A szerk.

Kultúrnemzet

A szerk.

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Orbán Viktor 2017. június 21-én mondta ezt a pesthidegkúti Klebelsberg Vendégház és Emlékhelyen, Klebelsberg Kuno egykori lakhelyénél. „Klebelsberg politikája világos célt szolgált: Magyarország, a magyar nép, a magyar vidék, a magyar nemzet felemelését. Politikája egyetlen eszközön alapult: a munkán” – je­gyez­te meg a miniszterelnök, majd kissé szemérmesen bevallotta: „Ilyesféle politikánk van ma is. Modern, kifakult nyelvünkön úgy mondjuk: munkaalapú gazdaság és társadalom.”

Noha a közönség ekkor ismét elkönyvelhette, hogy Orbán Viktor bárkit képes felhasználni arra, hogy önmagát „történelmi távlatba” helyezze, és jelentős (vagy nem jelentős) történelmi alakokhoz méricskélje magát, de Klebelsberg neve addigra már egybeforrt a NER tanterv- és iskolaközpontosítási ámokfutásával, melynek segítségével sikerült a magyar közoktatást visszavezetni a 20. századba. Olyannyira, hogy immár a belügyminiszter a felelőse.

Sokat elárul a 15 éve működő rendszerről, hogy pajzsán az örökös kultuszminiszter – Klebelsberg – arcképével sem érzi szükségét, hogy önálló kulturális és/vagy oktatási minisztérium működjön Magyarországon, bár látva mindazt, amit általában „kulturális beruházásként” emlegetnek, nyilvánvaló, hogy ez felesleges is lenne. Az ilyen-olyan minisztériumi illetékesek dolga eddig is legfeljebb annyi volt, hogy a gyakorlatban is elfojtsanak minden olyan kezdeményezést, amely önálló gondolkodást, kreativitást igényel, és helyezzék inkább a provincializmust, a nem tudást, a szolgalelkűséget minél magasabb polcra, mindezt pedig igazolják a hős, a bátor és a kivételes képességekkel bíró kultúrnemzet üres frázisaival; lehetőleg kevésbé választékosan, mint száz évvel ezelőtt Klebelsberg. Ugyanakkor semmisítsenek meg mindent, ami útjába állhat, vagy akár csak kérdéseket fogalmaz meg Orbán Viktor munkaalapú nézeteivel kapcsolatosan; még jobban leegyszerűsítve: mindent, ami nem a kormánypárt aktuális mondanivalójához köthető, azt véreztessék ki, és tegyék nevetség tárgyává a legaljasabb propagandaeszközökkel. Legyen szó színházról, filmről, könyvterjesztésről, csak egyféle kötődés érvényesülhet, a többiek semmit nem kapnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)