Ne szavazz Putyinra!

Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak. 

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. március 31-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Most azt képzeljék el, kedves olvasóink, hogy Orbánék mégis megnyerik a vasárnapi választást. Lesz egy régi/új kormánya szeretett hazánknak, amelyről többé-kevésbé mindenki tudni fogja a következőket. (Félreértés ne essék, ezeket a Fidesz szavazóinak túlnyomó része is tudja, csak nekik tetszik.)

Egy: a választást elcsalták. Nem soroljuk fel mindazokat a momentumokat – a választókerületek átrajzolásától a határon túli magyaroknak megadott szavazati jogon és a külföldön szavazók diszkriminálásán át a győzteskompenzáción, a felső határ nélküli kormányköltéseken, a közmédia gyalázatán keresztül az ellenzéki pártok vegzálásáig és a kamupártok mozgatásáig –, amelyekkel választásról választásra a maguk javára torzítják a feltételeket; olyannyira, hogy az április 3-i rendezvény nem hogy méltányosnak, de szabadnak sem nevezhető. (Itt jegyezzük meg azt is, hogy ha az ellenzék nyer, attól a választási csalás még tény marad: demokratikus körülmények között a Fidesz még arra a 20 százalékra sem lenne jó, amelyet szélsőjobboldali rokonpártjai néha be tudnak kasszírozni az európai országokban.)

Kettő. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy mennyire Putyin és a Kreml seggében van a magyar szuverenista-hazafista kormány, akkor a Direkt36 bravúros leleplezése után tényleg mi lehet még a kérdés? (Bár fogalmunk sincs, hogy az MVM-nek hitelező orosz kémbank, a vagongyártó cég orosz kézre játszása, a botrányos paksi bővítés, az orosz metrókocsibotrány után, meg az után, hogy az MKB Bank mentette ki pár milliárddal az orosz hitelbe ragadt francia fasiszta madame-ot, meg hogy Orbán éveken át szervezte és finanszírozta az európai putyinista fél- és egész nácikat, és végül az után, hogy a magyar kormány a Kreml retorikáját okádja magából az Ukrajna elleni agresszió ügyében, mi az isten nem lehetett ezen világos eddig.)

Ezt egyébként, mármint az orosz kémek meginvitálását a magyar állam bizalmas ügyeinek a szemlézésére, ugyanazok a csávók intézték el, akik pár évvel ezelőtt őrjöngve ordibáltak hazaárulást, amikor pár éve hazugságvizsgálóval a hónuk alatt felbukkant két álbolgár orosz kém a magyar elhárításnál. De ha az hazaárulás volt, akkor ez, ez micsoda? Hogy bevették a magyar államigazgatásba csendestársnak a KGB-t? (Ja, csak a külügy rendszeréhez férhettek hozzá orosz barátaink – a többi minisztérium biztos nem is érdekelte őket.) Lehetséges-e, hogy Orbán, Szijjártó és Pintér nem voltak tisztában azzal, hogy mit művelnek, vagy hogy mit művelnek a haverjaik a hátuk mögött? Rögtön válaszolunk is: nem, nem lehetséges, de úgy gondolhatták, ennyit megér a szép, nemes és választékos élet meg a jachtozgatás.

Három. Az ún. választási pénzszórás, a költségvetés által finanszírozott szavazatvásárlás, a 480 forintos benzin – mintha valami szociális alapjog lenne a piaci árnál 30 százalékkal olcsóbb autózgatás! – azt a pénzt is elkötötte, ami nem hogy nincs, de nem is lesz.

Tegyük fel tehát, hogy folytatja a „munkát” az Orbán-kormány az ily módon leírható paraméterek és peremfeltételek mellett.

Az, hogy Rákay Kálmán és társai önfeledten ünnepelnek majd, jó lesz, szép lesz, de lehet, hogy nem lesz elég. (Meg nem erősített információink szerint a népszerű influenszer a továbbiakban nem az erősen nyugatias-buzis hangzású Philip néven szerepel majd, hanem Rákay Tyihon néven folytatja majd közkedvelt médiajelenlétét.) Nem is az, hogy nulla darab releváns szövetségese maradt a nemzetközi porondon, de az idősödő, már félhülye Kádár Jánost a 80-as évek közepén nagyobb ún. „megbecsülés” övezte a világban, mint most Orbán Viktort.

Nemzetközi elszigetelődés lesz, viszont pénz nem lesz – reméljük, az Európai Uniónak az még véletlenül sem fog az eszébe jutni, hogy a következő Orbán-kormánynak hozzáférést engedjen a válságkezelési alaphoz; sőt, a rendes költségvetésből esedékes kifizetéseket, transzfereket is meg kell tagadnia tőle.

Hiszen elcsalta a választást, és az unió nem finanszírozhat csaló zsebputyinokat!

Lehúzom az uniót, vigyázzba állok az oroszoknak és teszek nekik pár nem is olyan apró szívességet, ha valaki pampogna, azt a más pénzén megveszem, a többinek meg beverem a pofáját – így és ennyiben tudjuk kibontani a Fidesz választási programját, melyet csodálatosan foglal össze lózungjuk, a „Magyarország előre megy”. Ez amúgy még be is jöhetett volna, ha bel- és külterületi machinációi­hoz Orbán továbbra is számíthatna trénerére és patrónusára, Vlagyimir Vlagyimirovicsra, de őt most, egy időre legalábbis, kivették ezekből a játékokból.

Felmerülhet a kérdés, hogy ezen körülmények között – pénz nem lesz, druzsba nem lesz, és az unióból is csak a sötét, szótlan megvetés jön majd –, minden mindegy alapon nem kísérelne-e meg Orbán inkább húzni a csavarokon, felszámolni – ugyancsak putyini mintára – a magyar közélet maradék demokratikus, szabad szegleteit, akár erőszakkal is konszolidálni megrendült pozícióit.

Erre nem tudjuk a választ, de az elég logikus összefüggésnek tűnik, hogy minél kisebb arányban nyer, annál kevésbé próbálkozhat meg ilyesmivel.

Arra sem tudjuk a választ, hogy ha viszont az ellenzék nyer, hogyan lesz majd képes megbirkózni a káosszal, amelyet Orbán eddig előállított, és amelyet majd csak a veresége után szabadítana az országra.

De azt tudjuk, hogy tanultak a hibáikból és legalább megpróbálták. Egy csomó rendes, jóravaló ember, akik nem is csinálták rosszul – a legjobb tehetségük szerint, sőt, az adott körülmények között hősiesen csinálták.

Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírtunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak. Ne szavazzanak magukat viccesnek gondoló széllelbéleltekre, mert annak semmi értelme nem lenne, csak a Fideszt segítik vele.

Dicsőség a szavazatszámlálóknak!