A szerk.
Ígérgetni, mindegy, mi az ára
Aki aggódik Németországért, nem ok nélkül érez így
Még egyszer Ruszin-Szendi Romuluszról a Tisza kongresszusa után
A liberalizmus védelmében: Orbánék valójában mindenki más szabadsága ellen küzdenek
Vesszen Triatlon!
Rákosrendező: a tényen, hogy a kormány meghátrált, még a cinikus megnyilvánulások sem változtatnak
Megbukott a kormány elrettentésen alapuló drogpolitikája
Rohadó egészségügy, ellátatlan betegek: a kormány úgy tesz, mintha mindez természetes lenne
Mint a talajvíz
Hetvenes évek vége, isten tudja, milyen fejtágító, polgazd, gazdaságföldrajz, valami. Az előadó föláll a katedrára, kezében krétával a táblához lép, és felrajzol egy csinos grafikont, két égnek meredő egyenessel: a vízszintes tengelyen az évszámok, a függőlegesen valami baromság, népboldogság, országsiker, világmegváltás, ilyesmi.
2 forint
„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.