A szerk.

A nem megfelelő ember

A szerk.

Nem váratott sokáig magára, hogy az állam is beszálljon „az úszók és szövetség háborújába”. Kedden reggel közleményt adott ki a sportért felelős államtitkárság, mely szerint sem az államnak, sem az államtitkárságnak nem szabad beleavatkozni a sportolók és a szövetségük belügyeibe, de… de ők azért „elősegítik” a kialakult tűrhetetlen helyzet megoldását.

Ha lehet, még ennél is kendőzetlenebbül fogalmazott a hvg.hu-nak „egy magas kormányzati tisztséget is viselő fideszes”, amikor azt mondta, hogy „nagyon rövid időn belül le kell és le is fogjuk zárni ezt az ügyet, a feszültségek nem veszélyeztetik a vizes vb eredményességét”. A kormánytényező nem hallgatta el a lényeget, melynek egyik eleme az, hogy „le fogjuk zárni”, mármint ők; a másik meg az, hogy a vizes vébé veszélyeztetve van – ki mástól, Gyárfástól.

A „le fogjuk zárni” fordulat sokat elárul arról, hogy aminek itt az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, mennyiben az úszók és a szövetség, vagy éppen Hosszú Katinka és Gyárfás Tamás háborúja. A vizes vébé veszélyeztetettségének az emlegetéséből szintén egészen más következik, mint az, amit eddig adagoltak, hogy ti. a jobb körülményekért küzdő sportolók keltek volna fel az elvárható feltételeket sem biztosító szövetség, s annak diktatórikus vezetője ellen. Hiszen egy ilyen belháború maximum a magyar úszók világbajnoki teljesítményének eredményességét veszélyeztetheti, magát a vébét aligha. Azt Magyarország akkor is megrendezi, ha mondjuk a Verrasztó testvérek nem ússzák meg – nyilvánvalóan a mostoha felkészülési körülmények miatt – a szintidőket. Világbajnokság attól még lesz.

Olyannyira lesz, hogy már épül is a mesevilág a Dagály fürdő helyén; az alapjáraton 5 ezer, a nagy alkalommal pedig 18 ezer nézőt befogadó csodapalota, melynek tervezett ára már most közelíti a 100 milliárdot, s ki tudja, mit hoz majd a végelszámolás. Már látjuk is magunk előtt az úszó országos bajnokságon tomboló ötezer szurkolót, s másik ötezret, amelyik a BVSC–Eger vízilabdameccsre sereglik össze. Mert amikor ilyeneket a Komjádiban vagy a Sportuszodában rendeztek, azért volt csak pár tucat néző, mert a létesítmény fala nem formázott arany hullámokat, nem volt benne „energiatermelő járda”, s a Pilisig sem lehetett ellátni egyikből sem.

Nem lehet ezt jobban körülírni: Orbán újabb piramisa épül a Dagály helyén. Nem is a legkisebb, inkább az egyik legnagyobb, hisz arra már alighanem maga is rájött, hogy a magyar labdarúgásból az ő életében nem lesz énekes halott, s ilyenformán az átalakított felcsúti arénában sem rendeznek majd világbajnoki döntőt. De a vizes vébé már ténykérdés, az megvan, s arra odafigyel majd a világ! Nem figyel, de Orbán ezt éppenséggel gondolhatja máshogy. S mivel valóban máshogyan gondolja, az is nyilvánvaló, hogy Gyárfásnak semmi keresnivalója e világbajnokság azon fertályán, amelyiken Orbán kíván szorgoskodni.

Gyárfást előbb a palotaépítés környékéről kell kivezetni, aztán meg a rivaldafényből. Valahol a takarásban kell kushadnia, amikor vakuk csillannak, s a világraszóló erőfeszítések világraszóló diadalát kell learatni.

Csakhogy Gyárfást nem lehet úgy elcsapni, mint egy megunt birkózóelnököt vagy egy útban lévő kézilabdást, őt a nemzetközi szövetségben elfoglalt pozíciója védi, s ráadásul magát a világbajnokságot meg a korábbi Európa-bajnokságokat is ő hozta ide. De idehozta! Már itt is van szinte – s innentől ez már Orbán Viktor világbajnoksága, nem az övé. Ezért ha nem megy könnyen, akkor nehezen kell elmozdítani.

Jöjjenek a sportolók, jöjjön Hosszú Katinka, s gyakorlatilag csak általánosságokat tartalmazó 7 pontjuk. És jöjjön aztán a felelős államtitkárság is, amely átérezvén a „világklasszis sportolóink, legkiválóbb úszóink felkészülését gátló helyzet” komolyságát, csak odapenderíti a szövetség élére Seszták Miklóst vagy Mészáros Lőrincet, vagy a Télapót. Gyárfás meg mehet isten hírével a nemzetközi szövetségbe, még akár elnöknek is, ki bánja. Gyárfás tán menne is – ám ha tényleg nemzetközi elnök akar lenni, ahhoz kell a sikeresen levezényelt világbajnokság. Ezért kezdődik az úszószövetség minden Hosszúék felé elrebegett, valójában máshoz intézett könyörgése úgy, hogy csak legalább a vébéig, csak legalább a vébéig.

Az eljárás – egy részlet híján – ugyanaz, mint korábban mindig, a kéziseknél, a birkózóknál, bárhol. Orbán fogja a pénzünket, s odaadja valamelyik kifutófiújának: mutasd fel nekik, s megnyílik előtted az út. Amikor megnyílik, ők házon belülre kerülnek, és szétrontanak mindent. Csak annyi változott, hogy most a sportolókat is bele kellett keverni, mert az ő tekintélyük nélkül nem ment volna. Bele is ke­ver­ték őket, szemrebbenés nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.