő életében nem lesz énekes halott, s ilyenformán az átalakított felcsúti arénában sem rendeznek majd világbajnoki döntőt. De a vizes vébé már ténykérdés, az megvan, s arra odafigyel majd a világ! Nem figyel, de Orbán ezt éppenséggel gondolhatja máshogy. S mivel valóban máshogyan gondolja, az is nyilvánvaló, hogy Gyárfásnak semmi keresnivalója e világbajnokság azon fertályán, amelyiken Orbán kíván szorgoskodni.

Gyárfást előbb a palotaépítés környékéről kell kivezetni, aztán meg a rivaldafényből. Valahol a takarásban kell kushadnia, amikor vakuk csillannak, s a világraszóló erőfeszítések világraszóló diadalát kell learatni.

Csakhogy Gyárfást nem lehet úgy elcsapni, mint egy megunt birkózóelnököt vagy egy útban lévő kézilabdást, őt a nemzetközi szövetségben elfoglalt pozíciója védi, s ráadásul magát a világbajnokságot meg a korábbi Európa-bajnokságokat is ő hozta ide. De idehozta! Már itt is van szinte – s innentől ez már Orbán Viktor világbajnoksága, nem az övé. Ezért ha nem megy könnyen, akkor nehezen kell elmozdítani.

Jöjjenek a sportolók, jöjjön Hosszú Katinka, s gyakorlatilag csak általánosságokat tartalmazó 7 pontjuk. És jöjjön aztán a felelős államtitkárság is, amely átérezvén a „világklasszis sportolóink, legkiválóbb úszóink felkészülését gátló helyzet” komolyságát, csak odapenderíti a szövetség élére Seszták Miklóst vagy Mészáros Lőrincet, vagy a Télapót. Gyárfás meg mehet isten hírével a nemzetközi szövetségbe, még akár elnöknek is, ki bánja. Gyárfás tán menne is – ám ha tényleg nemzetközi elnök akar lenni, ahhoz kell a sikeresen levezényelt világbajnokság. Ezért kezdődik az úszószövetség minden Hosszúék felé elrebegett, valójában máshoz intézett könyörgése úgy, hogy csak legalább a vébéig, csak legalább a vébéig.

Az eljárás – egy részlet híján – ugyanaz, mint korábban mindig, a kéziseknél, a birkózóknál, bárhol. Orbán fogja a pénzünket, s odaadja valamelyik kifutófiújának: mutasd fel nekik, s megnyílik előtted az út. Amikor megnyílik, ők házon belülre kerülnek, és szétrontanak mindent. Csak annyi változott, hogy most a sportolókat is bele kellett keverni, mert az ő tekintélyük nélkül nem ment volna. Bele is ke­ver­ték őket, szemrebbenés nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.