A felhatalmazási törvény elfogadása óta született kormányrendeletek közül körülbelül annyiból lesz törvény, amennyiből ő akarja, kivételt talán az alapjogokat látványosan, súlyosan érintő intézkedések jelentenek majd, mint például a gyülekezési jog felfüggesztése, de az ilyenekre – mint az lenti, ugyancsak remek vezércikkünkből kiderül – vannak egyéb ötleteik, melyek ha nem is tökéletesek, de a célnak nagyjából megfelelnek (mindenki kussoljon, főleg azok, akik beszélnek). Az sem gond, ha ezek a rendeletek alkotmányellenesek, vagyis még a saját alaptörvényükkel sem kvadrálnak: az Alkotmánybíróság majd szépen elmondja, hogy de igen, kvadrálnak, vagy elég lesz a járványra hivatkozni, hogy ilyen rendkívüli meg olyan kivételes helyzet van, vagy végső esetben alkotmányt módosítanak, ilyet is láttunk már párszor, szám szerint hétszer. Békeidőben hétszer.
Ebből a perspektívából visszatekintve a „veszélyhelyzet”, pontosabban korlátlan idejű bevezetése pusztán színjáték volt, aminek a fő értelme az lett, hogy vissza lehet adni. És ezzel felmutatni, mint valami profán Oltáriszentséget, Orbán Viktor elkötelezettségét a Demokrácia iránt. Ha és amennyiben nem lenne Ő Demokrata, megtartotta volna a Fölhatalmazást, de Ő ízig-vérig Demokrata, a teste és a vére a Demokrácia, és a Fölhatalmazást csak egyfajta kényszerből vette magához, vagy inkább fogadta el az emberektől, Magyarországtól. Azért, hogy a járványtól megmenekítse, hogy célzott, hatékony intézkedéscsomaggal megváltsa őket! Ezért most Ő, dolgát, a megmentést elvégezvén, sőt, elvégezvőn, a Fölhatalmazást visszaadja. Vagyis nem visszaadja, hiszen ő nem adhat-vehet Fölhatalmazást, mert az nem az övé, hanem az embereké, de megkéri az embereket, hogy vegyék tőle vissza! A Fölt! A Hatalmazást! Az őt nem-demokratasággal, lám, igaztalanul vádolóknak pedig megbocsát Ő a határtalan szeretetében, diszkréten csillogó könnycseppel szeme sarkában – csak kérniük kell. Már ha van ezekben az illetőkben képesség a bűnbánatra, ha maradt a romlott, bérbeadott, kommunista, brüsszeli lelkükben szemernyi szégyenérzet is! Mint ahogy nem maradt. (Figyelem! Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Orbán a bevezetésekor is előre látta a visszaadással, illetve hát az álvisszaadással járó előnyöket. A magát függetlennek tudó sajtó hülyéinek és mindenki másnak abba kéne hagynia annak a sulykolását, hogy Orbán előre, messzehatólag látja minden lépésének, sőt minden tizedik lépésének, sőt, a mások lépésének és minden tizedik lépésének a következményeit, s hogy ebbéli zsenialitása teszi őt verhetetlenné. És nem a csalás és az erőszak.) Egyébként mindjárt mi is bocsánatot kérünk, csak még keressük a szavakat.
Mindjárt.
A teljes magyar egészségügy katonai-rendőri irányítás alá állítása, a törvényi lehetőség más emberek vállalatainak, vagyonának tetszés szerinti konfiskálására, az immár korlátlanná tett erőforrások a politikai klientúraépítésre, valamint és mindenekelőtt az önkormányzatok bevételeinek elkobzása, hatásköreik, puvoárjuk megnyirbálása, az általuk képviselt politikai alternatíva elkaszálása – ezek, úgy tűnik, velünk maradnak a járvány miatti veszélyhelyzet lefújása után is. És ki tudja, mi még. Orbán tavaly októberben elkezdett veszteni, az ellenzék pedig az önkormányzati választásokon nemcsak a módszert találta meg a legyőzésére, de lehetőséget – pénzt és nyilvánosságot – is szerzett az építkezéshez. A járvány pedig megmutatta azt, hogy az elmúlt tíz évben a nagyrészt Orbán beteges fantazmagóriái szerint átszabott vagy éppen sorsukra hagyott nagy alrendszerek (mint az oktatás vagy az egészségügy) mennyire sérülékenyek és diszfunkcionálisak. És ha ez a rádöbbenés még nem lenne elég, a járvány amúgy is komornak ígérkező gazdasági pusztítását a kormány kegyetlen, részvétlen és elégtelen „válságkezelése” csak súlyosbítani bírják. Mindezt lehetetlen társadalmi és politikai következmények nélkül megúszni. Jobban mondva: akkor lehetetlen, ha csak kicsit is funkcionálnak Magyarországon a politikai váltógazdaság intézményei. Ha valami megmarad a választásból – legalább annyi, amennyi tavaly októberben a rendelkezésünkre állt.
A felhatalmazási törvény „visszaadása” csak mis-en-scène, mely főként annak az ismételgetésére ad ürügyet és alkalmat, hogy az ellenzék a nemzet ellensége. Magyarországon marad a rendkívüli állapot akkor is, amikor eltörlik. A rendkívüli lett a normális. Nem szabad hozzászokni.
