A szerk.

Kultúrnemzet

A szerk.

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Orbán Viktor 2017. június 21-én mondta ezt a pesthidegkúti Klebelsberg Vendégház és Emlékhelyen, Klebelsberg Kuno egykori lakhelyénél. „Klebelsberg politikája világos célt szolgált: Magyarország, a magyar nép, a magyar vidék, a magyar nemzet felemelését. Politikája egyetlen eszközön alapult: a munkán” – je­gyez­te meg a miniszterelnök, majd kissé szemérmesen bevallotta: „Ilyesféle politikánk van ma is. Modern, kifakult nyelvünkön úgy mondjuk: munkaalapú gazdaság és társadalom.”

Noha a közönség ekkor ismét elkönyvelhette, hogy Orbán Viktor bárkit képes felhasználni arra, hogy önmagát „történelmi távlatba” helyezze, és jelentős (vagy nem jelentős) történelmi alakokhoz méricskélje magát, de Klebelsberg neve addigra már egybeforrt a NER tanterv- és iskolaközpontosítási ámokfutásával, melynek segítségével sikerült a magyar közoktatást visszavezetni a 20. századba. Olyannyira, hogy immár a belügyminiszter a felelőse.

Sokat elárul a 15 éve működő rendszerről, hogy pajzsán az örökös kultuszminiszter – Klebelsberg – arcképével sem érzi szükségét, hogy önálló kulturális és/vagy oktatási minisztérium működjön Magyarországon, bár látva mindazt, amit általában „kulturális beruházásként” emlegetnek, nyilvánvaló, hogy ez felesleges is lenne. Az ilyen-olyan minisztériumi illetékesek dolga eddig is legfeljebb annyi volt, hogy a gyakorlatban is elfojtsanak minden olyan kezdeményezést, amely önálló gondolkodást, kreativitást igényel, és helyezzék inkább a provincializmust, a nem tudást, a szolgalelkűséget minél magasabb polcra, mindezt pedig igazolják a hős, a bátor és a kivételes képességekkel bíró kultúrnemzet üres frázisaival; lehetőleg kevésbé választékosan, mint száz évvel ezelőtt Klebelsberg. Ugyanakkor semmisítsenek meg mindent, ami útjába állhat, vagy akár csak kérdéseket fogalmaz meg Orbán Viktor munkaalapú nézeteivel kapcsolatosan; még jobban leegyszerűsítve: mindent, ami nem a kormánypárt aktuális mondanivalójához köthető, azt véreztessék ki, és tegyék nevetség tárgyává a legaljasabb propagandaeszközökkel. Legyen szó színházról, filmről, könyvterjesztésről, csak egyféle kötődés érvényesülhet, a többiek semmit nem kapnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.