Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. március 31-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Vessük tekintetünket még egyszer a közeljövőbe. Mi lesz itt április 3. után? Mit kezd a választás győztese az irdatlan költségvetési hiánnyal, a szétvert és zuhanópályára állított közoktatással, egészségüggyel, a mindennapokat mind nehezebbé tévő inflációval? Hogyan küzd meg mindazzal a nehézséggel, amelyet nemcsak Orbán Viktor három egymást követő ciklusa, hanem az orosz–ukrán háború hatására kibontakozó nemzetközi politikai és gazdasági válság zúdít a nyakunkba?
2006-ban – afféle utólagos magyarázatként – azt lehetett innen-onnan hallani a Fidesz méretes választási zakóját igazolandó, hogy Orbánék szándékosan veszítettek, hiszen tisztában vannak az ország rossz gazdasági helyzetével. Próbálják csak rendbe tenni a dolgokat a szocik, a szociális rendszerváltásukkal úgyis ők vágták taccsra a büdzsét, legyenek csak megszorítások, igyák meg a levét, aztán majd 2010-ben jövünk mi – ez lett volna a nagy stratégia… Mindezt azért idézzük föl, mert manapság is hallani olyan érveket, hogy az ellenzéknek talán nem kellene győzni: az orbáni tákolmány recseg-ropog, a nyakló nélküli pénzszórás és a háború miatt a vártnál is hamarabb bekövetkezik az összeomlás. S a NER romjai inkább temessék maguk alá a kitalálóját és működtetőit, mint az ellenzéküket.
Ezzel mélységesen nem értünk egyet.
Az Orbán-kormány kétségtelenül rettenetes állapotokat hagy maga után mind a gazdaságban, mind az intézményrendszerében – és ezek még csak a valamennyire számszerűsíthető, megfogható következmények. A 12 éve tartó szakadatlan gyűlöletkampányaik okozta mentális károk azonban felmérhetetlenek, hiszen már nemcsak fantomok, hanem a saját honfitársaink ellen hergelnek – ez az egyik fő érvünk amellett, hogy Orbán nem maradhat.
Senki ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy esetleges újabb győzelmük után az EU vagy a háború miatt megváltozott körülmények hatására Orbánék majd „jó irányba” változnak. Ahogyan eddig, úgy ezután sem fognak, a belső és külső helyzet súlyosbodását újabb ellenségek kijelölésével, a magyar társadalom védtelennek vélt újabb csoportjai elleni gyűlöletkampányokkal próbálják majd kompenzálni. Az eddig is riasztó mértékű központosítás a begyűrűző világválságra hivatkozva még brutálisabb lesz, a polgárok feletti kontroll erősödik. Az ilyesfajta önkényuralmi rezsimek működési logikájából következően előbb a szabad sajtó még meglévő műhelyeit lehetetlenítik el, majd a szabad véleménynyilvánítást. A bíróságok domesztikálása befejeződik, a már most is csak részben szabad választási rendszert pedig végképp kiüresítik.
Ha valaki mindezt túlzásnak tartja, azt ajánljuk, gondolja végig, mi történt 1994 után előbb a Fideszben (amikor Orbán befolyása rövid időre megingott), majd 2010 után az országban.
Ha korábban Orbán a nem létező migránsözönre és a koronavírus-járványra hivatkozva is gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruháztatta fel magát, vajon mi várható tőle egy gazdasági veszélyhelyzetben akkor, ha a hatalma megtartása a tét?
S ellenzékben sem lesz kevésbé kártékony. Az ellenzéki összefogás – éppen sokszínűsége miatt – kormányra kerülve várhatóan az 1990 utáni legtörékenyebb koalíció lesz; a gazdasági, társadalmi, bel- és külpolitikai krízist a néha egymást is fenntartásokkal szemlélő szövetségnek kell majd kezelnie. Orbán ellenzékben is erős propagandagépezete, s öt–kilenc évekre bebetonozott tisztségviselői hathatós közreműködésével veresége első pillanatától hiszterizálni fogja a társadalmat; még brutálisabban, mint 2002-ben, vagy 2006-ban, s abban reménykedve, hogy az elszabadított morális pánik hullámai visszarepítik őt a hatalomba. Egy koalíciós kormány csak egy esetben képes érdemben kivédeni az ilyesfajta polgárháborús hangulatkeltést – a magyar társadalom segítségével, összefogásával. Ahhoz ugyanis, hogy ez az ország otthona lehessen valamennyi polgárának, már nem elég egy szimpla kormányváltás; még az sem, ha sikerül az önkényuralomnak véget vetni. Szlovákiának sikerült Mečiar után, itt miért ne sikerülhetne?
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
