Több tízmilliárdból építik ki a Belügyminisztérium központi figyelőrendszerét, amely alkalmas lesz arra, hogy a hatóságok másodpercek alatt kiderítsék egy-egy keresett személyről vagy járműről, hogy éppen benne van-e valamelyik kamerájának látóterében, illetve merre járt korábban.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság bírálatából tudható, hogy a projektben 35 ezer kamera képfolyamainak folyamatos gyűjtése valósulna meg a Kormányzati Adatközpontban. A 25 ezer terrabájtnyi megfigyelési adat folyamatos kezelése 50 milliárd forint közpénz elköltését jelentené.
A 24.hu által kérdezett szakértők szerint a Szitakötő projekt ennél jóval többe kerülhet, mivel a megfelelő minőségű kamerák beszerzési költsége önmagában megközelítheti a 40 milliárd forintot. Ehhez jön a hardver és a szoftver költsége és majd az üzemeltetés.
Az elmúlt évtizedekben már óriási pénzeket költöttek az önkormányzatoknál térfigyelő hálózatok kiépítésére; a kamerák nagy része valóban elavult, rossz minőségű képeket készít, ráadásul az önkormányzati rendszerek egymással sem kompatibilisek.
A tervezett rendszer a korábban elterjedt típusoknál sokkal nagyobb felbontású, minimum 16 megapixeles kamerákat használ, mert csak ez a képminőség teszi lehetővé, hogy a rendszám- és az arcfelismerő programok nagy biztonsággal működjenek. A rendszer magába foglalja majd a közútfenntartók, az önkormányzatok, a közlekedési vállalatok és a pénzintézetek utakon, állomásokon, köztereken, intézményekben kihelyezett kameráit.
A teljes projektet négy lépcsőben tervezik megvalósítani, amelyből az első a lényegében azonnal működőképes budapesti rendszerek összekapcsolása. A Budapesti Közlekedési Központ és a FÖRI, a főváros rendészeti igazgatósága eleve olyan kamerahálózattal és irányító központtal rendelkezik, amely nagyobb ráfordítás nélkül megfelel a Belügyminisztérium által támasztott technikai követelményeknek.
Mint arról a Magyar Narancs korábban beszámolt a Budapest Közút Zrt. 2015-ben uniós forrásokból jelentősen fejlesztette az Integrált Közlekedésszervezési és Szabályozási Rendszerét (IKSZR), amelynek révén a buszsáv-, illetve forgalomfigyelő mérőpontokon 400 térfigyelő kamerát helyezett el, amelyek közül 110 rendszámleolvasásra is alkalmas. Emellé még négy mérőautót tudnak beállítani. (Londonban 197 kamera van, Milánóban 43.) A Fővárosi Közgyűlés 2016-ban adatvédelmi okokra hivatkozva a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságra (FÖRI) testálta a teherforgalmi behajtási díj ellenőrzését, illetve szankcionálását. Tavaly decemberben újabb szereplő lépett a képbe: a Budapest Közút, a FÖRI és az állami Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. szerződést kötött az IKSZR-nek a NISZ rendszerébe illesztéséről. Ennek keretében hálózati összeköttetést hoztak létre a fővárosi és a NISZ szerverközpontja között, és 25 térfigyelő kamera élőképét, valamint az összes rendszámolvasó kamera által rögzített adatokat feltöltötték a NISZ Szitakötő Központjába. A végleges rendszer specifikálása jelenleg is folyik.
A Szitakötő program második lépésében jönne az egész főváros, a harmadikban a megyei jogú városok, a negyedikben az ország többi településének bekamerázása. Becslések szerint Budapesten a tervbe vett ötezer kamerának jelenleg csak a 10 százaléka áll rendelkezésre.
A teljes hálózat kiépülése után jóformán sem autóval, sem gyalog nem lehet majd úgy áthaladni a főváros 300-400 nagyobb csomópontján, hogy arról ne készülne felvétel.
A megyei jogú városok mindegyikébe ötven új kamerát helyeznének ki, az 5000 lakosnál népesebb településeken húszat, a kisebbeken pedig tízet. A beszerzések lebonyolítása, a szerelés, majd a beüzemelés nagyjából két évet venne igénybe.
A rendszer felállása után a rendőrség és a titkosszolgálatok a hozzávetőleg 35 ezer helyen éjjel-nappal rögzített hatalmas mennyiségű adatból kérhetnének le információkat bárkiről.
Az adatvédelmi biztos legfőbb kritikája éppen erre a rendkívül tágra hagyott lehetőségre vonatkozott. Péterfalvi Attila szerint a törvénytervezet szövegéből ugyanis szinte teljes mértékben hiányoznak az adatvédelmi garanciák, és nem tudni, ki lesz a felelős, ha a képfelvételekből kinyert személyes információkat valaki nem rendeltetésszerűen használja fel.
