A szerk.

Régi nóta

  • A szerk.
  • 2013.02.17 13:01

A szerk.

A dolgok jelenlegi állása szerint Magyarországon elképzelhetetlen annyira rossz gazdasági-társadalmi helyzet, ami kijózanítólag hatna a politikára és a nettó demagógia föladására késztetné a politikusokat.

Pedig rájuk férne. Csak hát erre, mivel a választásokig bő egy év van csupán, egyre kisebb az esély. Főleg a jobboldalon. Főleg azért, mert Orbánnak is világos: esélye az újrázásra csak akkor lehet, ha a hátralévő tizennégy-tizenöt hónapban népboldogításba kezd. Ha bejön, a győzelem után apránként úgyis visszaszedi az emberektől a többletjuttatást, csapata pedig e megszorítást majd valami kommunikációs trükkel nem megszorítássá stilizálja. Ha pedig az emberek annyira megutálták Orbán és Matolcsy képét, hogy remek intézkedéseik ellenére is elhajtják őket a vérbe, akkor az új kormány veszi vissza tőlük. És majd Orbán újra rámutathat - és az évek teltével mind többen értik ismét meg -, hogy a félrevezetett választók idegen érdekeket kiszolgáló népnyúzó bankárkormányt segítettek a hatalomba.

A rezsicsökkentésnek, a minimálbér-emelésnek és a belengetett 13. havi nyugdíjnak nem csak ez a politikai hozadéka. A választási versenyben mindig az kerül lépéselőnybe, aki elsőként ígér valamit vagy kedvez ténylegesen is az ő népének, legyenek e jótétemények közgazdaságilag bármily megalapozatlanok, a következő évek költségvetéseit jóvátehetetlenül megterhelők is. Hiszen mennyivel egyszerűbb és közérthetőbb idegen érdekűnek beállítani azt, aki a bankadót eltörölni vagy mérsékelni, vagy az Orbán módra foganatosított rezsicsökkentést felülbírálni kívánja, mint a büdöszsidózásnál némileg összetettebb összefüggéseket elmagyarázni a hitelezés nemzetgazdasági fontosságáról, vagy az energiaszolgáltatás rejtelmeiről, az ilyesfajta gázárcsökkentés ésszerűtlenségéről. Megértetni azt, hogy a gazdasági demagógia árát végül mindig azok fizetik, akiket néhány száz forintnyi nyereséggel kábítanak.

Biztosan sokan emlékeznek a szocialista Lendvai Ildikó 2002-es mondataira. "Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés." Lendvai (és az MSZP) akkor csak ezzel a kontrademagógiával tudott kikecmeregni a csapdából, amit a Fidesz ásott neki. Kijelentésének ugyanis voltak előzményei. A Fidesz választási megfontolásokból akkoriban is mesterségesen alacsonyan tartotta a gáz árát, és a gáz lakossági és világpiaci ára közötti különbséget a Mollal fizettette volna meg. A Mol ezt nem bírta, így, mivel a pénz hiányzott, az államnak a zsebébe kellett nyúlnia. Nem volt mit tenni, az akkori Matolcsy-minisztérium terveket dolgozott ki az áremelésre, ami egyrészt nyilvánosságra került, másrészt Horn Gyula egy reggeli tévéműsorban azt találta mondani, hogy a jelentős gázáremelés - éppen a Fidesz rossz politikája következtében - elkerülhetetlen. Ekkor szabadult el a pokol: a Fidesz közleményekkel kezdte bombázni a választókat az eljövendő szocialista népnyúzásról. (Játszott még a diákhitel és a lakáskölcsön szocialista megszüntetése, de még az olimpiarendezés is. Na, melyikőtök mer nem akarni budapesti olimpiát, vörös gecik?) Az MSZP persze mondhatta volna azt: igen, szükség van árkorrekcióra. Ehelyett - ugyancsak szavazatmaximáló megfontolásból - a Fidesz útját választotta, és nagyotmondásra nagyotmondással felelt, de ami még rémisztőbb, képtelen ígéreteit be is váltotta (száznapos programok). A Bokros-csomag fideszes ekézésével kezdődött - és mára mindent fölemésztő - politikai-gazdasági populizmus ekkor vált parttalanná. S folytatódott aztán 2006-ban is (és Gyurcsány, ha önpusztító és ostoba, kontraproduktív módon is, de ebből próbált kiszállni 'szödön), és a Fidesz gőzerővel ezt nyomatta 2010-ig ellenzékben. A csúcspont a 2008-as "szociális népszavazás" volt; és a mai katasztrófahelyzetet látva csekély vigasz, hogy akkori ordas hazugsága (Magyarországon soha nem lesz tandíj!) mára Orbán fejére hullt.

Orbán most újra bevált fegyveréhez, a felelőtlen gazdasági demagógiához nyúl. (És immár a társadalmihoz is, lásd a Bayer-ügy kezelését, erről szól következő írásunk.) Nem kizárt, hogy ezúttal is bejön neki. De valószínűbb, hogy nem. 2002-ben Orbán nem a romok alól és nem végső kétségbeesésében kezdte országpusztító játszmáját. Most igen - és ez éppúgy nyilvánvaló, mint 2010 óta tartó ámokfutásának a következményei. Ha van kitüntetett pillanat, amikor az egyik politikai térfél végre kiszállhat a populizmus spiráljából, az most eljött. Bűn lenne e lehetőséget elszalasztani, és az értelmes beszéd vállalása helyett Orbán hazugságaira licitálni.

Neked ajánljuk