A szerk.

A nem megfelelő ember

A szerk.

Nem váratott sokáig magára, hogy az állam is beszálljon „az úszók és szövetség háborújába”. Kedden reggel közleményt adott ki a sportért felelős államtitkárság, mely szerint sem az államnak, sem az államtitkárságnak nem szabad beleavatkozni a sportolók és a szövetségük belügyeibe, de… de ők azért „elősegítik” a kialakult tűrhetetlen helyzet megoldását.

Ha lehet, még ennél is kendőzetlenebbül fogalmazott a hvg.hu-nak „egy magas kormányzati tisztséget is viselő fideszes”, amikor azt mondta, hogy „nagyon rövid időn belül le kell és le is fogjuk zárni ezt az ügyet, a feszültségek nem veszélyeztetik a vizes vb eredményességét”. A kormánytényező nem hallgatta el a lényeget, melynek egyik eleme az, hogy „le fogjuk zárni”, mármint ők; a másik meg az, hogy a vizes vébé veszélyeztetve van – ki mástól, Gyárfástól.

A „le fogjuk zárni” fordulat sokat elárul arról, hogy aminek itt az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, mennyiben az úszók és a szövetség, vagy éppen Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás háborúja. A vizes vébé veszélyeztetettségének az emlegetéséből szintén egészen más következik, mint az, amit eddig adagoltak, hogy ti. a jobb körülményekért küzdő sportolók keltek volna fel az elvárható feltételeket sem biztosító szövetség, s annak diktatórikus vezetője ellen. Hiszen egy ilyen belháború maximum a magyar úszók világbajnoki teljesítményének eredményességét veszélyeztetheti, magát a vébét aligha. Azt Magyarország akkor is megrendezi, ha mondjuk a Verrasztó testvérek nem ússzák meg – nyilvánvalóan a mostoha felkészülési körülmények miatt – a szintidőket. Világbajnokság attól még lesz.

Olyannyira lesz, hogy már épül is a mesevilág a Dagály fürdő helyén; az alapjáraton 5 ezer, a nagy alkalommal pedig 18 ezer nézőt befogadó csodapalota, melynek tervezett ára már most közelíti a 100 milliárdot, s ki tudja, mit hoz majd a végelszámolás. Már látjuk is magunk előtt az úszó országos bajnokságon tomboló ötezer szurkolót, s másik ötezret, amelyik a BVSC–Eger vízilabdameccsre sereglik össze. Mert amikor ilyeneket a Komjádiban vagy a Sportuszodában rendeztek, azért volt csak pár tucat néző, mert a létesítmény fala nem formázott arany hullámokat, nem volt benne „energiatermelő járda”, s a Pilisig sem lehetett ellátni egyikből sem.

Nem lehet ezt jobban körülírni: Orbán újabb piramisa épül a Dagály helyén. Nem is a legkisebb, inkább az egyik legnagyobb, hisz arra már alighanem maga is rájött, hogy a magyar labdarúgásból az ő életében nem lesz énekes halott, s ilyenformán az átalakított felcsúti arénában sem rendeznek majd világbajnoki döntőt. De a vizes vébé már ténykérdés, az megvan, s arra odafigyel majd a világ! Nem figyel, de Orbán ezt éppenséggel gondolhatja máshogy. S mivel valóban máshogyan gondolja, az is nyilvánvaló, hogy Gyárfásnak semmi keresnivalója e világbajnokság azon fertályán, amelyiken Orbán kíván szorgoskodni.

Gyárfást előbb a palotaépítés környékéről kell kivezetni, aztán meg a rivaldafényből. Valahol a takarásban kell kushadnia, amikor vakuk csillannak, s a világraszóló erőfeszítések világraszóló diadalát kell learatni.

Csakhogy Gyárfást nem lehet úgy elcsapni, mint egy megunt birkózóelnököt vagy egy útban lévő kézilabdást, őt a nemzetközi szövetségben elfoglalt pozíciója védi, s ráadásul magát a világbajnokságot meg a korábbi Európa-bajnokságokat is ő hozta ide. De idehozta! Már itt is van szinte – s innentől ez már Orbán Viktor világbajnoksága, nem az övé. Ezért ha nem megy könnyen, akkor nehezen kell elmozdítani.

Jöjjenek a sportolók, jöjjön Hosszú Katinka, s gyakorlatilag csak általánosságokat tartalmazó 7 pontjuk. És jöjjön aztán a felelős államtitkárság is, amely átérezvén a „világklasszis sportolóink, legkiválóbb úszóink felkészülését gátló helyzet” komolyságát, csak odapenderíti a szövetség élére Seszták Miklóst vagy Mészáros Lőrincet, vagy a Télapót. Gyárfás meg mehet isten hírével a nemzetközi szövetségbe, még akár elnöknek is, ki bánja. Gyárfás tán menne is – ám ha tényleg nemzetközi elnök akar lenni, ahhoz kell a sikeresen levezényelt világbajnokság. Ezért kezdődik az úszószövetség minden Hosszúék felé elrebegett, valójában máshoz intézett könyörgése úgy, hogy csak legalább a vébéig, csak legalább a vébéig.

Az eljárás – egy részlet híján – ugyanaz, mint korábban mindig, a kéziseknél, a birkózóknál, bárhol. Orbán fogja a pénzünket, s odaadja valamelyik kifutófiújának: mutasd fel nekik, s megnyílik előtted az út. Amikor megnyílik, ők házon belülre kerülnek, és szétrontanak mindent. Csak annyi változott, hogy most a sportolókat is bele kellett keverni, mert az ő tekintélyük nélkül nem ment volna. Bele is ke­ver­ték őket, szemrebbenés nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”