A szerk.

Svédben

A szerk.

Mire e sorok megjelennek, meglehet, a magyar parlamenti küldöttség már meg is hozta a tiszteletet Svédországból és Finnországból! Részünkről legalább négy-öt stanyicli svéd és ugyanannyi finn tiszteletre számítunk alsó hangon, de minél több lesz, annál jobb.

Az első találkozót a „parlamenti” delegáció a svédekkel már le is tudta, midőn e sorokat írjuk. (Az már önmagában egy vicc, hogy a négy fideszes tagból álló küldöttséget „parlamentinek” nevezik.) Megbízható forrásaink szerint amikor a svéd tárgyaló gyerek megkérdezte a brigádot vezető Hende Csabát, hogy mi szél hozta önöket, és how can I help you, Hende Csaba talpraesetten rávágta: tiszteletért, és még több tiszteletért jöttünk! A svéd erre nagyon elnémult. Átfutott rajta sok minden, az egész nyomorult svédsége, amikor Hende reá függesztette rezzenéstelen huszártekintetét. Aztán a hosszú csönd után megkérdezte, hogy: mennyi? Mennyi kéne? Vi fíl? (Svédül kérdezte persze, de Hende értette, Németh Zsolt pedig lefordította.) Amennyit gondol – felelte Hende. Nyolcvankét deka­gramm… elég lenne? És nem a végéből adnám… – suttogta a svéd. 307 milliárd, és euróban! – jött a prompt válasz Hendétől, aki persze készült erre a reakcióra, és a határozott fellépés amúgy is a vérében van.

A beszélgetés további alakulásáról sajnos nincsenek megbízható információink, de ha önök kételkednének a fentiek hitelességében, bizonyára nem tanulmányozták kellő alapossággal annak a március 2-i parlamenti vitának a leiratát, amelyen népképviselőink meghányták-vetették a Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációjával összefüggő kérdéseket. Pedig biztatóan indult a dolog, Sztáray Péter külügyi államtitkár, aki beterjesztette a két csatlakozási jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló javaslatot, szépen elmondta, hogy miért van szükség a két állam NATO-tagságára, és ez miért lesz jó a NATO-nak, Magyarországnak és persze a két tagjelöltnek, akiket ez alkalomból szépen fel is dicsért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.