A hosszabbra tervezett demonstrációsorozat lefújásának oka az volt, jelesül, hogy az egyik Clark Ádám téri dudálót 750 ezer forintra bírságolta meg a rendőrség – eszméletlen összeg véleménynyilvánításért. Egy rendes állásban dolgozó ember legalább kéthavi bére, egy kisnyugdíjasnak adott esetben több mint egyévnyi járandósága – a megbírságolt természetesen ebbe a csoportba tartozik. A gyávák mindig a leggyengébbnek mennek neki a legjobban. A büntetés indoklásában a kijárási korlátozások megszegése és kisebb fokú közlekedési szabálysértés szerepel. A kormány hivatalos tájékoztató oldala szerint a kijárási korlátozások megszegői 5-től 500 ezer forintig büntethetők, ha tehát a tüntető ezért a maximumot kapta, akkor a dudálásért 250 ezret varrtak a nyakába. Aligha volt ennél drágább dudálás Magyarország történelmében. Orbán ezzel is Európa, sőt a világ legerősebb embere lett. A legdrágább dudálást énellenem követték el!
A büntetés szokatlanul magas voltát a rendőrség azzal is indokolta, hogy az elkövető ligetvédő is, ilyenformán visszaeső szabályszegő – biztosan dudált a Városligetben is. Mi lesz, ha legközelebb is tiltakozni merészel valami ellen? Vagy csak eldudálja magát nagy jókedvében, mert például megjött időben a nyugellátása? Milla fölé szökik a bírság? Vagy átnevelőtáborba viszik?
A mértéktelen büntetés tökéletesen elfogadhatatlan indoklásánál még durvább a szabálysértés bizonyítása. A rendőrség azt írja ugyanis a végzésben, hogy a „szabálysértés elkövetéséről a helyszínen jelen lévő videoblogger, Bede Zsolt videófelvételt készített, amelyet feltöltött a (xxx) internetes weboldalra, amelyen jól látszik” – a szabálysértés elkövetése tudniillik. Jól látszik, hogy dudált. Agyba-főbe nyomta a dudát a vén diverzáns! Már az is sokatmondó, hogy a rendőrség a közismert provokátort videobloggernek nevezi. De a tényekkel nem érdemes vitatkozni, Orbán Viktor rendőrei azért büntettek, mert nevezett ökör látott valamit, s felvette a telefonjával. Tehát Orbán Viktor szemét úgy hívják, hogy Bede.
A hétfői tüntetéssorozat véget ért. A második alkalom óta következetesen, ám hamis magyarázattal büntető hatalom elérte a célját: immár semminő akusztikus környezetszennyezés nem háborgatja az erkélyén a kisunokáját fotóztató miniszterelnök nyugalmát. Felfoghatjuk ezt a jó ügy vereségének éppúgy, mint a hatalom teljes lelepleződésének – de valójában már mindkettőn jó ideje túl vagyunk. A hatalom természetét csak az nem ismeri, aki befogja a szemét vagy B. Zsoltéval helyettesíti azt, mint Orbán és a rendőrsége. Ugyanakkor az ilyen demonstrációk mégis nagyon sokat jelentenek, egy kortynyi szabad levegőt minden alkalommal, még annak is, aki lekicsinyli a jelentőségüket, még annak is, aki az öklét rázza a tüntetőkre, aki nem tud, nem akar tudni semmit. A Petőfit a kukoricában ledöfő dzsidás is saját szabadságát ölte meg ott.
Hadházyék most végigjárják a büntetéshez kapcsolódó jogi utat, s ha az is eredménytelen, összegyűjtik a pénzt a bírságra. Lehet ugyan vitatkozni afelől, hogy ez-e a hatékony harcmodor, de a jog útját követni mindig helyes, ha a mai Magyarországon nem is feltétlenül az igazság elérésének a garanciája. Az sem várható el senkitől, hogy ezért a cselekedetéért leüljön 150 napot a börtönben. És nyilván efféle büntetések tömeges kiszabására kell felkészülnie azoknak, akik még ragaszkodnak a hatalommal szembeni véleményük kinyilvánításához. Magyarország még gondolkodásra hajlamos polgárait ezért már nem is egy lépés, csupán egy sóhajtás választja el a passzív rezisztenciától. Sebaj, olyat is láttunk már, olyat is csináltunk már. Csak akkor itt volt a Vörös Hadsereg.
