A szerk.

A névtelen ország

A szerk.

Tisztelt Gazdasági Versenyhivatal! Halaszthatatlan állampolgári kötelességemnek eleget téve, a magyar életmód védelméről szóló törvény értelmében azzal a bejelentéssel fordulok a hivatalhoz, hogy Kovács (II. emelet, 4-es ajtó) folyamatos kihágásokat követ el a magyar életmód terhére.

Kezdjük azon, és erre tanúim is vannak, hogy a gyerekének hosszú a haja, pedig fiú. Józan megítélésem szerint azzal, hogy nem viszi el a borbélyhoz, egyértelműen akadályozza nevezett kiskorút születési neméhez fűződő, elidegeníthetetlen jogai gyakorlásában, mert most úgy néz ki, mint egy lány. Ugyancsak többen igazolhatják, hogy Kovács legalább egy alkalommal azt mondta a Három Szerecsen pultjának támaszkodva, hogy Kádár alatt jobb volt, ezzel valósítván meg a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök semmibevételét, vagyis a „rendszerváltás előtti évtizedek bűneit kicsinyítő módszeres tevékenységet”. Kovács ezzel nyilván szoros összefüggésben a mondott műintézményben ugyancsak legalább egyszer nem állt fel, amikor a magyar–eszkimó válogatott futballmérkőzés előtt a Nélküledet játszották. Kovács továbbá csalja a feleségét, s ezzel egyértelműen a „házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepének” kétségbevonásának tényállását követi el életvitelszerűen… – nem folytatjuk tovább, úgyis tudja mindenki, hogy miről van szó, s különben is, már csak az aláírás van hátra, az meg úgysincs.

Van az a régóta közszájon forgó, s módfelett rosszindulatú pletyka, mely szerint feljelentő nép lenne a magyar, s ezt olyan kevéssé bizonyított közlésekkel szokás alátámasztani, hogy itt írták Európában a legtöbb feljelentést a Gestapónak, és az ÁVH-hoz is zsákszámra érkeztek napi rendszerességgel a „rendes, géppel írt” árulkodások. Nos, a magunk részéről, illetve minden kedves olvasónk nevében ezt kikérjük magunknak – és ezt komolyan mondjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.