A szerk.

Szabadságharc a sárga földig

A szerk.

Eddig nem tudtuk, hogy ünnepelni szokás „a szabad pálinkafőzés évfordulóját”, a Pannónia Pálinkakultúra Egyesület kezdeményezése azonban nem hagyott kétséget felőle.

Szeptember 27-én, éjfélkor állítólag ugyanazt a pálinkafőzőt gyújtották be a Zala megyei Becsehelyen, amelyet tíz évvel korábban, miután törvénybe foglalták a szabad házi pálinkafőzést. „A kivételes kezdeményezéshez minden magánfőző virtuálisan, otthonról a pálinkafőzője mellől kapcsolódhat az egyesület Facebook-felületén keresztül. Vagyis azt szeretnénk, ha az az éjszaka méltó módon, az ország legnagyobb egyszerre történő főzése lenne” – állt az egyesület közleményében, másnapra pedig jubileumi párlatversenyt hirdettek.

Az eseményre az agrárminiszter is hivatalos volt, ám a show-t a „váratlanul betoppanó” miniszterelnök úr lopta el. Ő ugyancsak Facebook-oldalán tette közzé az erről szóló kisfilmet, amely, hasonlóan a korábbi etűdökhöz – Erdélyi fiatalok autókáztatása, A néni és a disznó, Látogatás Törőcsik Marinál stb. –, azt a képet igyekezett erősíteni, hogy mennyire spontán és laza Orbán Viktor; bár e művektől annyiban eltért, hogy most a hajbókolást és a pohárköszöntőt is rögzítette a kamera.

Ám mielőtt rátérnénk, hogy mit mondott Orbán, időzzünk el egy kicsit az esemény okán. Nos, a Pannónia Pálinkakultúra Egyesület (az Agrárminisztérium támogatásával) azért ünnepelt, mert 10 éve született meg az adómentes házi pálinkafőzés engedélyezéséről szóló törvény. Ezt a törvényt előszeretettel emlegetik „a szabadságharc győzelmeként”, mert lehetővé teszi mindenkinek, hogy otthonában szeszes párlatot állítson elő mindenféle jövedéki kötelezettségek nélkül. Noha az ünneplőkkel együtt sokan hajlamosak e jogszabályt a „minőségi alkoholfogyasztás” etalonjának tekinteni, éppen az ellenkezőjéről van szó. A törvény ugyanis semmiféle követelményt nem támaszt az italok minőségével szemben, és néhány technikai tudnivaló mellett csak azt írja elő, hogy „a magánfőző évente legfeljebb 86 liter (42 fokos) mennyiségű párlatot állíthat elő, mely a magánfőző háztartásában való személyes fogyasztásra szolgál”. Ez átszámítva 1720 felest jelent, naponta majdnem 5-öt. Hogy mindez hány újabb alkoholistával gazdagítja a lakosságot, arról senki nem emlékezett meg az évfordulón, mint ahogy soha senki a kormányzat részéről az elmúlt tíz évben.

Ráadásul a törvény 2015-ös módosítása szerint a magánfőző ugyan köteles lenne bejelenteni, hogy rendelkezik pálinkafőző berendezéssel, és ugyancsak köteles lenne ún. párlat­adójegyet kiváltani literenként 700 forintért, ám a tapasztalatok szerint sokkal többen és többet főznek, mint ahányan bejelentették; az illetékes hatóságok pedig nem nagyon csipkedik magukat, ha ellenőrizni kell. Így aztán a szabad pálinkafőzést az idült alkoholisták mellett a nagy pálinkafőzdék szívták meg a legjobban: virágzik a feketepiac, a bizonytalan eredetű underground pálinkák harmadannyiba sem kerülnek, mint a mindenféle adókkal terhelt neves párlatok.

„Ha nem húznak záros határidőn belül éles határokat a pálinka és a saját célra készült párlatok között, az ágazat a szabadságharcként emlegetett időszakot a fegyverletétellel zárja” – írta még tavaly az állami felügyelet mellett működő szakmai csúcsszerv, a jó nevű Pálinka Nemzeti Tanács, ezzel gyakorlatilag elismervén, hogy mekkora hiba volt a szabad pálinkafőzés bevezetése. Tehát még úgy is jelentős károkat okoz a házi szeszfőzde – az adóbevételek kiesése miatt az állam is bukik rajta –, ha a kormányhoz hasonlóan figyelmen kívül hagyjuk a pálinkázás népegészségügyi vonatkozásait. Vagyis ha létezik olyan dolog, amelynek csak vesztese van, akkor az éppen a „pálinka-szabadságharc”.

Ennek tükrében akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy Orbán épp az ezt ünneplő eseményen bukkant fel álruhás uralkodóként. „A tartós dolgok gondolata nem csak Budapesten születik meg, ennek egyik iskolapéldája a szabad pálinkafőzés megteremtésének lehetősége. Semmit sem ér a szabadságharc, ha csak egy tábornokunk van és nincsenek katonáink” – mondta maréknyi közönsége előtt. Ők a meghatottságtól – vagy a hörpölgetéstől – talán fel sem fogták: Orbán ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy mennyire lenézi a lakosságot, hogy valójában a saját pálinkájuktól elhülyült alkoholistáknak tekinti a vidéki embereket. Olyan „katonáknak”, akik legfeljebb akkor kezdenek hőbörögni, ha elfogyott a pia, és akiket, ha van mit inni, addig kábíthat, amíg bele nem döglenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.