A szerk.

Mosdatók

A szerk.

Szegény Orbán Viktor ezúttal tényleg igyekezett, a kormányfő választása láttán a neves politikai elemző is retirált, miszerint „alábecsültem Orbán Viktort” – erre tessék, kiderült, hogy ezúttal is szar került a palacsintába. Nem, nem amiatt, mert a gyalázatos tettet elkövető lúgos orvos ügye Sulyok Tamás akkori Ab-elnök hathatós közreműködésével húzódott a kelleténél évekkel tovább – pedig normális országban ez önmagában elegendő ok lett volna a körültekintőbb jelölésre. 

Hanem azért, mert Sulyok Tamás volt alkotmánybírósági elnök, frissen kinevezett – pro forma megválasztott, természetesen – köztársasági elnök államfősége még hatályba sem lépett, amikor Karsai László történész publikálta a hvg.hu-n írását, mely szerint Sulyok vagy erős eltévedésben van apja múltjában, vagy hazudik róla.

Azóta újabb írás jelent meg, Eszes Beáta történész Karsai állításait aprólékos okadatolással támasztotta alá, sőt újabb tényeket bányászott elő. A lényeg, hogy Sulyok Tamás az édesapját egynémely interjújában – olykor némi módosításokkal – a kommunista rendszer áldozatának láttatta, aki a halálbüntetés elől bujkált az ország egy „távoli” szegletében. A bűne elvileg egy penetráns náci hangvételű cikk volt, de hát Sulyok volt Ab-elnök és jelenlegi magyar közt. elnök szerint az igazi indok másutt keresendő. Apja székesfehérvári válóperes ügyvédként a háború előtt egy olyan asszony érdekeit képviselte, akinek a volt férje 1945 után immár kommunista tényezőként – a harmincas vagy negyvenes évek óta dédelgetett – bosszúvágyában utánanyúlt idősb dr. Sulyoknak, és egyenesen a halálba üldözte volna, ha az el nem rejtőzik. Idősb dr. Sulyokról az akkor még majdani magyar államfő szíves közléséből továbbá az is kiderült, hogy a negyvenes években zsidókon segített, amit még tanúvallomások is alátámasztanak! A neve alatt közzétett náci (nyilas) uszító cikket, amely a Fejérmegyei Naplóban jelent meg 1944 júniusában – akkor, amikor már napok óta zajlott a gettóba zárt zsidók bevagonírozása és a szerelvények indítása Auschwitzba –, Sulyok volt Ab-elnök és jelenlegi magyar közt. elnök szerint nem az édesapja írta, hanem, mint azt egy szintén hajdani mentő tanú állította, a helybéli katolikus gimnázium antiszemita ciszterci paptanára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.