A szerk.

A névtelen ország

A szerk.

Tisztelt Gazdasági Versenyhivatal! Halaszthatatlan állampolgári kötelességemnek eleget téve, a magyar életmód védelméről szóló törvény értelmében azzal a bejelentéssel fordulok a hivatalhoz, hogy Kovács (II. emelet, 4-es ajtó) folyamatos kihágásokat követ el a magyar életmód terhére.

Kezdjük azon, és erre tanúim is vannak, hogy a gyerekének hosszú a haja, pedig fiú. Józan megítélésem szerint azzal, hogy nem viszi el a borbélyhoz, egyértelműen akadályozza nevezett kiskorút születési neméhez fűződő, elidegeníthetetlen jogai gyakorlásában, mert most úgy néz ki, mint egy lány. Ugyancsak többen igazolhatják, hogy Kovács legalább egy alkalommal azt mondta a Három Szerecsen pultjának támaszkodva, hogy Kádár alatt jobb volt, ezzel valósítván meg a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök semmibevételét, vagyis a „rendszerváltás előtti évtizedek bűneit kicsinyítő módszeres tevékenységet”. Kovács ezzel nyilván szoros összefüggésben a mondott műintézményben ugyancsak legalább egyszer nem állt fel, amikor a magyar–eszkimó válogatott futballmérkőzés előtt a Nélküledet játszották. Kovács továbbá csalja a feleségét, s ezzel egyértelműen a „házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepének” kétségbevonásának tényállását követi el életvitelszerűen… – nem folytatjuk tovább, úgyis tudja mindenki, hogy miről van szó, s különben is, már csak az aláírás van hátra, az meg úgysincs.

Van az a régóta közszájon forgó, s módfelett rosszindulatú pletyka, mely szerint feljelentő nép lenne a magyar, s ezt olyan kevéssé bizonyított közlésekkel szokás alátámasztani, hogy itt írták Európában a legtöbb feljelentést a Gestapónak, és az ÁVH-hoz is zsákszámra érkeztek napi rendszerességgel a „rendes, géppel írt” árulkodások. Nos, a magunk részéről, illetve minden kedves olvasónk nevében ezt kikérjük magunknak – és ezt komolyan mondjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.