Magyar Családtudományi Társaság alakul

A Nemzeti Együttműködés Fekhelye

  • -izs-
  • 2012. február 24.

Belpol

Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra. Ez a magvas gondolat a cikkünk megjelenésekor alakuló Magyar Családtudományi Társaság mottója. Mit várhatunk az akadémiai, a civil és az egyházi szféra együttműködését elősegíteni hivatott, sokadik családvédelmi szervezettől?

Nyilván önök is sokat gondolkodtak már azon, hogy mi (vagy ki) okozza a magyar társadalom és a magyar családok válságát? Hogy honnan jön a sok buzi, hogy miért dugnak a fiatalok házasság előtt nyakra-főre, hogy miért születik annyi fattyú, vagy hogy honnan veszik egyes nők a bátorságot, hogy Isten akaratával szembemenve megszakítsák a terhességüket? Végre nem kell tovább töprengenünk, mert megérkezett a rendkívül tudományos, kifejezetten szimpatikus és egy cseppet sem elborult válasz, sőt, az ellencsapás tervezete is, a pénteken megalakuló Magyar Családtudományi Társaság (MCST) alakjában.

„Az erkölcsi értelemben definiált egészséges család, az egy férfi és egy nő házasságán alapuló szeretetközösség, amelynek tagjai a feleség, a férj és az esetleges gyermekeik, beleértve a fogadott és mostohagyermekeket is. A házasságon kívül született gyermek és szülei is családot alkotnak, azonban az ilyen családok létrejötte elsősorban a közvetlen részvevők számára nagy teher, az ember méltósága és értéke miatt sem a szüleik, sem a gyermek nem ezt érdemlik.” Ilyen és ehhez hasonló bölcsességek tömkelegéből tevődik össze az MCST „küldetése”, ami olyan előremutató célokat is magában foglal, mint „a családtudomány mint tudományág hazai elfogadtatása”, illetve a „családi életre nevelés” az oktatás mindahány szintjén és szférájában.
A civil szervezet az önmeghatározás és az öncélkijelölés igen kreatív megvalósítása után és a „minimális értékrend” állhatatos terjesztése közben a tagtoborzásra helyezi a hangsúlyt. Amúgy egy állami intézményben, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben tartják pénteki alakuló ülésüket, bár egy neve elhallgatását kérő munkatárs (!) szerint ők csak a helyet biztosítják, ám néhány alkalmazott magánemberként be fog lépni az egyesületbe. Úgy sejtjük, hogy maga az igazgató is köztük lesz, hiszen a megnyitón állítólag ő is beszédet mond. Miként Bíró László katolikus családpüspök (sic!).

 

A haza sorsát a szívükön viselő szimpatizánsok megannyi különböző szekciókban élhetik ki családvédő ösztöneiket: azok például, akik szeretnék csökkenteni az alkotmányellenes, az új alaptörvény-ellenes és a tudományellenes vélemények számát és mértékét, a kutatási szekcióba csatlakozhatnak, míg akik az ördögi médiumok drogozásra, kefélésre és buzulásra buzdító megnyilvánulásaival vennék fel a harcot, azt tárt karokkal várja a médiaszekció.
Saját külön bejáratú keresztes hadjárata mellett az MCST „a nemiséggel, házassággal, családdal foglalkozó hazai akadémiai, civil és bizonyos tekintetben az állami szféra erőinek és szakembereinek összehangolására és összefogására” is törekszik. Megvalósítandó cél, szent kötelesség, menteni való érték és legyőzendő (kirekesztendő, megalázandó, megsemmisítendő) ellenség tehát mint a tenger – felmerül a kérdés, hogy lesz-e elég ereje és kitartása minderre a társaságnak? Reméljük a legjobbakat, s amíg izgatottan várjuk a további fejleményeket, ne feledjük az MCST (egyik) mottóját: „az egyetlen nemi társra való törekvés a házasság, a család, a kultúra és a társadalom legfőbb védőbástyája és így a civilizáció alapja.”

Valahogy a Monty Python jutott eszünkbe erről az egészről:

Van sok hindu és buddhista a földön
Van sok nézet és vallási klán
Allahban oly sokan bíznak – de
Én nem voltam soha ilyen!
Római katolikus vagyok
Az egyház befogadott
Hisz bárki katolikus lehet
Aki csak él és mozog!
Nem kell a daliás termet
És nem kell, hogy legyen eszed
Az egyházé vagy abban a percben mikor
kilô az édesapád…
Hiszen…


Minden sperma drága
Minden sperma szent
És ha egy is elvész
Isten mérges fent

Minden sperma drága
Minden sperma szent
És ha egy is elvész
Isten mérges fent

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.