„1994 óta dolgozunk, több megyében is van üzletünk, havi 500 pár cipőt készítettünk átlagosan a járvány előtt. Márciusban megsirattak több iparágat, de nekünk ugyanúgy elvágólag eltűnt az összes megrendelőnk. Ráadásul tíz évvel ezelőtti árakból kellene megélnünk, mondjon valaki még egy olyan iparágat, ahol ezt meg tudják tenni. Pedig az ortopéd cipészet ugyanúgy az egészségügy része, mégsem tudott felnőni ehhez egyetlen kormány sem, hogy úgy is kezelje” – mondják egy budapesti ortopéd cipészet vezetői. Nagy Gábor és Szabó Zoltán 35 főt foglalkoztattak, de amikor jött a leállás, a dolgozók jó részét el kellett küldeniük. „A múlt héten kezdtünk próbálkozni az újranyitással, mert a betegeknek szükségük van rá. De csak egy-két fővel tudtunk indulni, és eddig csak néhány megrendelésünk volt, nem tudjuk, mikor fog visszaállni a korábbi állapot” – teszik hozzá. A betegeket is rosszul érinti a helyzet: „Van olyan visszatérő vevőnk, aki kimondottan nehéz ortopéd cipőre szorul, mert a járógépéhez csak ez használható, anélkül pedig teljesen ágyhoz kötött.” Ráadásul a korlátozások miatt a kórházban levő pácienseknek sem tudták elkészíteni a cipőket.
A háttérbeszállítókkal együtt Magyarországon közel 200 kis- és középvállalkozó foglalkozik az egyedi gyógyászati segédeszközök (gyse) gyártásával. Évi 100 ezer egyedi ortetikai-protetikai eszköz (például fűző, művégtag) készül, és ebben még nincsenek benne az ortopéd cipők. Utóbbiak készítése ezenfelül közel 100 céget és éves szinten 140 ezer ellátottat érint. Az egyedi gyógyászati segédeszközöket gyártó cégek képviseletében három szakmai szervezet – az Ortopéd Cipőkészítők Szövetsége (OCSZ), az Ortopedikusok Magyarországi Ipartestülete (OMI) és az Ortetika, Protetika, Rehabilitáció Szövetség (OPRA) – április 20-án bejelentette, hogy a gyógyászati segédeszközök alulfinanszírozottsága az elmúlt 17 évben olyan „egyre súlyosbodó, mára működésképtelen gazdasági helyzethez” vezetett, így májustól az általuk képviselt legtöbb vállalkozó kénytelen beszüntetni a tevékenységét. Ennek következtében a betegek és az egészségkárosultak legkiszolgáltatottabbjai nem vagy csak nehezített körülmények között tudnak majd hozzájutni az emberhez méltó életminőséget lehetővé tevő eszközökhöz.
| ||
Szinte nullára
„A járvány miatti kijárási korlátozások, az általános félelem a jellemzően idős, krónikus beteg ügyfeleink körében, a »maradj otthon« kampány, a magánrendelések és a rendelőintézetek korlátozása – ahol a legtöbb vényfelírás történt –, az ortopédiai és traumatológus szakorvosok hiánya együttesen oda vezettek, hogy március második felétől gyakorlatilag bő egy hét leforgása alatt eltűntek a betegek, és a rendelésszám szinte nullára csökkent” – mondja Rozsnyai Sándor, az OCSZ elnöke.
A gyártók a társadalombiztosítónak megküldött elszámolások alapján áprilisban még megkapták a márciusi megrendelések utáni összegeket, de májusban már nem számíthatnak érdemi bevételre. Az ortopéd cipészek esetében a legtöbb gyártó forgalma 0–10 százalékra esett vissza áprilisban, de a helyzet más egyedi gyártóknál sem kedvezőbb, Ágoston Lajos, az OPRA elnökségi tagja a bevételek 50–70 százalékos csökkenéséről beszél. „Gyakorlatilag 17 éve rendezetlen a gyártott eszközök árszintje, sok terméket veszteséggel vagy nagyon alacsony nyereséggel gyártunk. Erre jött az, hogy áprilisban megszűnt a vényfelírás, kifutottak a munkák. A cégeknek nincsenek tartalékaik, árbevétel nélkül kénytelenek voltak szélnek ereszteni az alkalmazottakat, így nem várható újraindítás sem. Az egyedi gyártóknak 15–20 százaléka gondolkodik azon, hogy végleg bezár. Ez azt jelenti, hogy első körben minden ötödik cég kiesik” – mondja Ágoston Lajos. Így viszont a megmaradó kiszolgálók nem lesznek elegen az ellátás biztosításához.
Távmunkában nem megy
Az egyedi eszköz elkészítése személyes találkozásokat igényel, ez okozza az egyik problémát. Más gyógyászati segédeszközökkel ellentétben ugyanis a májusi e-recept-rendelet az egyedileg gyártott termékeket nem érintette, ezekhez továbbra is személyes orvos-beteg találkozóra és papíralapú vényre van szükség. Az orvosi vizsgálat után lehet az eszközt a gyártónál megrendelni, méretet venni, majd az elkészült eszközt legalább egyszer, de általában két-három alkalommal is próbálni kell, mire a végleges, az egészségi állapotnak minden tekintetben megfelelő termék elkészül. „Arról nem is beszélve, hogy sok esetben együtt dolgozunk az orvossal és a gyógytornásszal is, hogy a rehabilitáció során a gyógytorna eredményétől függően tudjuk folyamatosan igazítani az adott eszközt” – emeli ki Záros Gábor, az OMI elnöke.
Egy jó minőségű ortopéd cipő eldöntheti, hogy a beteg tud-e gondoskodni magáról, vagy gondozásra szorul. „Ha végtagrövidült, csonkolt beteget látunk el ortopédiai cipővel, képes lesz magát teljes mértékben ellátni, esetleg a munka világába visszaállni, ezáltal nem szorul ellátásra, segélyre, sőt járulékot, adót fizet. Ha viszont a cégek egy jó része eltűnik, várólisták alakulhatnak ki, s azalatt emberek válnak munkaképtelenné vagy szorulnak ápolásra, és ennek már gazdasági hatásai is lehetnek. Például egy diabéteszes cipővel megelőzhető vagy legalábbis évekkel kitolható egy esetleges amputáció, ami azért is fontos, mert a műtét, az azt követő rehabilitáció és protézis összességében sokkal költségesebb a társadalom számára. Azt pedig nem is kell ecsetelni, hogy mit jelent a beteg szempontjából, ha nem jut például műlábhoz” – teszi hozzá Rozsnyai.
A kiszállást, a házhoz szállítást csak néhány gyártó tudta vállalni. Vannak, akik zárva vannak, de akut, sürgősségi eseteket ellátnak, mert nem akarják elveszteni az orvos- és betegkapcsolataikat. „Sajnos a járvány előtt sem működött megfelelően a háztól házig szolgáltatás: hetek, hónapok alatt jön meg egy komolyabb alkatrész. Ha pedig nincs tartalék eszköz, akkor a sérült ügyfél az ágyban ülve várakozik napokat, heteket, problémától függően. Jelenleg annyi a (negatív) különbség, hogy ki sem nyitnak” – meséli a kerekesszékekkel való ellátás gondjait egy érintett.
A legnagyobb gondot a rögzített, kvázi hatósági s tíz éve változatlan árak okozzák, amelyek a külföldi termékek árának 20–25 százalékát érik el, tehát a rendszer negyedannyi pénzért várja el a hazai gyártóktól, hogy minőségi és innovatív eszközöket szolgáltassanak. Az eszközök árának rögzítése óta – mutatnak rá az egyedi gyártók szervezeteinél – a bérminimum több mint 135 százalékkal emelkedett, de az egyedi gyártású eszközöknél a szakemberhiány miatt még ennél is nagyobb növekedés ment végbe. Az anyagköltségek is közel 100 százalékkal emelkedtek, nem beszélve a rezsiről, a forint durva gyengüléséről (ami jelentősen megemelte a jellemzően importalapanyagok árát) és az igénybe vett szolgáltatások díjáról. „Ezek olyan fokú költségnövekmények, amelyeket nem lehet kigazdálkodni, hiszen sosem volt a termékeken ekkora árrés. Több termék gyártása veszteséges, márpedig ellátási kötelezettségünk van. Ha nem kapunk segítséget, becsődölnek a gyártók, és nem lesz, aki elláthatja a betegeket” – figyelmeztet Rozsnyai.
A minőség kérdése életbevágó, de ennek megtartására visszatérő probléma az ágazatban: az alapanyagok nívója romlik, a beszerzés egyre nehezebb, az innovatív, minőségibb megoldások egyre többe kerülnek. „Mindenkinek az az érdeke, hogy jó minőségű eszközök jussanak el a betegekhez. Én is szívesen gyártanék a legjobb anyagokból, de miből vegyem meg? Ha például gyerekeket kell ellátni, akkor megpróbálom a színesebb, szebb anyagokat behozni – de ez már ráfizetés. A saját pénzemet viszem be, hogy dolgozni tudjak” – mondja Záros Gábor, aki 18 éves kora óta, több mint 35 éve foglalkozik egyedi gyógyászati segédeszközök gyártásával.
Nehezíti a helyzetet, hogy hiányzik a megfelelő szakmai utánpótlás, márpedig a dolgozók jó része közel jár a nyugdíjhoz. Az ortopédcipő-készítők átlagos életkora 58 év, egy jó szakember kiképzése komoly anyagi befektetésbe és 8–10 évbe kerül. A képzés gyakorlatilag csak OKJ-s formában érhető el, a szakértelmet és gyakorlati tudást kívánó pálya pedig nem vonzó a fiataloknak.
Passzolgatás
A gyse-ellátással foglalkozók nem először jelzik a problémáikat. „Évek óta minden lehetséges módon próbáltunk egyezségre jutni, tartottunk több egyeztetést az épp aktuális kormányzati szervekkel, kijelölt képviselőkkel, de ígéreteken kívül sosem történt semmi, mindig csak ide-oda passzolták az ügyet. Ez nem politikai probléma: bármilyen kormány volt, a gyse-gyártókat sosem tartották elég fontosnak, hogy végre átfogóan rendezzék ezt a területet” – idézi fel Záros.
A kormány ráadásul könnyen mondhatja azt, hogy folyamatosan nő a gyse-re fordított költségvetési forrás, a 2020-ban erre szánt összeg már 73 milliárd forint, ami az egészségügyre fordítható teljes idei kormányzati összeg 2,7 százaléka. „Hiába költött többet az állam, évek óta folyamatosan nő az eszközöket igénybe vevők köre, így ez a többlet csak a kiadott eszközök számát érintette, de árrendezésre nem maradt forrás – és nem is került rá sor. Egy bizonyos pontig valamennyit kompenzált a több kiszolgált eszköz, ám amikor elfogyott az árrés, és bizonyos eszközök előállítása veszteségessé vált, akkor a nagyobb mennyiségű eszköz sem segített, sőt, épphogy növelte a veszteséget” – magyarázza Rozsnyai.
Ahhoz, hogy a helyzet javulhasson, elengedhetetlennek tartják, hogy a nyugati országokhoz hasonlóan automatikus infláció-, árfolyam- és bérkövetést vezessenek be a gyógyászati segédeszközöknél. A legelső és leggyorsabb megoldás a gyse áfájának rendezése lenne, ebben a betegeket képviselő Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és a gyártók szervezetei is egyetértenek. „A gyse áfájának egységes 5 százalékra való csökkentése (szintén bevett szokás külföldön) nagy segítség lenne a kiszolgáltatott betegeknek is. Nekik így csökkenne a térítési díjuk, és mivel a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) bruttó kifizető, az államkasszát és a cégek gazdálkodását is csak minimálisan érintené a változtatás. Vagyis elenyésző ráfordítással segíthetne a kormányzat egy igen széles, rászoruló társadalmi csoporton” – teszi hozzá Rozsnyai. Az azonnali és érdemi beavatkozást sürgető közlemény után az Emmi felvette a kapcsolatot a szervezetekkel, s az érintettek bíznak abban, hogy most talán megvalósulnak a helyzet rendezésére vonatkozó ígéretek.
| Tűrt, támogatott
Magyarországon egyre több olyan beteg van, akinek valamilyen egyedi segédeszközre van szüksége: a könnyű és nehéz ortopéd cipőktől, talpbetétektől kezdve az olyan eszközökig, mint a végtagprotézisek (műlábak, műkezek), tehermentesítő eszközök, fűzők, rögzítők. Alapvetően ezek nem vénykötelesek, de támogatást csak az orvos által felírt eszközre lehet igénybe venni. Utóbbi százalékban meghatározott, a tb-támogatás mértéke 98 százalék, illetve 90, 80, 70, 60, 50, 45 vagy 0 lehet. A bruttó 250 ezer forintot meghaladó értékű eszközök után a beteg által fizetendő térítési díj 98 százalékos támogatás esetén nem haladhatja meg az 5 ezer forintot, de lehetőség van egyedi elbírálású támogatás kérelmezésére és közgyógyellátás igénybevételére is. |
