A szerk.

Svédben

A szerk.

Mire e sorok megjelennek, meglehet, a magyar parlamenti küldöttség már meg is hozta a tiszteletet Svédországból és Finnországból! Részünkről legalább négy-öt stanyicli svéd és ugyanannyi finn tiszteletre számítunk alsó hangon, de minél több lesz, annál jobb.

Az első találkozót a „parlamenti” delegáció a svédekkel már le is tudta, midőn e sorokat írjuk. (Az már önmagában egy vicc, hogy a négy fideszes tagból álló küldöttséget „parlamentinek” nevezik.) Megbízható forrásaink szerint amikor a svéd tárgyaló gyerek megkérdezte a brigádot vezető Hende Csabát, hogy mi szél hozta önöket, és how can I help you, Hende Csaba talpraesetten rávágta: tiszteletért, és még több tiszteletért jöttünk! A svéd erre nagyon elnémult. Átfutott rajta sok minden, az egész nyomorult svédsége, amikor Hende reá függesztette rezzenéstelen huszártekintetét. Aztán a hosszú csönd után megkérdezte, hogy: mennyi? Mennyi kéne? Vi fíl? (Svédül kérdezte persze, de Hende értette, Németh Zsolt pedig lefordította.) Amennyit gondol – felelte Hende. Nyolcvankét deka­gramm… elég lenne? És nem a végéből adnám… – suttogta a svéd. 307 milliárd, és euróban! – jött a prompt válasz Hendétől, aki persze készült erre a reakcióra, és a határozott fellépés amúgy is a vérében van.

A beszélgetés további alakulásáról sajnos nincsenek megbízható információink, de ha önök kételkednének a fentiek hitelességében, bizonyára nem tanulmányozták kellő alapossággal annak a március 2-i parlamenti vitának a leiratát, amelyen népképviselőink meghányták-vetették a Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációjával összefüggő kérdéseket. Pedig biztatóan indult a dolog, Sztáray Péter külügyi államtitkár, aki beterjesztette a két csatlakozási jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló javaslatot, szépen elmondta, hogy miért van szükség a két állam NATO-tagságára, és ez miért lesz jó a NATO-nak, Magyarországnak és persze a két tagjelöltnek, akiket ez alkalomból szépen fel is dicsért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.