A szerk.

Legfeljebb majd zavarják

A szerk.

„A magyar járványügyi viszonyokat, azoknak a kezelését pedig bízzák a magyar hatóságokra” – üzente az „Operatív Törzs” hétfői sajtótájékoztatójáról a The New York Timesnak a magyar járványharcok 2. számú arca, Müller Cecília tiszti főorvos.

Tette mindezt azért, mert nevezett lap a magyarországi járványkezelésről közölt cikket, amelyben egyebek mellett a WHO helyi képviselőjének, Ledia Lazerinek diplomáciai táviratára hivatkozva fogalmaztak meg kritikai észrevételeket az illetékes hatóságok működésével kapcsolatban. Mindez annyira felpaprikázta a tiszti főorvost, hogy gyakorlatilag hazugsággal vádolta a lapot, persze nem kimondva, hanem mintegy mandinerből, amikor úgy fogalmazott, hogy „nagyon nehéz azt elhinnem, hogy bármi olyan nyilatkozatot tett volna (ti. Lazeri), ami nem fedi a valóságot, ami nem a magyarországi viszonyoknak megfelelő állapotot tükröz”. Vagyis a NYT hazudik, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert Müller sem mondja, „mondhatnám, de nem mondom, hogy a New York Timesnak nagyon sok dolga lehet most otthon. Én azt gondolom, hogy New Yorkban van most éppen elég probléma ahhoz, hogy azzal tudjanak foglalkozni”. Elég nehéz feladat értelmet keresni e szavak magyarra emlékeztető egymásutániságában, de szerencsére a valamilyen félreértés miatt Magyar Nemzet név alatt megjelenő kormányzati kisokosnak sikerült. Azt írják: „bár ki nem mondta, aki ért magyarul, tudja, hogy nagyon visszafogott és méltóságteljes válaszával csendben »leféknyúzozta« a nagy múltú amerikai lapot.” Márpedig ha ők is így látják, teljes a nemzeti konszenzus a tárgyban, lehazugozta őket, és kész.

Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, a NYT is simán írhat hülyeségeket, tévedhet, s a többi, bár ha feszt hazudoznának, aligha értek volna meg olyan nagy múltat, melyet még a Magyar Nemzet is elismer.

Sokkal inkább az a baj Müller szpícsével, hogy semmi mást nem akar, mint hozni a kötelezőt: bemondani az elvártat, és megúszni a dolog tartalmi részét. Az a baj ezzel a szöveggel, hogy túl sok van belőle. Ha felütjük a kormánypárti sajtót, mindennapra jut több is: ez hazudott Magyarországról, az hazudott Magyarországról, ez bukott le, az bukott le. De ez még hagyján, a kormányzati sajtó helyzeténél fogva kénytelen kompenzálni és túlteljesíteni – de így van ezzel maga a kormány is. Már ha elfogadjuk a kormány szavának a szóvivője szavait. Kovács Zoltán ugyanis mást sem csinál: amikor nem a hazai ellenzéki sajtót osztja ki, akkor olvasói levelek tömegében lobbantja a számos nagy tekintélyű nemzetközi sajtóorgánum szemére, hogy hát megint hazudtatok Magyarországról, csibészek! Írt ő már a The Washington Postnak a CEU ügyében (dehogy lehetetlenítjük el a működését), a The Economistnak (ne tessék már bántani Orbán Viktort), vagy épp a Politicónak (minden oké az ’56-os megemlékezésekkel, ne üssék bele az orrukat), s nyilván sorolhatnánk még munkáslevelezői produktumait a lap aljáig, de darabonként nem annyira érdekes a dolog, csak egészében. Az tudniillik, hogy Magyarországon kormányzati politika az, hogy a nyugati sajtó hazudik.

Ezt pedig már átéltük egyszer, huzamosabb időn keresztül. Ugyanezt nyomatta ugyanis, ugyanilyen tele szájjal a Rákosi- és az érett Kádár-rendszer is. A nyugati sajtó hazudik. Aztán kiderült, hogy nem hazudott. Most kábé ugyanitt tartunk. Nyáron elindul újra a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása, az adót az Egyesült Államok továbbra is ugyanazért működteti, amiért anno: ott sugároz, ahol nem biztosított a teljes körű sajtószabadság. A fentiek fényében bátran fogadnánk rá egy kisebb összeggel, hogy zavarni fogják az adást. Kovács Zoltán kiáll Lakihegyre berregni.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.