"Szűk fél évvel az országgyűlési választások előtt a magyar demokratikus közvélemény zavarodott és letargikus. A helyzet kilátástalannak tűnik. A kormányzó párt médiatúlsúlya fojtogató; a választási rendszerbe beépített tisztességtelen előnyei nyomasztóak; anyagi erőforrásai gyakorlatilag korlátlanok. Kevesen hiszik, hogy az ellenzék a szavazófülkékben legyőzhetné Orbánt. Ám azt is kevesen hiszik, hogy ha Orbánt most nem sikerül meneszteni, akkor a belátható jövőben bármikor sikerülhet. És abban sem sokan bíznak, hogy ha választás útján nem megy, akkor más úton-módon lehetne véget vetni a rezsimnek. Valóban ne volna remény?" – ezzel indítja elemzését Kis János, aki írásában azt vizsgálja, hogy a választási harc milyen hosszabb távú folyamatba illeszkedik. Noha az autokrácia kiépülése gyorsan halad előre – és ha Orbán Viktor jövőre nagy fölénnyel győzne, akkor a következő ciklusban minden bizonnyal be is fejeződik –, a Nemzeti Együttműködés Rendszere túl van a zeniten. A dübörgő hatalmi terjeszkedés eltereli a figyelmet arról, hogy a mélyben zajtalan, apránként halmozódó változások indultak el, melyek a rezsim majdani erózióját készítik elő. Ezek leállíthatatlan folyamatok, mivel az autokráciaépítés maga idézi elő e tendenciákat. Például a rendszer fennmaradásához alapvetően szükséges gyűlöletkampányok miatt Orbán egykori széles támogatói bázisa erodálódik és mind inkább az alacsony iskolázottságú, jellemzően kistelepüléseken élőkre korlátozódik, és a törvényszerűen radikalizálódó retorika is egyre inkább a szélsőjobb felé sodorja a pártot. Mindennek következményeként megkezdődött a Fidesz kiszorulása a politikai skála centrumából. "A nyílt diktatúra eszközeit a NER eddig a menedékkérők számára tartotta fenn, belső, politikai ellenfeleivel szemben csak kóstolgatta őket. (...) Az elnyomás ebben a puha formájában is tűrhetetlen, de vajon nem keményedik-e meg a következő években? A határon feltartóztatott menekülők szörnyű sorsából láthatja, akinek van szeme, hogy a diktatúra eszköztára készen áll. Bevetésének törvényi feltételeit Orbán parlamentje percek alatt megteremti, ha erre kap parancsot. A bírói függetlenség maradékának felszámolásával – ha bekövetkezik – az utolsó akadály is elhárul az útból."
Mindezek ismeretében a jövő évi választásnak akkor is roppant a tétje, ha a Fidesz győzelmét adottnak tekintjük. Még ha a győzelem ténye nagyjából biztosra vehető is, mértéke akkor is felettébb bizonytalan – érvel a szerző, aki a továbbiakban az ellenzék esélyeiről és lehetséges stratégiájáról ír.
Kis János alapos elemzését a Magyar Narancs már kapható karácsonyi dupla számában olvashatják.
