A szerk.

Fagyban

A szerk.

Az 1956-os forradalom egyik emblematikus mondata úgy hangzik, hogy „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak”. Fénykép is van róla, a falragasz alatt nyitott bőrönd az utcán, rengeteg papírpénzzel. Úgy tudni, 5-6 ilyen gyűjtőhely volt Budapesten, őrizetlenül álló katonaládák, s úgy 260 ezer forint jött össze. A gyűjtést az Írószövetség szervezte, a pénzt a szervezet székházában valaki még át is vette, stempli, aláírás, aztán a november 4-e utáni sorsa ismeretlen.

Magyarország a múlt hét második felére lefagyott, de szó szerint; a hétvégén sorra dőltek a hidegrekordok országszerte és Budapesten is, volt ahol –28 fokot mértek. Odakint most is nagyon hideg van, amikor e sorokat írjuk. De ha hihetünk a meteorológiának, mire e lapszám az utcára kerül, már nem fogunk fázni, jönnek a pluszok.

A nagyobb természeti kataklizmák idején mindig tisztábban kivehető egy társadalom képe. De ez még csak különösebb katasztrófa sem volt, csak egy kis – alig egyhetes – fagy, mely viszont kétségtelenül alkalmat adott belenézni önarcunkba.

Magyarországon az elmúlt napokban viszonylag kevés kihűléses haláleset fordult elő, mondjuk, az egész télre vonatkozó (ősztől de­cember végéig kétszer annyian haltak fagyhalált, mint tavaly: közel százan) vagy éppenséggel a Lengyelországból érkező adatokhoz képest. Megteltek a hajléktalanszállók, de állták a rohamot, az ellátórendszer ilyesmire szakosodott része tette, amit lehetőségei megengedtek.

A pártok sem maradtak tétlenek, a Jobbik és az MSZP egyként követelte a tűzifa áfájának a csökkentését, a DK a rekordhidegben segítő civil szervezeteknek követelt állami támogatást, s az LMP is felrótta a kormányzatnak, hogy vígan építi a stadionokat, míg emberek fagynak meg Észak-Magyarországon. A Fidesz is azonnal reagált a farkasordító hidegre, Németh Szilárd közölte, hogy 25-30 százalékkal lehet most olcsóbban fűteni, mint a komcsik alatt, akik tizenötször emelték a fűtés árát. Aradszki András pedig garantálta az ország energiaellátását még ebben a nehéz időkben is. A Fidesz fórumain a legszegényebbeknek, a fagynak leginkább kitetteknek nem találtuk hírét-nyomát, még kevésbé a velük való törődésnek.

Annál inkább találkoztunk ilyesmivel társadalmi szinten, a sajtó példátlan civil összefogásról cikkezett, a főváros után vidéken is villámgyorsan terjedt a Szabadfogas mozgalom felhívása; először néhány pesti színház elé raktak ki fogasokat e szöveggel: „Ha fázol, vegyél el egy kabátot! Ha nem szeretnéd, hogy mások fázzanak, tegyél ide egyet!” S érkeztek is a kabátok tömegével, éppúgy, mint a lelkesült újsághírek, Facebook-bejegyzések, melyek közül a kedvencünket ide is írjuk: „A mi falunk is csatlakozott!”

Segítettek a biciklis futárok, s még egy nagy plakátcég is felajánlotta szabad óriásplakát-felületeit a vonatkozó információk hamarabbi célba juttatásáért.

Később másfajta hírek jöttek. Pécsett az irgalmasok temploma elől elhajtották a kabátgyűjtőket a francba. Pió atya meg is magyarázta, hogy miért, nos, azért, mert a segítségnyújtáshoz szerinte ész is kell. A kirakott kabátok reggelre bizonyosan csuromvizesek lesznek, s majd egy pap lesz kénytelen összeszedni őket – így az atya.

A Vígszínház előtt viszont komolyabb kabátlopási ügyekről és dulakodásokról is beszámoltak különböző források. Ezek szerint jól öltözött egyének agresszív csoportozata válogatott a kabátok között, s vitték a javát, mindközönségesen hiénáztak, s balhé lett belőle, rendőrök és közterület-felügyelők tettek rendet, s a továbbiakban rendőrök vigyáztak a kitett ruhákra, a maradékot pedig a színház sietve juttatta el a megfelelő civil szervezeteknek.

Az országos fagy nem kímélte a menekülteket sem, a körmendi menekülttábor alig fűtött, világítatlan sátraiból például annak ellenére sem engedték ki a szétfagyott lakókat, hogy a közelben van rendesebben fűtött tábor, illetve a segítő civilek is el tudták volna helyezni őket emberi körülmények közé. A Menekültügyi és Bevándorlási Hivatal minden erre vonatkozó kérelmet elutasított, érkezett az bár menekültektől vagy civilektől. A Helsinki Bizottság erre föl az ombudsmanhoz fordult.

Így telik nálunk a hideg idő, de már csak egy éjszakát kell kihúzni mínusz húsz alatt, aztán jön a melegfront. Akkor majd jobb lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.