A szerk.

Kánaánban

A szerk.

A pedagógusok rövidesen megérkeznek a Kánaánba, s milliós fizetések sora jelzi majd a hatalom jóindulatát – hangzott el mostanában kormányzati szájakból. A Kánaán ugyan még sehol, de biztos, ami biztos, az Orbán-rezsim már előre benyújtotta a számlát érte. A pedagógusok minősítésének változásairól beloldalainkon írunk, most lássuk az ún. státusztörvény tervezetét.

A pedagógusok közalkalmazotti besorolása megszűnik, a tanárok ezentúl „köznevelési foglalkoztatottak” lesznek – innen a tervezet elnevezése. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mai magyar nyelven rögzítjük, hogy mi várhat a közeljövőben a tanárokra.

Az oktatást felügyelő rendőrminisztérium nemcsak mindenféle megmozdulást, szervezkedést fojtana el csírájában törvényi szigorítással, de még a szabad véleménynyilvánítási jogot is korlátozná – persze, csakis akkor, ha a téma, amiről szegény tanár véleményt nyilvánítana, ellenkezik az „Alaptörvényben meghatározott normákkal”. Vagyis ha a kíváncsi lurkók például arról érdeklődnének, hogy tényleg minden meleg felnőtt tízéves kisfiúkat és kislányokat hajkurászik-e, ahogyan azt a fideszes bácsik hajtogatják a tévében, akkor az a tanerő, aki erre a józan ész keretein belül válaszolna, szorult helyzetbe kerülhet. A jövőben ugyanis nagyon meg kell fontolnia, miről beszél az osztályteremben vagy a folyosón (vagy a tanári szobában), hiszen – egy kellőképpen homályos passzus szerint – ha hozzájárul ahhoz, hogy munkahelyi tevékenységét elektronikusan rögzítsék, akár kamerák is pásztázhatják folyamatosan. (A fenntartó biankó aláírást kapna, vagyis az engedély nem csak egyszeri, konkrét alkalomra – mondjuk egy tanóra utólagos elemzésére, értékelésére – vonatkozna.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.