Pedig a jelenleginél némileg nagyobb figyelmet érdemelne alapból is – elvégre egy szomszédos ország fontos belpolitikai eseményéről van szó –, a zűrzavaros előzmények miatt meg pláne. Tavaly novemberben, a rendes időben megtartott választás első fordulóját ugyanis egy az ország határain kívül szinte ismeretlen független jelölt, Călin Georgescu nyerte meg a voksok 23 százalékával.
A romániai nagypártok (a szociáldemokraták, a nemzeti liberálisok) jelöltjeinek vereségét igazából az tette teljessé, hogy ezek után napról napra az a vélelem erősödött, amely szerint a második fordulóban is Georgescu győzelme valószínűsíthető. A látszólag semmiből jött győzelem mögött azonban – az illetékes román belbiztonsági szervek utólagos vizsgálata alapján – erőteljes orosz beavatkozási kísérlet kontúrjai sejlettek föl; például a TitkTok-algoritmus is Georgescu kampányát segítette, és ennek hatása állítólag jóval nagyobb volt, mint azt elsőre hinnénk. A teljes első fordulót tavaly decemberben érvénytelennek nyilvánító alkotmányírósági döntés ugyancsak erre hivatkozott.
Georgescuról a nagyvilág leginkább semmit sem tudott, de a hazájában nem volt ismeretlen. Az eredetileg mérnök végzettségű férfi az 1990-es években különböző összetételű kormánykoalíciók alatt vállalt munkát a külügy-, illetve a környezetvédelmi minisztériumban, de népszerűvé szélsőjobboldali politikusként vált. A szélsőjobbos arcok nézetei a világ minden tájékán sajátos keverékei a megveszekedett xenofóbiának, a náci eszméknek, a legröhejesebb ezotériának és összeesküvés-elméleteknek. Ennek a típusnak a mintapéldánya Georgescu, aki leginkább a román nácizmus hajdani politikai mozgalmának (Mihály Arkangyal Légiója) és paramilitáris szervezetének (Vasgárda) a dicsőítésével okozott belpolitikai botrányokat. Ezzel, valamint a józan ésszel értelmezhetetlen korábbi gondolatfutamaival – földönkívüliekkel találkozott, vagy a víz nem hidrogénből és oxigénből áll stb. –, plusz az Orbán-kormányéval vetekedő oroszbarátságával tavaly novemberben 23 százaléknyi román választópolgárt győzött meg az ún. víziója helyességéről és Romániát megváltó erejéről; e 2,12 millió szavazó ténye önmagában is dermesztő. Ám figyelemre méltó az is, ahogyan párhuzamos univerzumát elsősorban a közösségi médiafelületeken építve politikusi személyiséget kreált magának (vagy az oroszok kreálták neki; valószínűleg is-is). Több évnyi szisztematikus munkával hajlították meg a valóságot, amelyben Georgescu nemzetközi kapcsolatrendszere úgyszólván páratlan, tagja a „világ dolgait intéző”, rendkívül befolyásos Római Klubnak, hovatovább Európa egyik erős embere. Ezekből ugyan semmi nem igaz, a román sajtó e szemfényvesztés minden elemét alaposan dokumentálta is, de a csalás tömegekre gyakorolt hatását érdemben nem tudták befolyásolni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
