Az első találkozót a „parlamenti” delegáció a svédekkel már le is tudta, midőn e sorokat írjuk. (Az már önmagában egy vicc, hogy a négy fideszes tagból álló küldöttséget „parlamentinek” nevezik.) Megbízható forrásaink szerint amikor a svéd tárgyaló gyerek megkérdezte a brigádot vezető Hende Csabát, hogy mi szél hozta önöket, és how can I help you, Hende Csaba talpraesetten rávágta: tiszteletért, és még több tiszteletért jöttünk! A svéd erre nagyon elnémult. Átfutott rajta sok minden, az egész nyomorult svédsége, amikor Hende reá függesztette rezzenéstelen huszártekintetét. Aztán a hosszú csönd után megkérdezte, hogy: mennyi? Mennyi kéne? Vi fíl? (Svédül kérdezte persze, de Hende értette, Németh Zsolt pedig lefordította.) Amennyit gondol – felelte Hende. Nyolcvankét dekagramm… elég lenne? És nem a végéből adnám… – suttogta a svéd. 307 milliárd, és euróban! – jött a prompt válasz Hendétől, aki persze készült erre a reakcióra, és a határozott fellépés amúgy is a vérében van.
A beszélgetés további alakulásáról sajnos nincsenek megbízható információink, de ha önök kételkednének a fentiek hitelességében, bizonyára nem tanulmányozták kellő alapossággal annak a március 2-i parlamenti vitának a leiratát, amelyen népképviselőink meghányták-vetették a Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációjával összefüggő kérdéseket. Pedig biztatóan indult a dolog, Sztáray Péter külügyi államtitkár, aki beterjesztette a két csatlakozási jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló javaslatot, szépen elmondta, hogy miért van szükség a két állam NATO-tagságára, és ez miért lesz jó a NATO-nak, Magyarországnak és persze a két tagjelöltnek, akiket ez alkalomból szépen fel is dicsért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
