A szerk.

Hídfoglalók

A szerk.

Kedd van, kora délután, Hadházy Ákos öt órakor ki fog állni az Erzsébet hídra, s valahogy, ahogy a lehetőségei engedik neki, demonstrálni fog, ugyanakkor a Momentum aktivistái is „egészségügyi sétára” indulnak a Ferenciek teréről.

Nem tudjuk még, hogy mi történik majd, de a világ bizonyosan nem dől össze tőle. S ebből az alkalomból fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mit értek el a hídfoglalók az eddigi hat demonstrációjuk során? S mit érhetnek el eztán?

Mit ért el 1990 tavaszán Krassó György a Kossuth téri sátraiban, a választások szerinte antidemokratikus volta ellen tiltakozva? Mit értek el a 2016-tól éveken át tiltakozó Ligetvédők? Megváltozott-e az első magyarországi demokratikus választás törvényi szabályozása bárhogy is? Nem csinált meg mindent, amit csak akart a Városligetben az Orbán-kormány? Nem ment-e át a gyülekezési törvény eszelős léptékű szigorítását magába foglaló törvény, s nem írta-e alá az államelnök nulla másodperc alatt? Nem, nem lett még demokratikusabb a választási törvény, s azóta már azt a régit is kifilézték, átrajzolták, megbuherálták, satöbbi. A Liget pont úgy néz ki, ahogy a kitalálói szerették volna. S a törvény nemhogy a Pride-ot nem engedi, de rá hivatkozva immár minden demonstráció útjába súlyos akadályokat lehet gördíteni, minden majdani demonstráció reménybeli résztvevőjét gigabírságokkal lehet fenyegetni. A hídfoglalók pedig egyik hídról átmehettek a másik hídra, egész addig, amíg a rendőrség az útjukat nem állta. Aztán mehettek haza, s jöhettek egészen mostanáig minden kedden, de most már nem is jöhetnek.

Mindezekből következően olyan könnyű azt mondani, hogy Hadházy és maroknyi harcostársának a megmozdulásai nem érnek, nem jelentenek semmit. Nos, épp olyan könnyű, mint azt mondani, hogy legyen mindez az „óbaloldal”, az „óellenzék” gondja, aki tényleges kormányváltást akar, az nem ül fel a Fidesz provokációinak, s nem hagyja magát belerángatni olyan marginális csoportok jogainak védelmébe, mint a melegek, a gyülekezők vagy bárki más.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.