A szerk.

Kánaánban

A szerk.

A pedagógusok rövidesen megérkeznek a Kánaánba, s milliós fizetések sora jelzi majd a hatalom jóindulatát – hangzott el mostanában kormányzati szájakból. A Kánaán ugyan még sehol, de biztos, ami biztos, az Orbán-rezsim már előre benyújtotta a számlát érte. A pedagógusok minősítésének változásairól beloldalainkon írunk, most lássuk az ún. státusztörvény tervezetét.

A pedagógusok közalkalmazotti besorolása megszűnik, a tanárok ezentúl „köznevelési foglalkoztatottak” lesznek – innen a tervezet elnevezése. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mai magyar nyelven rögzítjük, hogy mi várhat a közeljövőben a tanárokra.

Az oktatást felügyelő rendőrminisztérium nemcsak mindenféle megmozdulást, szervezkedést fojtana el csírájában törvényi szigorítással, de még a szabad véleménynyilvánítási jogot is korlátozná – persze, csakis akkor, ha a téma, amiről szegény tanár véleményt nyilvánítana, ellenkezik az „Alaptörvényben meghatározott normákkal”. Vagyis ha a kíváncsi lurkók például arról érdeklődnének, hogy tényleg minden meleg felnőtt tízéves kisfiúkat és kislányokat hajkurászik-e, ahogyan azt a fideszes bácsik hajtogatják a tévében, akkor az a tanerő, aki erre a józan ész keretein belül válaszolna, szorult helyzetbe kerülhet. A jövőben ugyanis nagyon meg kell fontolnia, miről beszél az osztályteremben vagy a folyosón (vagy a tanári szobában), hiszen – egy kellőképpen homályos passzus szerint – ha hozzájárul ahhoz, hogy munkahelyi tevékenységét elektronikusan rögzítsék, akár kamerák is pásztázhatják folyamatosan. (A fenntartó biankó aláírást kapna, vagyis az engedély nem csak egyszeri, konkrét alkalomra – mondjuk egy tanóra utólagos elemzésére, értékelésére – vonatkozna.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)