A Fidesz szavazói az EU-t tartják legveszélyesebb szövetségesnek, és jobban félnek Izraeltől, mint Moszkvától

  • narancs.hu
  • 2020. február 27.

Belpol

Működik a propaganda.

A Fidesz-KDNP szavazók véleménye radikálisan eltér az ország lakosságának nagy többségétől a Magyarországra nézve fontosnak vagy veszélyesnek tartott szövetségeseket illetően. Ez derült ki abból a február első két hetében 2500 ember megkérdezésével készült reprezentatív felmérésből, melyet az Euronews megbízásából az IDEA Intézet készített Magyarország szövetségi rendszeréről.

Ahogy arra számítani lehetett, az adatokból jól látszik, hogy a különböző pártállású emberek teljesen eltérően ítélik meg Magyarország érdekeit a szövetségeseket illetően.

A kutatás szerint a fideszesek harmada tartja csak első számú szövetségesnek az Európai Uniót, míg Oroszországot minden negyedik fideszes választotta. A teljes lakosságnak viszont a kétharmada tekint az unióra, mint elsődleges partnerre. A szövetségesek között a második helyezett Oroszország volt 12 százalékkal, a harmadik helyen pedig az USA áll 8 százalékkal.

Az erősen EU-párti, az Európai Egyesült Államokkal kampányoló DK szavazói mind az EU-t tartják a legfontosabb partnernek, az egykor szélsőjobboldali Jobbik szavazóinak pedig 82 százaléka jelölte meg az EU-t a legfontosabb szövetségesként, ami az IDEA Intézet kutatási igazgatója, Böcskei Balázs szerint azt jelenti, hogy a párt lecserélte a szavazótáborát, vagyis céljai szerint e téren is úgy tűnik, néppártosodott.

Az ellenzéki szavazók Oroszországot látják a legveszélyesebbnek, míg a fideszesek csupán 12 százaléka gondolja így. A kormánypártiaknál a veszélyességet illetően az EU áll az első helyen.

A felmérés alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy több demográfiai jellemző is összefüggésben van a legfőbb szövetséges megítélésével. Eszerint minél nagyobb városban él és minél magasabban képzett valaki, annál valószínűbb, hogy az EU-ra tekint első számú partnerként, ahogy Oroszország és az USA esetében ennek pont az ellenkezője figyelhető meg.

A második legfontosabb szövetséges minden párt szavazóinak körülbelül 45 százaléka szerint az Egyesült Államok, kivéve a Fidesz-KDNP szavazóit, akik, ahogy fentebb említettük Oroszországot tartják annak 22 százalékos aránnyal. Kína a legfontosabb szövetségesek között a megkérdezettek válaszai szerint nem nagyon került elő, de amikor igen, akkor a 2. legfontosabbak között nagyobb arányban a Fidesz és a Momentum szavazói említették.

A lakosság kicsit több mint fele szerint Oroszországgal kell elsősorban vigyázni. A momentumosok 86 százaléka, a jobbikosok 47 százaléka jelölte meg Oroszországot potenciális veszélyforrásként. A Fidesz szavazói ez esetben is másképp gondolkodnak, az oroszokat csak 12 százalék választotta veszélyes szövetségesnek, Izrael mellett az egyéb válaszlehetőségre is többen, 22-22 százalék szavazott, de a legtöbben, mint ahogy fentebb említettük az EU-tól tartanak leginkább.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.