Kezdjük azon, és erre tanúim is vannak, hogy a gyerekének hosszú a haja, pedig fiú. Józan megítélésem szerint azzal, hogy nem viszi el a borbélyhoz, egyértelműen akadályozza nevezett kiskorút születési neméhez fűződő, elidegeníthetetlen jogai gyakorlásában, mert most úgy néz ki, mint egy lány. Ugyancsak többen igazolhatják, hogy Kovács legalább egy alkalommal azt mondta a Három Szerecsen pultjának támaszkodva, hogy Kádár alatt jobb volt, ezzel valósítván meg a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök semmibevételét, vagyis a „rendszerváltás előtti évtizedek bűneit kicsinyítő módszeres tevékenységet”. Kovács ezzel nyilván szoros összefüggésben a mondott műintézményben ugyancsak legalább egyszer nem állt fel, amikor a magyar–eszkimó válogatott futballmérkőzés előtt a Nélküledet játszották. Kovács továbbá csalja a feleségét, s ezzel egyértelműen a „házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepének” kétségbevonásának tényállását követi el életvitelszerűen… – nem folytatjuk tovább, úgyis tudja mindenki, hogy miről van szó, s különben is, már csak az aláírás van hátra, az meg úgysincs.
Van az a régóta közszájon forgó, s módfelett rosszindulatú pletyka, mely szerint feljelentő nép lenne a magyar, s ezt olyan kevéssé bizonyított közlésekkel szokás alátámasztani, hogy itt írták Európában a legtöbb feljelentést a Gestapónak, és az ÁVH-hoz is zsákszámra érkeztek napi rendszerességgel a „rendes, géppel írt” árulkodások. Nos, a magunk részéről, illetve minden kedves olvasónk nevében ezt kikérjük magunknak – és ezt komolyan mondjuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
