„A Mathias Corvinus Collegium által folytatott oktatási-nevelési tevékenység a tehetségígéretek lehető legfiatalabb korban és a lehető legszélesebb merítési körből való azonosítását célozza általános iskolás kortól kezdődően Magyarország egész területén és a Kárpát-medencei magyarság körében egyaránt. (…) E célok megvalósításához – bár a szakmai feltételek adottak – a Tihanyi Alapítvány mint a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó entitás jelenlegi erőforrásai nem elégségesek” – ezzel indokolta a kormány azt a parlament előtt lévő törvényjavaslatot, amely a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékos csomagját adná át a Mathias Corvinus Collegiumnak. A javaslat szerint az intézmény ingyen megkapja nemcsak az általa jelenleg használt gellérthegyi épületet, de a szomszédos ingatlanokat is – beleértve a Balassi Intézet épületét –, amelyeket átépítenek. A bővítést nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánították, a parlament törvényalkotási bizottsága által hozzáadott módosítás szerint a kormány rendeletben állapíthatja meg az egyedi településképi követelményeket.
A „tehetséggondozó intézményként” definiált MCC 1996-ban jött létre, az akkor 23 éves Tombor András (lásd keretes írásunkat) és apja, Tombor Balázs alapította Tihanyi Alapítvány fenntartásában. A cél „a kisközösségek és a nemzet iránt elkötelezett, azért tenni akaró, európai színvonalú szakmai ismeretekkel rendelkező fiatalok” képzése, egy „felelős értelmiség” kinevelése volt. Az intézmény azóta jócskán bővítette programjait, ma már Fiatal Tehetség Program (FIT) néven felső tagozatosoknak, Középiskolás Programjában középiskolásoknak nyújt iskola melletti kiegészítő képzéseket, míg egyetemistáknak számos területen (jog, közgazdaságtan, média, Közép-Európa, nemzetközi kapcsolatok, pszichológia) szakirányos képzést, illetve különböző „vezetőképző” programokat; de szerveznek konferenciákat, és foglalkoznak könyvkiadással is.
Az intézmény 1999-ben, az első Orbán-kormány idején kapott kormányzati támogatást, amelyből a Gellérthegyen a munkásőrség egykori, Somlói úti épületében létrehoztak egy bentlakásos kollégiumot a kiválogatott egyetemista diákoknak. Az utóbbi években már rendszeresen kapnak költségvetési támogatást is – 2012-ben 250 millió forintot, majd 2016-tól a Miniszterelnöki Kabinetiroda büdzséjéből évente 250 és 300 millió forint közötti összegeket.
Szalai Zoltán, az MCC jelenlegi ügyvezető igazgatója egy korábbi interjújában azt mondta, az alapítvány éves költségvetése az utóbbi években 0,6–1,1 milliárd forint között volt, ami magán- és állami adományokból jött össze: kaptak pénzt a német CDU-hoz kötődő és a kereszténydemokráciát támogató Konrad Adenauer Stiftungtól, illetve részben az adó 1 százalékokból finanszírozott Nemzeti Tehetség Program pályázataiból, valamint korábban az MNB-alapítványoktól is.
Keresztény-konzervatív elitképző?
Az MCC nem hagyományos szakkollégium, hanem alapítványi fenntartású intézmény, és bár Tombor András ma már hivatalosan csak alapítóként szerepel a testületeiben, az intézményben továbbra is érvényesül a szemlélete. Több volt diák is arról számolt be, hogy Tombor minden egyetemi képzésbe bekerülő elsőévessel elolvastatta és megvitatta egyik kedvenc könyvét, a szlovén Vladimir Bartol a XI. századi Perzsiában játszódó Alamut című regényét, amelyben Haszan ibn Szabáh várúr kiválogatott, jó képességű fiataloknak ad tudományos és harci kiképzést, hogy utána a követeiként hajtsák végre terveit a világban.
„Az egészről nem sok mindent tudtam, de miután bekerültem, volt egy bemutatkozó, gólyatáborszerű esemény, ahol Tombor András kifejtette, hogy háromívű az elképzelése” – mondja Gergő, egy volt bentlakó diák, aki budapestiként kapott jutányos áron szobát a gellérthegyi épületben 2005 táján. (A keresztnévvel szereplő megszólalók névtelenséget kértek, ezért nevüket megváltoztattuk). „Az egyik cél a jövő jobboldali értelmiségének a kinevelése volt, a keresztény-konzervatív jelző legalábbis emlékeim szerint elhangzott. Tombor nem rejtette véka alá, hogy ő ennek az oldalnak a zászlóvivője. A másik kimondott cél az erdélyi magyarok segítése volt, ők nagy számban jelen is voltak a koliban. A harmadik célként talán a jövő elitjének a kinevelését említette.”
Miklós, aki mintegy öt évvel később volt az intézmény bentlakó diákja, úgy emlékszik, azt nem mondták ugyan ki, hogy polgári-konzervatív elitet akarnak nevelni, „de Tombor abból soha nem csinált titkot, hogy ő egyébként az. De hát mindenki tudta, milyen irányultságú. Nekem 19 évesen nem nagyon számított a politikai része, csak hogy milyen képzéseik vannak. Nem volt kötelező követendő politikai ideál, a mindennapokban ez nem is éreztette a hatását.” „Tombor ünnepekkor lenyomta ezeket a lelkesítő dumákat, de amúgy egy szakkollégium volt, ott éltünk fent a hegyen, órákra jártunk, tanultunk, éltük a kolis életet” – teszi hozzá Gergő.
A volt diákok elmondása szerint a szakmaiság elsőbbséget élvezett a képzéseken: a jogászok például az Alkotmánybíróságon beszélgethettek Kukorelli István vagy Stumpf István alkotmánybírókkal, a média szakirányon 2017-ig olyan újságírók is oktattak, mint például az indexes Dezső András, miközben a vállaltan jobboldali Horkay Hörcher Ferenc tartott politikai filozófia kurzust.
„Életem egyik leginspirálóbb közege volt, ahol olyan szakirányvezetőktől lehetett tanulni, mint Ablonczy Balázs és Romsics Gergely, és ahol hajnali négykor is a nemzetközi kapcsolatok klasszikus realista iskolájáról lehetett beszélgetni – idézi föl Csunderlik Péter történész, aki 2010 előtt volt az intézmény diákja. – A diákok egy részének már akkor annyi nyelvvizsgája volt, amennyivel pókerezni lehetett. Az MCC a díszvendégeit tekintve markáns irányt képviselt – Csányi Sándor, Hernádi Zsolt vagy az akkor köztársasági elnök Sólyom László –, de az oktatóknál és az előadóknál nem: nemcsak a konzervatív John Lukacs adott elő nekünk, hanem a liberális Kornai János is, és az intézmény vezetése büszke volt a CEU-s hallgatóira. Az volt a benyomásom, hogy csak a minőség számít, és amikor később ott tanítottam, akkor sem szóltak bele a munkámba.”
„Szerintem felvettek mindenkit, akiben láttak fantáziát, meg aki kicsit alakíthatónak tűnt – véli Gergő –, a minőségi elem meghatározóbb lehetett. Ettől függetlenül elég sok jobbos diák volt, nem volt annyira heterogén a társaság, de nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos szelekció eredménye, és mennyire tudható be annak, hogy alapból főleg keresztény-konzervatív és határon túli körökben ismerték a kollégiumot. Inkább elitista elképzelésük volt, hogy már a középiskolában kiválogassanak tehetséges embereket, akik majd megfelelő szellemi tőkével alakítják a nemzet jövőjét.”
A sok éve működő középiskolai program sokakat be is vonzott, a diákok már a kétezres évek elején online oktatásban tanultak politikai filozófiát, történelmet, Hobbesot, Locke-ot, Montesquieu-t kellett olvasni, majd havonta a feladott és elolvasott anyagról online teszten számot adni. „Nagyon profi és üdítő volt mást tanulni és olvasni, mint a kötelező” – meséli András, aki Erdélyből végezte el az intézmény középiskolás programját a kétezres évek elején –, kicsit egy nulladik egyetemi évfolyamra emlékeztetett. Ártatlan volt és szuper, nekem elég pályaorientáló is, az a téma, amiből 16 évesen a felvételi dolgozatot írtam, azóta is meghatározó számomra.”
Az egyetemi képzésbe bekerülőket ezután is rendszeresen ellenőrizték, félévente elbeszélgetést tartva velük, ahol rákérdeztek, mivel foglalkoztak, hogyan haladnak a tanulással, és arra is volt példa, hogy egyeseket eltanácsoltak végül. Gergő például egy év után kapott egy levelet, amely szerint nem voltak elég kiemelkedőek az eredményei, és nem is tüntette ki magát a kollégium tevékenységeiben, ezért ki kell költöznie. „Úgy voltam vele, hogy az ő pénzük, az ő döntésük, de azért voltak olyanok, akikről nem tudtam, hogy ők például miért maradhattak, mert nem volt egy meghatározott tanulmányi átlag, ami alapján bent lehetett maradni. Az alapítvány adta a pénzt, az alapítvány döntötte el, hogy kit vesznek fel, ki maradhat. Ez egy irányított társulat volt, nem volt a szervezetben semmi demokrácia, nem volt önszerveződés, mint például a Bibó István Szakkollégiumban. Az volt a szöveg, hogy az alapítvány pénzét költjük, és befektetés vagyunk a jövőbe, mi vagyunk a jövő elitje, akik megfelelő szellemi identitással alakítják majd a nemzet sorsát.”
Akik azonban kijárják a képzést, azok részesei lesznek az alumni szervezetnek, és többen is utaltak arra, hogy ez is szerves része az MCC programjának. „Ezek a struktúrák mind olyanok, hogy egy erős alumni hálózatot hoznak létre, csak ami máshol organikus, itt az MCC előre tudja, hogy ez az előny. Van rá pénz, energia, és tudatosan építik is” – véli András. Az intézmény közlése szerint eddig összesen több mint ötezer diák vett részt az MCC különböző képzésein, az egyetemi programban végzett alumni tagok száma pedig 320 fő. „A végzettek kiemelkedően sikeres szakmai karriert indítottak el, és kiváló magán- és állami vállalatok és intézmények munkatársai lettek” – válaszolta kérdéseinkre Szalai Zoltán igazgató.
Migrációkutató és Mandiner
Több volt diák is utalt azonban arra, hogy mai formájában az intézmény már nem ugyanaz, mint korábban. A képzést 2010 táján átszervezték, a középiskolából kikerülőket a hagyományosabb, egyetemi képzés melletti pluszfoglalkozások helyett már egy egymásra épülő, háromszintű képzésbe várják: az első évben, az úgynevezett junior képzésben politikai filozófiát, közgazdaságtant, íráskészséget tanulnak a diákok, illetve nyelvvizsgát kell szerezniük. Ezután külön lehet felvételizni az öt különféle szakirányos egyetemi képzésre, amelyek két évig tartanak, utána újabb két év „vezetőképző akadémia” következik azoknak, akik tovább is mennének. „A vezetőképzőre többségében business schoolokból jöttek tanárok – mondja Miklós –, üzleti menedzsment irányultságú volt, de nem piacelemzést tanítottak, hanem például tárgyalástechnikát vagy olyan általános készségeket, amik bárkinek jól jöhetnek.”
Az elmúlt években további vezetőképző programokat is indítottak: 2017-ben az Erdélyi Politikai Iskolát, 2018-ban a Kárpátaljai Vezetőképzőt és a Női Vezetőképző Programot (utóbbi fővédnöke Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár). Mindhárom képzésbe a politika iránt érdeklődőket várják, és az előadók között van Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, valamint Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára is; mindketten rendszeres vendégei az intézmény eseményeinek. Egy beszámoló szerint az Erdélyi Politikai Iskola 2018-as képzésén Orbán Balázs és Hollik István a magyarországi kampányról és az országgyűlési választások eredményéről, Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója pedig a párt kampányának és kommunikációjának központi elemeiről tartott előadást.
Erős a kapcsolat a Mandinerrel is – az internetes lapot, amely tavaly óta nyomtatott hetilapként is megjelenik, Tombor András 2017-ben vette meg, amit az Átlátszónak korábban azzal indokolt, hogy az MCC hallgatóinak és előadóinak keresett elsősorban felületet. „Az akkori tervek teljes mértékben megvalósultak, jelenleg is az újságírók és szerzők egy jelentős része egykori vagy jelenlegi MCC-s diák” – válaszolta kérdéseinkre Szalai Zoltán, aki egyszerre az MCC ügyvezető igazgatója és a Mandiner lapigazgatója, valamint a hetilap főszerkesztője. „Két különálló, független szervezetről van szó, amelynek csak a vezetője közös. Természetesen vannak együttműködések, például a Mandiner újságírója is adott már elő a média szakos hallgatóknak, illetve MCC-s programok esetében is előfordult már, hogy a Mandiner egy esemény médiapartnere volt. Úgy gondolom, ezek a kölcsönösen előnyös együttműködések a jövőben is folytatódnak.”
Kérdésünkre, hogy a Mandinerhez hasonlóan van-e kimondott világnézeti elköteleződése az MCC-nek is, Szalai ezt válaszolta: „Igen, van, ahogy azt az alapítók megálmodták, az MCC a kezdetek óta egy értékorientált intézmény, amely olyan tehetséges fiatalokat támogat, akik a szűkebben vagy tágabban értelmezett közösségükért tenni akarnak és tenni is képesek. Emellett van egy másik irányelv, hogy a szélesebb közönség számára is hozzáférhető tudásközpontot alakítsanak ki tudományos, közéleti programjaikon keresztül. Fontos megemlíteni az intézmény egyik, alapítása óta fennálló értékét: a külhoni magyarság támogatása és a nemzet egysége iránti elhivatottságot.”
A germanista Szalai 2009 óta vezeti az intézményt, az utóbbi évek bővülései az ő igazgatósága alatt valósultak meg – ekkor indult el a felső tagozatosokat célzó FIT Program, a hátrányos helyzetű roma fiataloknak létrehozott Roma Tehetség Program, és maga Szalai is fontosnak tartja megemlíteni „az intézményi képzési programokon túlnyúló tudományos, közéleti tevékenységet” is. „Szalai Zoltán egy nagyon tehetséges figura, jól megszervezte az MCC-t, bár nyilván volt mögötte támogatás – mondja Miklós –, amikor én odakerültem, akkor olyan volt az egész, mint egy átlagos szakkollégium, érdekesebb professzorok tartottak órákat. Most már egy olajozott gépezet nagyon sok emberrel.”
Szalai jelenleg az MCC-ben és a Mandinernél betöltött posztja mellett a 2018-ban leváltott szerkesztőségű, konzervatív Kommentár folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja. Egy 2018-as cikkében a „liberális dominanciájú akadémiai világ” végéről értekezett, egy másikban pedig arról írt, hogy „a magyar miniszterelnök több – nyugodtan mondhatjuk –, globális szinten sorsdöntő helyzetben ismert fel elsőként olyan jelenségeket, amelyek világszintű paradigmaváltáshoz vezettek”. Valamint: „a magyar értelmiség és az ország érdeke egybevág: a politikum által elindított irányból további gondolatok százait és ezreit kell megalkotni, hogy a politika is új, magyar szempontú elképzelések tömegéből és sűrűségéből táplálkozzon”. „A politikát bízzuk a megválasztott politikusokra, a politika mögötti gondolatiság megalkotásában pedig vegyen részt sokkal aktívabban az értelmiség” – szorgalmazta. Fentebb idézett gondolataival összhangban 2015-ben a Századvég Alapítvánnyal közösen az MCC fel is állította a Migrációkutató Intézetet, élén Orbán Balázzsal (ma már az ELTE BTK volt dékánja, az asszirológus Dezső Tamás vezeti), 2019 márciusában pedig többnapos konferenciát is szerveztek Budapesti Migrációs Csúcs – Korunk legnagyobb kihívása? címmel, amelyen nemzetközi vendégek mellett Orbán Viktor és több kormánytag is előadott.
„Eleinte sokaknak nem tetszett a diákok közül a Migrációkutató felállítása – mondja Miklós –, volt is erről levelezés a belső listán. Azt gondolták, hogy van egy kormány által képviselt narratíva, és abba beleáll az MCC. Nem akarták, hogy beszélő fejek legyenek a médiában, és hogy ez az MCC-hez kötődjön. Az intézmény életébe viszont végül nem nagyon vonódott be a Migrációkutató, kaptak két szobát, és lehet hozzájuk menni gyakorlatra.” Hozzáteszi, 2017-ben arról is volt vita, hogy az MCC mint közösség mondjon-e valamit a CEU-ügyben – végül a kompromisszumos megoldásként kiadott közlemény egyáltalán nem nevesítette a CEU-t.
Hová bővülnek?
Most mindenesetre megsokszorozódik az MCC-t fenntartó alapítvány bevétele. Szalai a Portfoliónak korábban arról beszélt, hogy egy körülbelül 260–280 milliárdos részvénycsomagot kapnak, amely az elmúlt tíz évben átlagosan 7–7,5 milliárd forint osztalékot fizetett évente. A 444.hu pedig egy belső levél alapján azt írta, Tombor András így értékelte a mostani változást: „Eljött az idő, hogy az MCC jelentős lépést téve előre olyan kiemelt nemzeti intézménnyé váljon, alapítványi kereteit megtartva, mint a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum vagy a Nemzeti Színház.”
Szalai erről lapunknak azt mondta, nem tartja etikusnak a belső levélre hivatkozást, de „az MCC a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézménye szerepét kívánja betölteni”. Szakmai és földrajzi értelemben is bővíteni akarnak, az általános iskolásoknak szóló és jelenleg 600 diákot érintő FIT Program központjainak számát a jelenlegi hétről több mint 30-ra növelnék itthon és a határon túl, hogy évente több mint 3 ezer diákot vonhassanak be a képzésekbe. A Középiskolás Programban jelenleg 1763 fő tanul; a cél, hogy több mint 4 ezer diák vehessen benne részt Kárpát-medence-szerte. A budapestihez hasonlóan hazai nagyvárosokban is létrehoznának bentlakásos kollégiumokat; most 194-en vesznek részt az egyetemi képzéseiken, a tervek szerint a jövőben több mint 1000 diák számára lenne ez elérhető, de bővíteni akarják egyéb programjaikat is, külföldi tanuláshoz biztosítanának ösztöndíjakat, és az épületeket is modernizálnák.
A további tervekről árulkodhat az is, hogy Szalai ez év elején két új céget jegyzett be Klímapolitikai Intézet Nonprofit Kft. és Rubicon Intézet Nonprofit Kft. néven. Kérdeztük arról is, hogy ezek milyen tevékenységet fognak folytatni, de lapzártánkig ezekre a kérdéseinkre nem válaszolt.
Ki az a Tombor András?
Az MCC-alapítóra az utóbbi években csak Habony Árpád hitelezőjeként szoktak hivatkozni, miután kiderült, hogy Habony adóbevallása szerint 2009-ben 20 milliós, kamatmentes baráti kölcsönnel segítette ki őt. Tombor neve a 2000-es évek kezdete óta azonban számos különböző ügyben felmerült. Történelmet tanult, majd nemzetközi közgazdaságtant hallgatott a neves amerikai Johns Hopkins Egyetemen, az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai tanácsadója volt. Vezette a Csányi Sándor-féle Multireklámot és a Sole-Mizót, pincészete van Erdőbényén (anyja neve után Bardon Borászat), és 2014-től a Tokaj Kereskedőház Zrt. felügyelőbizottsági elnökeként dolgozott a tokaji bor márkaépítésén. 2006 után az igen sötét UD Zrt.-ügyben is fölbukkant a neve. Az uniós ellenőrök 2014-ben több problémát is feltártak egy résztulajdonában álló alapkezelőnél, amely a hazai innovatív startupcégeknek szánt uniós pályázati pénzekkel gazdálkodott. Az utóbbi években médiacégekkel kapcsolatban hallhattunk róla: emlegették mint a Mahir-oszlopok potenciális átvevőjét, de 2016-ban végül a mára több mint 40 tévécsatorna (köztük a TV2-csoport vagy a köztévé) reklámidejét értékesítő Atmediát vette meg a Visus Investen keresztül – ez utóbbi cégnek korábban vezető tisztségviselője volt az MCC-t irányító Szalai Zoltán, és Tombor utáni résztulajdonosa egy ismeretlen hátterű máltai cég, az Equantis Limited, amelynek kézbesítési megbízottja szintén Szalai. Tombor már 2015-ben jelezte, hogy meg akarja szerezni a Mandinert, ez azonban csak 2017-ben történt meg a tulajdonában álló Mandiner Press Kft.-n keresztül. A céget 2018-ban felajánlották a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA). |
