A szerk.

A hülyék királya és a bolond

A szerk.

Elolvasta-e már azt a cikket, amiről úgy mondott véleményt, hogy nem is olvasta? Most is megtenné azt a kijelentését? Foglalkozik avval, hogy az igazi bűnösöket elvigye a kommandó?

És tovább és tovább: a sarki tévéből Gizike beszél így Magyarország igazságügy-miniszterével, épp, mint akit most rángatott elő a farzsebéből. Ezzel még nem is lenne túl nagy baj, bár nem ártalmas az sem, ha egy ország igazságügy-miniszterének van némi tekintélye. De nekünk ez van, ez jutott: minden magyar állampolgárnak van valaminő alapja arra, hogy cifrákat gondoljon, uram bocsá' mondjon Navracsics Tiborról. A dolog bukéját az adja, hogy mondott Gizike a kormánypárt tévéjében csuklóztatja a minisztert, ami arrafelé nem tipikus. De most, Bayer Zsolt ügyében meg lehet tenni. Navracsics feketeseggű lett, mert valami rosszat talált mondani rá.

Hogy miért mondott rosszat nevezettre, nos, nem túl lényeges. Alkalmasint annak sincsen nagy jelentősége - bár kívülről fújja már ország-világ -, hogy maga Bayer Zsolt mit mondott. Bayer Zsolt azt mondta, amit szokott és úgy mondta, ahogy szokta. Bayer Zsolt azt csinálta, amire tartják (azzal az ugyancsak rengeteget emlegetett sorszámú tagkönyvével kidekorálva). Bayer Zsoltra sok mindent lehet mondani, de azt még az ellenségei vagy a barátai sem terjesztik róla, hogy sokoldalú lenne. Bayer Zsolt cigányozásban, zsidózásban nyomul, még azt sem tehetjük hozzá, hogy "és más effélékben", mert még azokban sem. E viszonylag keskeny csapáson kell egyre feljebb kapaszkodnia, logikusan nem is nagyon kínálkozik számára egyéb eshetőség, mint mind véresebb szájjal üvölteni. Nyilván vannak olyanok, akik ide-oda tologatják rajta a hangerőszabályzót, de nincsen kétségünk Bayer magánszorgalma felől sem. Nem szívesen idézgetjük őt, de munkásságából tucatjával hozhatni fel olyan közleményt az orgoványi erdőtől a nyugodt fegyverhasználatig, ami szikrányival nem volt különb minapi széklethányásánál. Történt akkor valami, amikor orgoványozott?

Most volt egy csalfa pillanat, amikor valamiféle érzékcsalódásként sokan komolyan vették Magyarország igazságügy-miniszterének szavait. Miért? Korábban komolyan lehetett venni? Utána komolyan lehetett venni? Amikor például azt mondta, hogy "ismerem Bayer Zsoltot, és nem tételezem fel róla, hogy a szombati cikkben leírtakat komolyan gondolta volna". Nem gondolta komolyan? Akkor tréfált?

Volt egy csalfa pillanat, amikor valamiféle érzékcsalódásként sokan komolyan vették Magyarország igazságügy-miniszterének szavait. A sors iróniája, hogy maga Bayer Zsolt is komolyan vette, s komolyan meg is ijedt, az esemény utáni irományában már a sajátjai kezével eszközölt kivégzést vizionál magának, amitől erőst óvták a segítségére sietők is (mind megannyi potenciális cigányozó, zsidózó, tévedés ne essék). Hiába óvták, ablakon kihajított fáradság volt, hiszen nem fenyegette őt - mondjuk a pokol tüzén kívül, de ez hál' istennek nem a mi asztalunk - semmi ezen a világon. Nem is azért, mert éppenséggel nem lenne honnan lemondania, hisz egy uszító újság uszító publicistája esetében visszatetszőn venné ki magát, ha azt mondaná, lemondok, mert uszítottam. Hanem azért, mert az övéi (akiknek az alacsony sorszámú tagkönyvét a szíve alatt hordja) most sem forralnak ellene semmit. S itt nem a semmin, hanem a most semen van a hangsúly, eddig sem, most sem, máskor sem, legközelebb sem, dixi. Legfeljebb az illetékes időnkét matat valamit a hangerején.

Magyarországon nyilván nincs rendben minden a közbiztonsággal. De ki az öreganyánk térdekalácsa tehet erről? Ja, nyilván a cigányok. Meg a zsidók. A világért sem az, akit azért fizet a közösség, hogy garantálja a biztonságot a törvények segedelmével. S nyilván nagyobb lesz Magyarországon a közbiztonság, ha Bayer Zsolt belerikkantja a köztérbe, hogy sej, a cigányok erre meg arra! Ő azt mondja, hogy ezért rikkant bele, hogy "felhívja a figyelmet". Kinek a figyelmét? Pintérét? A véderőét? Kiét?

Bayer Zsolt hazudik, hazugsággal leplezi a Fidesz döntő hazugságát, hiszen ő épp azért uszít e különben is fertőzött köztérben, hogy azokat, akiknek az ilyesmire van antennája, nekiugrassza a cigányoknak, zsidóknak. Hogy Magyarország lakosságának hülyére vehető része a belső ellenséggel legyen elfoglalva, s a maga módján harcoljon is ellene. A külső ellenség, az EU láthatóan nem alkalmas tökéletesen a mumus szerepére, mert vannak sokan (a Fidesz nem kicsit lekezelő világképében), akik már magát az Európai Unió szóösszetételt sem tudják értelmezni. 'k kit utáljanak? Kit okoljanak a Fidesz tökéletes alkalmatlanságáért? Nekik löki oda Bayer Zsolt a cigányokat, zsidókat. Büdös cigány, büdös zsidó, azt csak megértik. Ha pártot (Jobbik) lehet bazírozni erre a projektre, egy amúgy szerfelett decens párt miért ne tarthatna egy szem, másban nem különösebben tehetséges publicistát erre a célra? Úgy látszik, tarthat.

De akkor minek szól bele ebbe az igazságügy-miniszter vagy bárki? E világkép szerint akinek az a dolga, uszítson, akinek meg az a dolga, uszuljon, a többinek coki: Magyarország a 21. században Orbán Viktor alatt, aki most épp a hülyék királya akar lenni - Bayer Zsolt hív segedelmével. Még egy évig csinálhatják.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.