Az elmúlt hónapokban valós lehetőségként kísértett a kihullás is – ez esetben a legnagyobb lélekszámú határon túli magyar kisebbség maradt volna törvényhozási képviselet nélkül. Ám az RMDSZ-t megsegítette egyrészt a szokottnál is alacsonyabb országos részvétel (39 százalék), ami, tekintve az ottani magyar választók fegyelmezettségét, számára mindig is előnyös, másrészt Orbán Viktor.
Legalábbis az első értékelések szerint a romániai magyar pártnak az adott lendületet a bejutási küszöb átlépéséhez, hogy a kampányhajrában Orbán a szervezet elnökével, Kelemen Hunorral együtt lépett föl Erdélyben. Megvolt a közös üzenet, hiszen a december 1-jei román nemzeti ünnep hivatalos magyarországi elutasításához gyorsan föltakart az RMDSZ vezetése is. Eszerint magyar embernek sem Magyarországon, sem Romániában nincs oka megünnepelni december 1-jét, viszont a romániai magyar ember december 11-én az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt választási koalíciójára szavaz.
Az RMDSZ Markó Béla elnök 2011-es visszavonulásáig egyenlő távolságtartásra törekedett mind a romániai, mind a magyarországi pártokkal szemben. Éppen ezért lett a román politikai életben a mérsékelt többségi szervezetek számára megbízható potenciális koalíciós partner. Az RMDSZ minden alkalommal megkérte a támogatás árát – és csak a legfanatikusabb magyar nacionalista állíthatja azt, hogy a romániai magyar közösség ennek a felállásnak nem volt haszonélvezője. Az oktatás, a nyelvhasználat, a kulturális autonómia, a magyarlakta területek infrastrukturális fejlesztése terén látható és mérhető volt az előrelépés az elmúlt két évtizedben. Persze, van még teendő bőven; és persze, az RMDSZ megítélését időről időre negatívan befolyásolták a feszítő belső ellentétekről vagy a taszító összefonódásokról, korrupciógyanúról szóló hírek. A romániai magyar kisebbség politikai képviselete összességében mégis működött, és a választásokon a magyarok mindig be is szavazták az RMDSZ-t a parlamentbe.
A Fidesz azonban nem ismer olyat, hogy egyenlő távolságtartás: Orbánék kizárólag a mi vagy ők kártékony és infantilis dichotómiájában képesek értelmezni a világot. Így nem meglepő, hogy az elmúlt másfél évtizedben folytonos MSZP-bérencezéssel igyekeztek a romániai magyar pártot diszkreditálni. Továbbá, különösen kormányon, óriási energiákat és anyagi forrásokat fektettek abba, hogy Romániában létrehozzák a saját klónjukat. A Tőkés Lászlóra szabott ellen-RMDSZ fölépítése azonban éppúgy csúfos kudarccal végződött, mint a Magyar Polgári Párt felfuttatása. Annyit viszont elértek, hogy az RMDSZ legalább meggyöngült a kétfrontos küzdelemben, s nem is talált a távozó Markó Bélához mérhető formátumú új vezetőt. Így aztán a párt a segítségért cserébe nemcsak az éppen az ő kiszorítására összetákolt romániai Fidesz-nyúlvánnyal kényszerült kiegyezésre, hanem mind többször biztosította lojalitásáról az orbáni szomszédságpolitikát is; és mára láthatóan beletörődött, hogy a magyar nemzet bírálhatatlan vezetője Orbán Viktor – Romániában is. És ha emellett az RMDSZ azt is elfogadja, hogy a 2016-os jó választási eredmény kulcsa az orbáni konfliktuskereső politika adoptálása, akkor sikere pürrhoszi lesz. Ez esetben ugyanis az RMDSZ visszafordíthatatlanul hozzá fog romlani a csak Budapestre figyelő romániai Orbán-vazallusokhoz. Végrehajtói lesznek az orbáni „nemzetpolitikának”, amely a korábbi, a román pártokkal konszenzusra törekvő kisebbségi magyar politikai gyakorlat végét fogja jelenteni. (Például ha a teljes romániai magyar közösség szempontjából inkább káros területi autonómiát kezdi követelni.) Pedig a román pártokkal folytatott kooperációnak nincs alternatívája. Azaz van: a hatékony erdélyi magyar érdekképviselet föláldozása az orbánizmus oltárán.
