Magyar Családtudományi Társaság alakul

A Nemzeti Együttműködés Fekhelye

  • -izs-
  • 2012. február 24.

Belpol

Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra. Ez a magvas gondolat a cikkünk megjelenésekor alakuló Magyar Családtudományi Társaság mottója. Mit várhatunk az akadémiai, a civil és az egyházi szféra együttműködését elősegíteni hivatott, sokadik családvédelmi szervezettől?

Nyilván önök is sokat gondolkodtak már azon, hogy mi (vagy ki) okozza a magyar társadalom és a magyar családok válságát? Hogy honnan jön a sok buzi, hogy miért dugnak a fiatalok házasság előtt nyakra-főre, hogy miért születik annyi fattyú, vagy hogy honnan veszik egyes nők a bátorságot, hogy Isten akaratával szembemenve megszakítsák a terhességüket? Végre nem kell tovább töprengenünk, mert megérkezett a rendkívül tudományos, kifejezetten szimpatikus és egy cseppet sem elborult válasz, sőt, az ellencsapás tervezete is, a pénteken megalakuló Magyar Családtudományi Társaság (MCST) alakjában.

„Az erkölcsi értelemben definiált egészséges család, az egy férfi és egy nő házasságán alapuló szeretetközösség, amelynek tagjai a feleség, a férj és az esetleges gyermekeik, beleértve a fogadott és mostohagyermekeket is. A házasságon kívül született gyermek és szülei is családot alkotnak, azonban az ilyen családok létrejötte elsősorban a közvetlen részvevők számára nagy teher, az ember méltósága és értéke miatt sem a szüleik, sem a gyermek nem ezt érdemlik.” Ilyen és ehhez hasonló bölcsességek tömkelegéből tevődik össze az MCST „küldetése”, ami olyan előremutató célokat is magában foglal, mint „a családtudomány mint tudományág hazai elfogadtatása”, illetve a „családi életre nevelés” az oktatás mindahány szintjén és szférájában.
A civil szervezet az önmeghatározás és az öncélkijelölés igen kreatív megvalósítása után és a „minimális értékrend” állhatatos terjesztése közben a tagtoborzásra helyezi a hangsúlyt. Amúgy egy állami intézményben, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben tartják pénteki alakuló ülésüket, bár egy neve elhallgatását kérő munkatárs (!) szerint ők csak a helyet biztosítják, ám néhány alkalmazott magánemberként be fog lépni az egyesületbe. Úgy sejtjük, hogy maga az igazgató is köztük lesz, hiszen a megnyitón állítólag ő is beszédet mond. Miként Bíró László katolikus családpüspök (sic!).

 

A haza sorsát a szívükön viselő szimpatizánsok megannyi különböző szekciókban élhetik ki családvédő ösztöneiket: azok például, akik szeretnék csökkenteni az alkotmányellenes, az új alaptörvény-ellenes és a tudományellenes vélemények számát és mértékét, a kutatási szekcióba csatlakozhatnak, míg akik az ördögi médiumok drogozásra, kefélésre és buzulásra buzdító megnyilvánulásaival vennék fel a harcot, azt tárt karokkal várja a médiaszekció.
Saját külön bejáratú keresztes hadjárata mellett az MCST „a nemiséggel, házassággal, családdal foglalkozó hazai akadémiai, civil és bizonyos tekintetben az állami szféra erőinek és szakembereinek összehangolására és összefogására” is törekszik. Megvalósítandó cél, szent kötelesség, menteni való érték és legyőzendő (kirekesztendő, megalázandó, megsemmisítendő) ellenség tehát mint a tenger – felmerül a kérdés, hogy lesz-e elég ereje és kitartása minderre a társaságnak? Reméljük a legjobbakat, s amíg izgatottan várjuk a további fejleményeket, ne feledjük az MCST (egyik) mottóját: „az egyetlen nemi társra való törekvés a házasság, a család, a kultúra és a társadalom legfőbb védőbástyája és így a civilizáció alapja.”

Valahogy a Monty Python jutott eszünkbe erről az egészről:

Van sok hindu és buddhista a földön
Van sok nézet és vallási klán
Allahban oly sokan bíznak – de
Én nem voltam soha ilyen!
Római katolikus vagyok
Az egyház befogadott
Hisz bárki katolikus lehet
Aki csak él és mozog!
Nem kell a daliás termet
És nem kell, hogy legyen eszed
Az egyházé vagy abban a percben mikor
kilô az édesapád…
Hiszen…


Minden sperma drága
Minden sperma szent
És ha egy is elvész
Isten mérges fent

Minden sperma drága
Minden sperma szent
És ha egy is elvész
Isten mérges fent

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.