A szerk.

Svédben

A szerk.

Mire e sorok megjelennek, meglehet, a magyar parlamenti küldöttség már meg is hozta a tiszteletet Svédországból és Finnországból! Részünkről legalább négy-öt stanyicli svéd és ugyanannyi finn tiszteletre számítunk alsó hangon, de minél több lesz, annál jobb.

Az első találkozót a „parlamenti” delegáció a svédekkel már le is tudta, midőn e sorokat írjuk. (Az már önmagában egy vicc, hogy a négy fideszes tagból álló küldöttséget „parlamentinek” nevezik.) Megbízható forrásaink szerint amikor a svéd tárgyaló gyerek megkérdezte a brigádot vezető Hende Csabát, hogy mi szél hozta önöket, és how can I help you, Hende Csaba talpraesetten rávágta: tiszteletért, és még több tiszteletért jöttünk! A svéd erre nagyon elnémult. Átfutott rajta sok minden, az egész nyomorult svédsége, amikor Hende reá függesztette rezzenéstelen huszártekintetét. Aztán a hosszú csönd után megkérdezte, hogy: mennyi? Mennyi kéne? Vi fíl? (Svédül kérdezte persze, de Hende értette, Németh Zsolt pedig lefordította.) Amennyit gondol – felelte Hende. Nyolcvankét deka­gramm… elég lenne? És nem a végéből adnám… – suttogta a svéd. 307 milliárd, és euróban! – jött a prompt válasz Hendétől, aki persze készült erre a reakcióra, és a határozott fellépés amúgy is a vérében van.

A beszélgetés további alakulásáról sajnos nincsenek megbízható információink, de ha önök kételkednének a fentiek hitelességében, bizonyára nem tanulmányozták kellő alapossággal annak a március 2-i parlamenti vitának a leiratát, amelyen népképviselőink meghányták-vetették a Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációjával összefüggő kérdéseket. Pedig biztatóan indult a dolog, Sztáray Péter külügyi államtitkár, aki beterjesztette a két csatlakozási jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló javaslatot, szépen elmondta, hogy miért van szükség a két állam NATO-tagságára, és ez miért lesz jó a NATO-nak, Magyarországnak és persze a két tagjelöltnek, akiket ez alkalomból szépen fel is dicsért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”