A szerk.

A vezér gyermekkora

A szerk.

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

2019-ben erre már egy nagy kiállítást is kanyarítottak, az idén pedig külön konferencián elemzik, hogy Orbán Viktor miként szerezte vissza 1989. június 16-án az ország szuverenitását, és döntötte meg a szovjet birodalmat. Alig hét perc alatt! A kormánypárti orgánumok egymással versengve aggatják a jelzőket a hajdani Orbán-beszédre, sorjáznak a „történelmi”, a „sorsfordító”, az „amely megrengette” típusú minősítések.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy – mivel szerkesztőségünk veterán tagozata is részt vett 1956 miniszterelnöke, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén – Orbán Viktor beszéde erős és hatásos szónoki teljesítmény volt. Az elhangzottakkal szembeni legfőbb kritika akkortájt leginkább az volt, hogy a többi beszéddel ellentétben nem esett szó a megbékélés, a nemzeti egység fontosságáról, meg hogy túl karcos mondatokkal kínálta meg az állampárt jelen lévő tagjait. Ezek a kifogások indokolhatatlanok voltak, például a „nemzeti egység” szajkózását az MSZMP erőltette azokban a hónapokban, így próbálván meglovagolni azt a közérzületet, amely éppen az ő ellenében vált egyre meghatározóbbá. (Ez a jelenség más szereplőkkel 2025-ben is megfigyelhető, de ezt a szálat most elengedjük.) Az csak valamivel később derült ki, hogy Orbán Viktor úgy mondott lényegében előrehozott választási kampánybeszédet a Hősök terén, hogy a felszólalókkal a szervezők abban állapodtak meg, senki ne a saját szervezete vagy pártja érdekeit preferálva tartsa meg a beszédét. Orbán egy kicsit csalt, de ez – akkor – legfeljebb néhány emberben hagyott keserű szájízt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)