A Bónusz Brigád levette az oldaláról Bogár László előadását

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 25.

Belpol

Tegnap írtunk róla, hogy szerintünk miért problémás a sajátos nézeteiről ismert közgazdász szerepeltetése az akciós ajánlatok között. A Bónusz Brigád most reagált.

A Narancsblog tegnapi bejegyzésére reagálva küldték el szerkesztőségünknek ezt a levelet:

Tisztelt Olvasók!

A Bónusz Brigád levette a Narancsblog „A Bónusz Brigád segít leleplezni a zsidók titkos tervét az emberiség kiirtására” posztjában említett, „Globális háborúk örvényeiben – Belépőjegy Bogár László előadására a Felelős Szülők Iskolájába” című ajánlatot.

Azért döntöttünk így, mert a Bónusz Brigád elítéli embercsoportok faji, vallási, identitás vagy szociális helyzet alapján való megkülönböztetését.

Az ajánlat közzétételével hibát követtünk el.

Bónusz Brigád

2015.09.25.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.