Hogy ott folytassuk, ahol fent abbahagytuk: válság mindazonáltal még nincs. A gazdaság működik, járnak a villamosok, az állampolgárok dolgoznak, és amikor itt az ideje, adót fizetnek. Az államháztartás állapota ellenben pocsék, a végrehajtó hatalom pedig momentán felfüggesztette normális és üzemszerű működését. Az oly sokszor emlegetett hideg polgárháború eredményre vezetett: Magyarország uralkodó pártjai zsákutcába manőverezték magukat.
Ebben mindkét nagy párt sáros. De nem egyformán. Az államháztartás katasztrofális helyzetéért ugyan mindketten sokat tettek, de a nagyobb felelősséget ebben a jelenlegi kormánypártok viselik. Azért, mert most is, a 2004-es kormányfőcsere idején is, és a 2002-es kormányváltáskor is nekik volt lehetőségük arra, hogy érdemben cselekedjenek és megelőzzék mindazt, amivel most szembesülnünk kell.
Abban viszont az ellenzéknek a nagyobb a felelőssége, hogy a politikai oldalak közötti párbeszéd mára hovatovább megszűnt. Az ultimátum, az ország választott miniszterelnökének a semmibevétele egyenes következménye annak a gravaminális, a legtöbb ellenoldali kezdeményre nemet mondó stratégiának, ami az ellenzék politikáját évek óta meghatározza. Kérdés, ebből mikor tudnak, s egyáltalán ki tudnak-e törni. Helyzetük nehezebb, mint a szocialistáké. Az MSZP ugyanis - minden baja ellenére - élő szervezetként működik. Van benne valamiféle kontroll és számonkérés. Megvan a képessége az önkorrekcióra - ahogy megvolt 2001-ben (amikor a megváltóként visszavárt Németh Miklóst, annak alkalmatlanságával szembesülve, szívfájdalom nélkül elzavarták), és 2004-ben, Medgyessy Péter leváltásakor is.
Idén áprilisban Gyurcsány nélkül aligha nyert volna választást az MSZP. Meglehet, a pártban sokan vélték úgy, hogy a kormányfő ezek után akár a vízen járással is próbálkozhat. De ami a nagyobb gond, a jelek szerint maga a kormányfő is úgy hitte, hogy a nagy győzelem jutalmaként bármit megtehet a pártjával. Hogy ez neki jár. Ám a párt - amint az lapunk beloldalain kiderül - nem egészen így gondolja, még ha szorosan összezárt is miniszterelnöke mögött (Gyurcsány ezt mindenekelőtt Orbánnak köszönje meg, ha alkalma adódik rá). A pártbéli viszonyok egyelőre óvatos kiigazítása önmagában persze semmire nem garancia; de e gesztusban legalább benne van a továbblépés lehetősége. Az MSZP e képességével változatlanul legfőbb riválisa előtt jár.
