A szerk.

Kultúrnemzet

A szerk.

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Orbán Viktor 2017. június 21-én mondta ezt a pesthidegkúti Klebelsberg Vendégház és Emlékhelyen, Klebelsberg Kuno egykori lakhelyénél. „Klebelsberg politikája világos célt szolgált: Magyarország, a magyar nép, a magyar vidék, a magyar nemzet felemelését. Politikája egyetlen eszközön alapult: a munkán” – je­gyez­te meg a miniszterelnök, majd kissé szemérmesen bevallotta: „Ilyesféle politikánk van ma is. Modern, kifakult nyelvünkön úgy mondjuk: munkaalapú gazdaság és társadalom.”

Noha a közönség ekkor ismét elkönyvelhette, hogy Orbán Viktor bárkit képes felhasználni arra, hogy önmagát „történelmi távlatba” helyezze, és jelentős (vagy nem jelentős) történelmi alakokhoz méricskélje magát, de Klebelsberg neve addigra már egybeforrt a NER tanterv- és iskolaközpontosítási ámokfutásával, melynek segítségével sikerült a magyar közoktatást visszavezetni a 20. századba. Olyannyira, hogy immár a belügyminiszter a felelőse.

Sokat elárul a 15 éve működő rendszerről, hogy pajzsán az örökös kultuszminiszter – Klebelsberg – arcképével sem érzi szükségét, hogy önálló kulturális és/vagy oktatási minisztérium működjön Magyarországon, bár látva mindazt, amit általában „kulturális beruházásként” emlegetnek, nyilvánvaló, hogy ez felesleges is lenne. Az ilyen-olyan minisztériumi illetékesek dolga eddig is legfeljebb annyi volt, hogy a gyakorlatban is elfojtsanak minden olyan kezdeményezést, amely önálló gondolkodást, kreativitást igényel, és helyezzék inkább a provincializmust, a nem tudást, a szolgalelkűséget minél magasabb polcra, mindezt pedig igazolják a hős, a bátor és a kivételes képességekkel bíró kultúrnemzet üres frázisaival; lehetőleg kevésbé választékosan, mint száz évvel ezelőtt Klebelsberg. Ugyanakkor semmisítsenek meg mindent, ami útjába állhat, vagy akár csak kérdéseket fogalmaz meg Orbán Viktor munkaalapú nézeteivel kapcsolatosan; még jobban leegyszerűsítve: mindent, ami nem a kormánypárt aktuális mondanivalójához köthető, azt véreztessék ki, és tegyék nevetség tárgyává a legaljasabb propagandaeszközökkel. Legyen szó színházról, filmről, könyvterjesztésről, csak egyféle kötődés érvényesülhet, a többiek semmit nem kapnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.