A szerk.

Paraván mögött

A szerk.

Még a kormánytól idegenkedő politikai közegekben is szokatlan virulenciát mutatott az elmúlt hetekben az az elmélet és magyarázat, miszerint a teljhatalomtörvény sürgősségi tárgyalásakor Orbán Viktor úgymond zseniálisan csapdába csalta az ellenzéket.

Nem szavazta meg a parlamenti oppozíció a sürgősséget, és a népek majd őket hibáztatják a… tényleg, miért is? Az ún. nemzeti egység elmaradásáért? A hatékonyabb járványellenes föllépé­sek el­napolásáért? Az indokolási szakasz itt kissé homályossá válik. De akkor az a múlt heti törvényjavaslat, amely a (részben ellenzéki) önkormányzatokat a (teljesen fideszes) megyei közgyűlések (értsd: Orbán Viktor) gyámsága alá helyezte volna – voltaképpen az is újabb lélegzetelállító kommunikációs manőver volt? Hogy tudniillik Orbánék eleve azért dobták be, hogy visszavonhassák, és az emiatti nagy megkönnyebbülésben kisebb tiltakozást váltsanak ki a postafordultával elfogadott kivéreztetési rendeletek…?

Lehet. De lehet, hogy egyszerűbb a megfejtés. Miután a kétharmados fideszes többség gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruházta fel, Orbán Viktor 24 órát sem bírt ki, hogy az októberi önkormányzati vereségeiért ne álljon bosszút. Szigorúan törvényes keretek között! A végül visszavont beterjesztés az őszi választási eredményeket írta volna felül – és ilyesfajta revíziót, ugyancsak a veszélyhelyzet kínálta sanszot kihasználva, elvégzett már néhány olyan fideszes polgármester is, aki októberben, bár megnyerte a polgármester-választást, ellenzéki testületi többséget kapott a nyakába. Jut eszünkbe, a választások nyomán kialakult politikai viszonyok megváltoztatását, főleg ha ehhez a hadsereg bevetése, vagy legalább a vele való fenyegetés is szükséges, a vonatkozó szakirodalom leginkább az „államcsíny” kifejezéssel írja le.

De ha államcsíny nem volt is, az első körben Orbán arra a szférára akarta kiterjeszteni kontrollját, amelynek jelentékeny része tavaly politikailag nem egyszerűen függetlenedett a NER-től, hanem a NER ellenében határozza meg önmagát. Az első kísérlettől paradox módon leginkább saját, fideszes polgármesterei tántoríthatták el, akiknek saját erőből és sok munkával megszerzett pozíciójukat és hatalmukat a megyei közgyűlésekbe rekkentett – és persze ugyancsak fideszes – lúzerek javára kellett volna feladniuk. Ám a második körben – az önkormányzatokat financiálisan sújtó rendelkezésekkel – ugyanez történik: csak éppen ezek az eleinte még szabódó fideszes polgármesterek kaphattak valaminő garanciát arra, hogy nekik biztosan jut majd elég pénz és hatalom így is. Számtalanszor láttunk ilyesmit az elmúlt harminc évben: Orbán kreatívan, ügyesen sakkozik az embereivel a saját hatalmának megszilárdításáért.

Csakhogy itt az olajozott, jól begyakorolt kamarillapolitikánál nagyobb igényeket támaszt a járvány. Egyszerre szakadt az országra az egészségügyi krízishelyzet (s bár a rendszer 1990 óta a politika mostohagyereke, a normális betegellátást is veszélyeztető pénzügyi, személyi és strukturális meggyöngülése az utóbbi tíz év terméke), és a minden eddiginél mélyebbnek tűnő gazdasági, társadalmi válság. Abban, hogy a járvánnyal és a következményeivel rosszul irányított egészségügynek, rendkívül sérülékeny gazdaságnak és szétzilált, nem kis részében nélkülözéssel, sőt éhezéssel sújtott társadalomnak kell szembenéznie, a jelenlegi államnak, és az állam korlátlan urának mindenkinél nagyobb a felelőssége.

Végső soron tehát Orbánnak szüksége is van a „zseniális” kommunikációs trükkökre meg a „csapdákra”; a valóság – a sok esetben védőfelszerelés nélkül vagy csak minimális védelemmel dolgozó kórházi személyzet, a kétségbe­esés szélére sodródó tízezrek, az önkormányzatok, és ily módon a települések lakosainak az ellehetetlenítése – elé egyszerűen muszáj paravánt állítania. A legyőzhetetlen hadvezérbe, a vezénylő tábornokba vetett vakhitet óvni, ápolni kell. De ha csak arra gondolunk, hogy az információáramlás erőteljes kormányzati blokkolása miatt egyre több fideszes polgármester is inkább már saját hatáskörben igyekszik tájékoztatni a polgárokat a tényleges helyzetről, akkor ez a szemfényvesztés nem tarthat ki sokáig.

Figyelmébe ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A holnap pajzsa

  • Szabó Attila

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

A többi dráma

Átalakítja a legendás drámatagozatos oktatást a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban a tankerület és az igazgató – utóbbi most fideszes önkormányzati képviselő lett. Az érintettek a szülői értekezleten hiába kérdeztek, hivatalos leveleikre sem kapnak választ.

„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.