A szerk.

Kamukéró

A szerk.

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

Más ötlet a lakhatási válság enyhítésére nem játszik, soha nem is játszott. Ha hideg van, ne az ablakot csukd be, hanem tekerd fel a fűtést. Hogy mekkora lesz a számla, azt majd a következő hónapban megtudjuk, most nem fontos.

Ez lesz a harmadik kedvezményes kamatozású lakáshitel program, amelyet valamelyik Orbán-kormány hirdet meg. Az elsőt még az első ciklusban, 1999-ben dobták össze, a másodikat 2011-ben. A mostaninak nyilvánvalóan egyetlen célja van: a jövő évi szavazatok maximalizálása, és ezért semmi sem drága. Pedig jól látszik, mi lesz a fantasztikus, 3 százalékos kamattal megédesített lakáshitelprogram eredménye: nagyjából ugyanaz, mint amit az első és a második próbálkozás is produkált.

A lakásállomány elöregedett, nem épül elég új lakás, emelkedik a befektetési célú vásárlás aránya, az átlagpolgárnak egyre nehezebb lakáshoz jutnia, hovatovább laknia – ezek a bajok harminc éve. Ahhoz, hogy ne öregedjen tovább az állomány, és mondjuk ötvenévente lecserélődjön, 4,5 millió lakással számolva évente 90 ezer lakásnak kellene épülnie. Ehhez képest 2000-ben 21 ezer épült, 2004-ben 44 ezer, aztán folyamatos csökkenés után 2013-ban 7 ezer, tavaly pedig 13 ezer. Azaz nem jött be eddig semmilyen módszer. Az MSZP–SZDSZ kormány áfacsökkentő programja sem, a Fidesz lakástámogatásai sem. Annyi történt, hogy drágább lett a lakás és nőtt a költségvetés ilyen célú kiadása.

Az első lakástámogatási program alapvetően új lakásokra vonatkozott, a támogatott hitel összege pedig folyamatosan emelkedett 8 millióról egészen 15-re – az utóbbit már a Medgyessy-kormány adta, amely csak erős spéttel szállt ki a ringlispílből. Eredmény: aki tehette, vásárolt második, harmadik lakást befektetési céllal, ez felverte az árakat, a költségvetés elszállt, a programot le kellett állítani a szocpollal és félszocpollal együtt. Az utóbbi direkt támogatás volt gyerekszámtól függően, egy ponton túl értelmezhetetlenül alacsony összeggel. A lakásárak 1999 és 2003 között szinte megháromszorozódtak, az átlagos budapesti lakás 5-ről majdnem 15 millióra drágult. Szép volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.