A szerk.

Kultúrnemzet

A szerk.

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Orbán Viktor 2017. június 21-én mondta ezt a pesthidegkúti Klebelsberg Vendégház és Emlékhelyen, Klebelsberg Kuno egykori lakhelyénél. „Klebelsberg politikája világos célt szolgált: Magyarország, a magyar nép, a magyar vidék, a magyar nemzet felemelését. Politikája egyetlen eszközön alapult: a munkán” – je­gyez­te meg a miniszterelnök, majd kissé szemérmesen bevallotta: „Ilyesféle politikánk van ma is. Modern, kifakult nyelvünkön úgy mondjuk: munkaalapú gazdaság és társadalom.”

Noha a közönség ekkor ismét elkönyvelhette, hogy Orbán Viktor bárkit képes felhasználni arra, hogy önmagát „történelmi távlatba” helyezze, és jelentős (vagy nem jelentős) történelmi alakokhoz méricskélje magát, de Klebelsberg neve addigra már egybeforrt a NER tanterv- és iskolaközpontosítási ámokfutásával, melynek segítségével sikerült a magyar közoktatást visszavezetni a 20. századba. Olyannyira, hogy immár a belügyminiszter a felelőse.

Sokat elárul a 15 éve működő rendszerről, hogy pajzsán az örökös kultuszminiszter – Klebelsberg – arcképével sem érzi szükségét, hogy önálló kulturális és/vagy oktatási minisztérium működjön Magyarországon, bár látva mindazt, amit általában „kulturális beruházásként” emlegetnek, nyilvánvaló, hogy ez felesleges is lenne. Az ilyen-olyan minisztériumi illetékesek dolga eddig is legfeljebb annyi volt, hogy a gyakorlatban is elfojtsanak minden olyan kezdeményezést, amely önálló gondolkodást, kreativitást igényel, és helyezzék inkább a provincializmust, a nem tudást, a szolgalelkűséget minél magasabb polcra, mindezt pedig igazolják a hős, a bátor és a kivételes képességekkel bíró kultúrnemzet üres frázisaival; lehetőleg kevésbé választékosan, mint száz évvel ezelőtt Klebelsberg. Ugyanakkor semmisítsenek meg mindent, ami útjába állhat, vagy akár csak kérdéseket fogalmaz meg Orbán Viktor munkaalapú nézeteivel kapcsolatosan; még jobban leegyszerűsítve: mindent, ami nem a kormánypárt aktuális mondanivalójához köthető, azt véreztessék ki, és tegyék nevetség tárgyává a legaljasabb propagandaeszközökkel. Legyen szó színházról, filmről, könyvterjesztésről, csak egyféle kötődés érvényesülhet, a többiek semmit nem kapnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.